Brazil káosz: beszüntették a bajnokságot

BAKOS GÉZABAKOS GÉZA
Vágólapra másolva!
2012.05.21. 09:04
null
A futballszerető Lula elnök a szurkolók kedvében akart járni, a klubvezetőket viszont kiakasztotta
A brazil futballt a játékossága miatt szeretjük (a legtöbben), nem pedig a szervezettségéért. Senkit sem lep meg, ha a hatalmas országból időnként elképesztő hírek érkeznek, de legalábbis olyanok, hogy nem mennek (simán) a dolgok. Nem egészen egy évvel azután, hogy a válogatottjuk megnyerte a 2002-es világbajnokságot, vagyis felértek a csúcsra, egyszer csak azt közölte a helyi labdarúgás – gyakran egymással szemben álló – két legfőbb szervezete, hogy leállnak a bajnoksággal...

 

Brazíliában mindössze 1971 óta van modern értelemben vett országos labdarúgó-bajnokság, az amúgy is önálló karakterű államokra (mint például Rio, Sao Paulo, Minas Gerais vagy Rio Grande do Sul, hogy csupán a legjelentősebbeket említsük) oszló jókora országban akkorra sikerült áthidalni a futballszokásbeli különbségeket, és főleg az irdatlan földrajzi távolságokat.

A következő évtizedek abban hasonlítottak, hogy nemigen emlékeztetett a szisztéma a mifelénk megszokottra, de egyébként folyton variáltak valamit a rendszeren, meg olykor az elnevezésen is. 1987-ben éppen zűr volt, ezért létrejött az ország legnagyobb egyesületeit tömörítő Clube dos 13 (Tizenhármak Klubja), s abban az esztendőben ők is rendeztek egy bajnokságot, így végső győztesből szintén kettő lett.

Utána visszaállt az egység, az elitcsapatokat képviselő szervezet viszont fennmaradt, sőt kibővült 20 tagúra. Amikor 1999-ben megint gubanc adódott (az egyik gárda vitatható számítások szerint esett volna ki, ezért beperelte a szövetséget), áthidaló megoldásként ismét ők aktivizálták magukat, és 2000-ben – ezúttal konkurens liga nélkül... – 116 együttes részvételével sikerült szó szerint (le)bonyolítaniuk az idényt.

Aztán megint jött két nyugisabb esztendő, majd 2003-tól „feltalálták" a ma is létező struktúrát, amelyben már nincs semmiféle rájátszás, csupán a résztvevők (kezdetben 24, manapság 20 első osztályú együttes) oda-vissza körmérkőzése. Ám még mielőtt ez megszilárdulhatott volna, újra „viharfelhők gyülekeztek" a pontvadászat felett...

Épp a 9. fordulón volt túl az élvonal, amikor a Brazil Labdarúgó-szövetség meghatározatlan időre beszüntetette az országos bajnokság első, másod- és harmadosztályának küzdelmeit – erről határozott a CBF, valamint a Clube dos 13, illetve több regionális szövetség vezetője.

A sajtó által másnap, 2003. május 21-én közzétett radikális döntést az ország abban az évben hivatalba lépő (s tavalyelőttig ott is maradó) elnöke, az otthon és világszerte átlag felett népszerűnek számító Luiz Inácio Lula da Silva által jóváhagyott, az emberi (biztonságos és higiénikus) körülményeket garantálni hivatott új törvény váltotta ki, amelyet a „Szurkoló státusa" névre kereszteltek.

A frissen elfogadott jogszabály több pontját a klubok, megítélésük szerint, képtelenek lettek volna betartani, mivel nem állt módjukban előteremteni az ahhoz szükséges temérdek pénzt. Elsősorban a biztonságra vonatkozó fejezetek nehezíthették meg az anyagilag instabil lábakon álló, tőkeinjekcióra szoruló egyesületek helyzetét.

Kötelezővé tették például a stadionok modernizálását (nyitható rácsrendszer, számozott ülőhelyek, beléptetőrendszer), a biztonsági és egészségügyi személyzet létszámának növelését, de ami a legjobban aggasztotta a vezetőket: a törvény mindig az adott összecsapást rendező csapat elnökét tette felelőssé nemcsak az arénán belül, hanem az azon kívül történő incidensekért is.

„Nem áll módomban felvállalni a felelősséget a stadionon belüli, illetve azon kívüli eseményekért, amíg egy sor intézkedést nem foganatosítanak előtte. A brazil futball jelenlegi adottságai mellett őrültség egy elnök nyakába varrni minden felelősséget, ezért azt mondom, annál, aki ebben a formában kitalálta ezt a törvényt, csak az az elnök felelőtlenebb, aki vállalja a felelősséget" – fakadt ki Eurico Miranda, a Vasco akkori első embere, aki egyenesen boszorkányüldözéssel vádolta meg a kormányt, amely szerinte őt és egyes kollégáit el akarta lehetetleníteni.

Fábio Koff, a Tizenhármak Klubjának elnöke kategorikusan leszögezte: „Több betarthatatlan pont is van, ezért amíg a klubok nincsenek olyan helyzetben, hogy eleget tegyenek az előírásoknak, nincs bajnokság. Beszüntetjük a játékot, legalább a következő fordulóig." A Gremiót vezető Flávio Obino a következőképpen foglalta össze a lépést: „Hogy ne szegjük meg az új törvényt, megszüntetjük a kiváltó okát."

A bajnoki pauza természetesen jelentős bevételkieséssel fenyegetett, és nem csupán a klubokat, hanem az O Globo televíziót is. Ennek ellenére az egyesületeknél nem aggódnak a tévések miatt. „A kisebb problémák közé sorolható, ha az O Globo nem folyósítja a közvetítési jogokért járó összeget, hiszen később biztosan lesz rá módunk, hogy kárpótoljuk a társaságot" – vélekedett Fábio Koff.

A klubok amúgy egyetértettek az új törvénnyel, viszont abban is közös állásponton voltak, hogy az időzítés ellehetetleníti a helyzetüket: ha nem tartják be a rendelkezéseket, akkor jönnek a szankciók, amelyek ráadásul rajtuk kívül a regionális szövetségeket, esetleg a CBF-et is sújthatták.

„Felkeressük az ügyben a sportminisztert, valamint a köztársasági elnököt. Mi az egyik megoldást abban látjuk, hogy a mostani javaslatban megfogalmazottak leghamarább 2004. január elsején emelkedjenek törvényerőre" – mondta Eurico Miranda.

Aki azonban kicsit is járatos a brazil néplélekben, illetve legalább műkedvelői szinten tanulmányozta az ottani labdarúgó-bajnokság nemegyszer kínos történéseit, annak bizonyára arcizma sem rezdül arra, hogy a fentiek ellenére mégsem függesztették fel a pontvadászatot... Alig több mint 24 órával a hivatalos bejelentés után a szövetség és a „Tizenhármak" vezetői ugyanis megváltoztatták a döntésüket.

Hogy miért visszakoztak? A politikusok és a média részéről rájuk zúduló bírálatok hatására. Aldo Rebelo kormánypárti képviselő például figyelmeztette az illetékeseket, hogy nem tekinthetik magukat a törvények felett állónak, a sportminiszter, Agnelo Queiroz pedig tízéves eltiltással fenyegette meg a főkolompos elnököket.

Nos, Ricardo Teixeira, a szövetség sokat támadott, ám (egészen idén márciusig) mindent túlélő első embere „vette" az üzenetet. Ügyelt persze arra is, hogy jól kommunikálja a meghátrálást: közleménye szerint „a drukkerek iránti tisztelet vezérelte". Ez roppant megható, mindazonáltal utólag is érdekes lenne tudni, pontosan vajon mivel sikerült meggyőznie az egy nappal korábban még totálisan felháborodott presidentéket...

De mindegy is, a lényeg, hogy miután azóta nagyjából rendben van, továbbra is zökkenőmentesen folyjon az ország futballélete. Beleértve persze a két év múlva esedékes világbajnokságot is...

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik