Ronaldo büntetőkből triplázott, de kijárt neki

Pontosan nyolc évvel ezelőtt a világ labdarúgásának egyik legnagyobb rangadójára került sor, ugyanis az ötszörös világbajnok Brazília legnagyobb riválisát, a kétszeres világelső Argentínát fogadta a dél-amerikai zóna világbajnoki selejtezőinek keretében. Öt forduló után az égszínkék-fehérek vezették a táblázatot, azonban vereség esetén még az is fenyegette őket, hogy nem csak a selecao kerül eléjük.

E patinás párharc kapcsán viszont a táblázaton elfoglalt helyezés nem minden. Sőt! „Szívesen lemondanék az első helyről a végelszámolásnál, ha most idegenben legyőznénk Brazíliát" – jelentette ki habozás nélkül Marcelo Bielsa argentin szövetségi kapitány, aki persze tudta jól, hogy ezúttal korántsem az ő tanítványai a favoritok.

Egyrészt a brazilokat mindenhol nehéz elverni, a saját otthonukban meg különösen, másrészt amíg az aranymezesek egyre jobb formát mutattak (a magyarokat 4–1-re, a katalánokat 5–2-re verték, a kettő közt pedig a FIFA gálameccsén gól nélküli döntetlenre végeztek a franciákkal), addig az argentinok csak szenvedtek a megelőző meccseiken (vb-selejtezőn Kolumbiában 1–1-et játszottak, majd kínkeservesen 1–0-ra felülmúlták Ecuadort, csakúgy, mint barátságos mérkőzésen Marokkót).

A házigazdák ellen csak apróbb tényezők szóltak, mint például karmesterük, Ronaldinho kiválása – jellemző a vb-címvédő akkori helyzetére, hogy ilyen kaliberű játékos hiánya sem okozott földindulást (a Barcelona légiósának combja a válogatott edzésén húzódott meg, és bár először úgy tűnt, nem súlyos az eset, másnap már azt közölték, hogy nem vállalhatja a játékot; sőt a támadó a csapat valamivel későbbi sajtótájékoztatóján arról beszélt, fontolgatja a júliusi Copa América kihagyását is, hogy tökéletesen felépüljön a következő idényre).

Ilyen előzmények után 2004. június 2-án Brazília vette át a vezetést a csoportban, miután vendéglátóként két vállra fektette az addig élen álló argentin válogatottat. A látogatók ugyan nem játszottak alárendelt szerepet, de a befejezéseknél – egy esetet kivéve – csődöt mondtak, így esélyük sem nyílt a pontszerzésre.

A derbi hőse pedig Ronaldo volt, aki úgy ért el mesterhármast, hogy mindannyiszor tizenegyesből talált be Pablo Cavallero kapujába. Tegyük gyorsan hozzá: a Fenomeno becenévre hallgató csatár mindhárom alkalommal maga harcolta ki a büntetőt!

Belo Horizontéban amúgy természetesen telt ház fogadta a világ szűk elitjéhez tartozó két gárdát, és még az sem tartotta vissza a drukkereket, hogy a jegyekért borsos árat kértek a szervezők. A legtöbben Ronaldo miatt látogattak ki a Cruzeiro arénájába, a játékos ugyanis 1994-ben a kék-fehérektől igazolt a PSV-hez, és már akkor mély nyomokat hagyott maga után, mivel abban az évben a brazil bajnokság gólkirályává koronázták.

(A mérkőzést egyébként érdekes momentum előzte meg, a brazil himnuszt ugyanis Minas Gerais állam egyik híres előadóművésze, Milton Nascimento mellett Gilberto Gil, a tartomány kulturális minisztere énekelte...)

A gyepen aztán kiegyenlített játék folyt, és noha a házigazdák viszonylag korán vezetést szereztek – a 17. percben Ronaldót Gabriel Heinze buktatta a tizenhatoson belül, míg a büntetőt a csatár értékesítette, majd miután a játékvezető megismételtette vele a lövést, ismét a hálóba vágta a labdát –, a második félidő első feléig az argentinok dolgoztak ki több helyzetet.

A 68. percben viszont ismét villant Ronaldo – ezúttal a fiatal Javier Mascherano vágta fel a tizenhatoson belül –, és eldöntötte a találkozót. Igaz, a vendégek bő tíz perc múlva Juan Pablo Sorín révén szépítettek, ám az egyenlítés helyett a ráadás pillanataiban megint egy Ronaldo-megmozdulás hozott gólt, miután Cavallero ellen ítéltek tizenegyest a támadó javára.

„Végig mi irányítottuk a mérkőzést, megérdemelt győzelmet arattunk. A szurkolók fantasztikusak voltak, annak ellenére, hogy nem ez volt a selecao történetének legjobb mérkőzése. Érzem, hogy folyamatosan javulunk" – lelkendezett Ronaldo, aki még azt is kijelentette, a Mineirao Stadionban otthon érzi magát.

Érdekesség, hogy rajta kívül addig csak két futballistának sikerült mesterhármast elérnie tizenegyesekből világbajnoki selejtezőn: a svájciak törökje, Kubilay Türkyilmaz Feröernek, míg a svéd Henke Larsson Moldovának vágott hármat ily módon.

Az argentinok persze nem mentek el szó nélkül a ritka eset mellett, Hernán Crespo például a következő kirohanást intézte: „Ha mondjuk Ronaldo Jamaica színeiben viselné a kilences számú mezt, korántsem biztos, hogy ennyi büntetőt lőhetett volna."

Nos, aki látta Ronaldót játszani, annak fölösleges mondani: nem azzal tett szert két-két Aranylabdára és világbajnoki elsőségre, valamint (többek között) nyolc rangos gólkirályi címre, hogy állandóan feldobálta magát és a játékvezetők mindig befújták neki...