A bal oldali képen a Detroit Pistons mezében szorgoskodó, méla tekintetű ifjoncként még alig lépett a fejlődés ösvényére. Bőrének csupasz felületei szinte világítanak, mintha egy kis tetkóért kiáltottak volna.
Bezzeg a második képen a maga kendőzetlen egyszerűségében mutatkozik meg a sportember és a filmsztár.
Lenyűgöző átalakulás...
Sammy Sosa baseballjátékos kevéssé ismert nálunk. Pedig figyelemreméltóan színes egyéniség volt valamikor. Ma már belesápadt a szépészeti kezelésekbe. Ha Michael Jacksonra gondolunk, akkor csak annyit üzenhetünk Sammynek: ne állj meg félúton.
Jerome James sem hiába pattogtatta a labdát az NBA-ben, az évek során felszedett magára néhány kiló khm... izmot. Valóban megemberesedett!
Szerény ír ministránsfiúnak látszik Robert Swift az első képen, de belátható, hogy ilyen külsővel nehéz boldogulni a palánkok alatt.
Robi szerencsére fejlődik, belevaló motívumokkal díszítette sápatag bőrét. Mit meg nem adnánk érte, ha az ujjain a klasszikus „ÜSS”-felirat volna olvasható, de a törzsfejlődésnek ezen a szintjén, fájdalom, nem elvárás a magyartudás...
A gazdag díszítés mindenesetre nem volt elég ahhoz, hogy megragadjon az amerikai palánkok alatt, ezért keresett magának egy helyet, ahol díjazzák a megjelenését. Ma Japánban pattogtat, ahol mindig kíváncsiak a magas, fehér, őrültnek látszó fickókra.
A végére pedig egy igazi jómadár. Chris Andersen beceneve ugyanis „Birdman”, amelyet remek zsákolásai után kapott.
Később aztán a drogok segítettek neki a szárnyalásban, ezért egy időre repülnie kellett az NBA-ből is. Talán a hosszú gondolkodási idő tette, hogy elmélyülten tervezgethette a megjelenését.
Chris madár ma már újra a régi, vígan repked a palánkok alatt, a denveri szurkolók nagy örömére.
Azt már nehéz eldönteni, hogy szépséges testszíneit a madarak melyik generációjáról kölcsönözte, mindenestre az igen stílusos sérója teszi teljessé az evolúcióját ennek a „madárnak”.