Bojana: a világ egyetlen kétszeres legjobbja

Vágólapra másolva!
2012.06.01. 08:17
null
Radulovics Bojana nagy kedvenc volt, sokat tett a dunaújvárosi és a magyar kéziabdáért
Épp a napokban készítették el a londoni olimpia férfi kézilabdatornájának sorsolását, amelyből kiderült, hogy a mieink igazi „halálcsoportba" kerültek, többek között Horvátország mellé. Délnyugati szomszédunk legnagyobb sztárját pont nyolc évvel ezelőtt választották meg a világ legjobbjának – párban a mi első számú klasszisunkkal, Radulovics Bojanával. Akkoriban még mind az egyéni, mind a csapatsikerek gyakoribbak voltak női válogatottunk háza táján...

A World Handball Magazine című szaklap és a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) szavazásán (20 ezer voks alapján) „A világ legjobb játékosa 2003" címet a nőknél Radulovics Bojana (Dunaferr SE) jobbátlövő, a 2003-ban világbajnoki ezüstérmet szerző válogatottunk vb-gólkirálynő sztárja nyerte, aki immár másodszor érdemelte ki ezt a megtiszteltetést. (A férfiaknál a horvát Ivano Balic zárt az élen,)

„A magyar szövetségtől hívtak fel a jó hírrel, hogy a szavazatok több mint felét én kaptam – mondta a Nemzeti Sportnak 2004. június 1-jén az újvárosi bajnokcsapat legfényesebb csillaga. – Annak külön is nagyon örülök, hogy már másodszor lehetek ennek a megtisztelő címnek a birtokosa, és hasonló a nők mezőnyében még nem fordult elő. A férfiaknál is csak a kirgiz-spanyol Talant Dusebajevet választották meg kétszer. (Azóta sem duplázott senki egyvalakit leszámítva, róla keretes anyagunkban olvashatnak – a szerk.)

Az öröm mellett talán azt is megengedhetem magamnak, hogy egy kicsit büszke legyek erre az eredményre, hiszen nagy különbséggel előztem meg vetélytársaimat, akik nagyszerű egyéniségei a sportágnak. Kis ünnepséget máris rendeztünk, és az igazi nagy buli szervezését is megkezdtük. Erre még a szabadságunk idején kell sort kerítenünk, mert június közepén megkezdjük az athéni felkészülést. A családomat is felhívtam már a jó hírrel, és az édesanyám örömében elsírta magát.

A férfiaknál első helyen végző Balicot fantasztikus egyéniségnek tartom, mert fiatal kora ellenére több világversenyen sorozatban kiemelkedően teljesített. Érdekesség, hogy amikor 2000 legjobbjának választottak, a szerb Dragan Skrbics lett a másik első. Akkor egy szerb, most egy horvát fiúval együtt örülhetek ennek a csodálatos sikernek, de ezt nem érhettem volna el a társaim, az edzőim és a családom támogatása nélkül. Nekik ezúton is köszönöm a segítséget, amit a továbbiakban is igyekszem meghálálni a játékommal."

Radulovics (58.7 százalék) biztosan előzte meg riválisait, akik közül a spanyol Montserrat Puche (21.5) közelítette meg őt legjobban, míg a francia világbajnok kapus, Valérie Nicolas (5.7) már a második helyezettől is messze leszakadt. Az akkor épp a női válogatottat irányító (míg jelenleg a férfiakat Londonra felkészítő) Mocsai Lajos szövetségi kapitány is nagy örömmel fogadta a hírt, hogy egyik legjobbját újra hatalmas megtiszteltetés érte.

„Büszke vagyok Radulovicsra, mert a remek olimpiai produkciója után a világbajnokságon is bizonyított, tavaly decemberben is az egyik vezéregyénisége volt a keretnek – mondta a mester. – Kiemelkedő tulajdonságai közül külön is meg kell említeni remek versenyzői alkatát, küzdeni és győzni akarását. Ezek pedig csak úgy tudnak érvényesülni igazán, hogy káprázatos technikai tudással és taktikai érzékkel párosulnak. A hozzá hasonlóan sikeréhes, folyamatosan jó teljesítményre képes sportolókkal lehet kiemelkedő eredményeket elérni."

A szabadkai születésű, Boki becenevű játékos 1994, azaz 21 éves esztendős kora óta kézilabdázik hazánkban, és 70-szeres jugoszláv válogatottként honosítottuk az ezredforduló olimpiája előtt. Hatalmas szerepe volt a sydneyi ötkarikás, majd a zágrábi vb-ezüstérem megszerzésében. A 2000-es nyári játékok után súlyos térdműtéten esett át, majd 2001 őszén visszatért. Ezt követően kiderült, hogy anyai örömök előtt áll.

Méltó férfi „uralkodótárs”

Ivano Balic, a 2004-es Európa-bajnokság legjobbjának is megválasztott irányító szintén nagy különbséggel lett 2003 legjobbja a másodikként végző svéd kapus, Peter Gentzel előtt. Hozzájuk képest elenyésző volt a harmadik helyezett brazil Bruno Souza szavazatainak száma. A barcelonai Nagy László pedig már a jelölést is hatalmas megtiszteltetésnek tartotta, és ötödikként végül olyan hírességeket sikerült maga mögé utasítania, mint Alberto Entrerrios, Ólafur Stefánsson, Christian Schwarzer vagy Henning Fritz.
Zdravko Zovko, a Fotex KCV akkori horvát mestere, a győztes honfitársa nem fogyott ki a felsőfokú jelzőkből. „A legkevesebb, amit Balicról el lehet mondani, hogy extraklasszis. Az irányító poszton jelenleg nincs nála jobb. Tehetségét tökéletesen kibontakoztatta, már tizenhat éves kora óta az élvonalban szerepel. A Brodomerkur Splitben, szülővárosa csapatában kezdett kézilabdázni, majd a Metkovicban érett világsztárrá. Fiatal kora ellenére majdnem hetven válogatottságot számlál, és Lino Cervar szövetségi kapitány 2003-as világbajnok gárdájának kulcsjátékosa. Nagyon jól jár vele a Pamplona, amelyben ősztől folytatja."
A spanyol Portland San Antonio gárdája után négy éve újra hazájában, Zágrábban szereplő, immár 33 éves klasszis klubszinten lemaradt az igazán jelentős sikerekről (bár 2006-ban BL-döntőt játszhatott), viszont 2003-as elsőségének kihirdetésekor a válogatottal még hátravolt számára két-két vb- és Eb-ezüst, illetve idén egy Európa-bajnoki bronz – de legelőször is Athénban az ötkarikás diadal!
Mindezek, illetve a továbbra is sorban elkönyvelt MVP-címek elismeréseként 2006-ban ismét a világ legjobbjának választották – a férfiak között mindössze másodikként duplázva –, és a nemzetközi szövetség szurkolói szavazásán tavalyelőtt minden idők legjobb kézilabdázójának is kihozták. Annyi bizonyos, hogy 2003-ban Raduloviccsal átlag felett ütős párost alkottak...

Kisfia megszületését követően, 2003 nyarán már újra edzett, és ragyogó formában kezdte az évadot, sőt edzői szerint – főleg rutinjának köszönhetően – bizonyos tekintetben még jobb volt, mint korábban. A horvátországi világbajnokságon gólkirálynő lett; leginkább nyilván ezt díjazták a szavazók is.

Terveinek megfelelően sikerült méltó módon szerepelnie 2004 két nagy erőpróbáján is, melyeket követően – 69 fellépéssel és ezeken 442 góllal a háta mögött – visszavonult a nemzeti meztől: Athénban, ahol az együttes csak ötödiknek futott be, majd az év végi hazai rendezésű Eb-n ugyancsak ő ülhetett fel a gólkirályi trónra, sorozatban tehát újabb két kiemelt viadalon. Páratlan mesterhármas! (Utóbbi tornán ráadásul még egy bronzzal is bővült az éremkollekciója.)

Radulovics a Dunaferrtől 2006-ban, míg a profi kézilabdától egyszezonnyi győri kitérőt (és egy súlyos vállsérülést követően) 2007-ben köszönt el, noha kétéves kihagyás után 2009-től 2011-ig újra segítette a nehéz helyzetben lévő dunaújvárosi klubot.

A már említett eredményei mellett egy-egy BEK-, KEK és EHF-kupa-diadalra (ezek közül csak a középsőt érte el még szülőhazájában, a Radnicski Beograd színeiben), valamint itthon négy bajnoki és hat MK-elsőségre tekinthet vissza elégedetten. Nem véletlen, hogy 2010-ben az előző évtized legjobb magyar kézisévé is megválasztották!

Hogy kicsit tágabb összefüggésekbe is elhelyezzük Radulovics Bojana nyolc évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott „választási győzelmét", egy ízben már azelőtt, 1995-ben is egyszerre született magyar és újvárosi siker: akkor a beállós Kocsis Erzsébet vehette át a legjobbnak járó trófeát.

Aztán jött egy kis szünet, majd 2000 és 2005 között hat alkalomból négyszer is (!) a magyar kézilabda adott „uralkodót" a sportágnak, hiszen szerb származású csillagunkat követően legközelebb a tragikusan fiatalon elhunyt Kulcsár Anita, majd Görbicz Anita nyert a tekintélyes voksoláson!

Azért az nem lehet véletlen, hogy pont az idő tájt arattak a mieink, amikor újabbkori története során válogatottunk is a csúcson, vagy annak közelében járt: 1995 és 2005 között nemcsak a négy játékos nyert összesen ötször egyéni vonalon, de nemzeti együttesünk is pontosan ebben az évtizednyi periódusban gyűjtött be nyolc érmet (1–3–4-es eloszlásban) a három nagy világversenyen! Előtte 13 esztendőn át semmit – és sajnos azóta se.

EGY REMEK MECCS (2006, SLAGELSE–DUNAFERR)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik