Meggyes narancs, avagy történelmi mezmustra magyar–holland-módra

1930-ban még korántsem a mez volt a legfontosabb egy mérkőzésen, nem számozták meg a játékosokat, elegendő volt, ha a két csapat színei különböznek. A képeken is „jól látszik", de a tudósításokból biztosan tudjuk, hogy az Üllői úton narancssárga mezben léptek fel a vendégek, fehér, széles nadrágban. A harmincas évek divatja a mély kivágású fűzős, esetleg fűzős és galléros mezt diktálta, nem csoda, hogy mindkét csapat ebben vonult fel. A magyarok akkoriban leginkább meggypiros mezben, fehér nadrágban léptek fel, hogy aztán 6–2-re lépjék le a hollandokat.

1933-ban Amsterdamban már fekete nadrágra cserélték a hollandok a fehéret, a mez színe narancs maradt, bár a fekete-fehér kép alapján ezt elég nehéz elhinni, de a korabeli tudósítás segít ennek eldöntésében. Három év alatt a divat akkoriban nem sokat változott, Feltűnő a meglehetősen ormótlan rávarrt címer az oranjénál, és ekkor sem maradhatott el a nemzeti színnel díszített sportszár. A magyarok a szokásos piros-fehér-zöldben pompáznak, szintén elöl fűzős mezben, de gallér nélkül, tenyérnyi címerrel, és mint képünkön látszik, Szabó Tóni, a kapus, a váltómezben, vagyis tiszta fehérben védett, mellnél piros és zöld sávval. A fekete nadrág sem mentette meg a hollandokat, otthon is kikaptak.

1939-ben Rotterdamban viszont meglepetésre győztek, és a mezek terén mintha megállt volna az idő, merthogy szinte ugyanaz a narancssárga galléros-fűzős mez van rajtuk, mint 1933-ban, és megint fekete a nadrág. Mi sem változtattunk, mégis megfáztunk a februári hidegben, ami ellen például a hollandok kapusa úgy védekezett, hogy szokás szerint vastag szvetterben védett...

Hosszú szünet után, 1961-ben találkoztunk újra a hollandokkal vébéselejtezőn, és végtelenül simán győztünk. Rendszerek múltak, de a piros-fehér-zöld szerelés megmaradt, eltűnt azonban a fűzős felső és a V-alakú kivágást rátét díszítette, középen a nem túl nagy népköztársasági címerrel. A nadrág láthatóan kezd rövidülni, a hollandokénál legalábbis már rövidebb. A hollandok amúgy megint váltottak, újra fehér nadrágban játszottak, de a galléros narancsszínű mez megmaradt, csak fűző helyett gombolós megoldást alkalmaztak.

Az 1961-es második mérkőzésen a magyar válogatott hazai környezetben fogadta a hollandokat, de a vége csalódást keltő döntetlen lett. Mivel 1961 két mérkőzése között mindössze fél év telt el, a szerelések nem változtak. Miért is tették volna? Akkoriban még nem a mezgyártók diktáltak...

1966-ban már Eb-selejtezőn vizitáltunk Rotterdamban, és bár csak az utolsó percben mentettük döntetlenre a meccset, sosemvolt újdonsággal szolgált a találkozó. A holland–magyar vetélkedések történetében először léptünk pályára tiszta fehérben, nemzeti szín keresztcsíkkal a mez mellrészén. Eltűnt a V-alakú kivágás, magasan záródó, testhez feszülő mezről volt szó a kor divatjának megfelelően. Az edzésről készült képeken látható a szokásos szerelés is, újdonság, hogy a magyar mezen a címer feltűnően „megnőtt". A hollandok sem maradtak a narancssárga-fehér összeállításnál, ezúttal fekete nadrágot húztak narancs sportszárral, és a jellegzetes gallér is eltűnt.

Az 1967-es visszavágón mindkét csapat maradt a '66-os meccs szerelésénél azzal a különbséggel, hogy a sportszárak megváltoztak. A magyarok a fehéret zöldre cserélték, a hollandok pedig a narancsot fehérre. Lehet, hogy ez az apró változtatás hozta meg a magyar győzelmet? Ha azonban ez nem, akkor Farkas János gólja mindenképpen.

Majdnem húsz évet ugrunk, sajnos kimaradtak a hetvenes évek a jellegzetes mezekkel és frizurákkal, de az 1986-os világbajnokság felejthetetlen selejtezőin is találunk egy-két érdekességet. Ez már az Adidas-korszak, válogatottunk mezeit a német cégtől kaptuk, de 1984-ben a hollandok is így voltak ezzel, úgyhogy a három csík mindkét csapatnál alap volt. Mi tiszta fehérben léptünk pályára, de csak első ránézésre, hiszen egy különleges, fehér alapon halszálkás piros-zöld hosszanti csíkozású mezt húztak a játékosok, de ez sem volt elég, hiszen a kar és a nadrág oldalán a két piros csík egy zöldet fogott össze – így jött ki a három... És akkor még nem szóltunk a piros kézelőről, az apró gallérról és a V-alakú kivágást imitáló piros betétről. Egy biztos, ennél összetettebb kompozíciót talán nem is hordott magyar válogatott. A hollandoké ehhez képest klasszikus volt, hiszen az enyhe V-kivágású narancs mezhez fehér nadrág és narancs sportszár dukált. Érdemes szemügyre venni a rendkívül rövid nadrágokat is.

A visszavágón, 1985-ben a Népstadionban végre újra piros-fehér-zöldben futballoztunk. A halszálka megmaradt, amúgy a mez visszafogottan elegáns a mez karján futó három fehér, és a nadrág szélén futó három piros csíkkal. A hollandok viszont újítottak, hiszen a magyarok ellen soha addig nem léptek pályára fehér mezben. Ezúttal megtették, és a narancs színű nadrággal kombinált összeállítás győzelmet hozott nekik. Mi viszont kijutottunk a vébére...

Nem sok idő telt el, de az 1986/87-es Eb-selejtezőkön újra összefutottunk, és két sima vereség lett a vége. Először a Népstadionban, ahol a magyar válogatott az egyik legvitatottabb szerelésében lépett fel. A piros-fehér-zöld adva lehetett volna, de valamiért fehér sportszárban futottunk ki a pályára. A kis galléros piros mezen ezúttal keresztcsíkos halszálkaminta, majd melltől vállig vastag fehér vízszintes sávok jelentek meg, és ez az összeállítás bizony nem aratott osztatlan elismerést a nézők körében. A hollandok sem változtattak a jól bevált fehér-narancs-fehér szerelésen, és ahogy 1985-ben, most is 1–0-ra győztek a Népstadionban.

A visszavágón aztán megint fehérben léptünk fel piros kézelővel. A visszafogottan funkcionális szerelés egy 2–0-ás vereséghez járult hozzá. A hollandok visszatértek a narancssárga-fehér-narancssárgához. A mezen az enyhe V-kivágás az egyetlen különlegesség.

És aztán jöttek a gyötrelmek, mindjárt itt az 1994-es „méretes zakó", amelyet nem szívesen öltött fel a válogatottunk, de a hollandok barátságosan kiszabták ránk. Megint tiszta fehérben játszottunk, ezúttal ugyan Umbro-mezben, de ez sem jött be. A kis galléros, enyhén V-kivágásos mez nem hagyott mély nyomokat, igaz, ekkor már a válogatottunk sem vitézkedett. Ellentétben a hollandokkal, hiszen az oranje éppen világbajnokságra készült, ahol aztán a nyolc közé jutott. A szokásos narancs mezen ezúttal sem változtattak sokat, továbbra is a V-nyakkal kialakított változatot kedvelték.

Aztán sokáig hagytuk őket, hadd játszanak, míg végre 2010 nyarán megint megruháztak bennünket, kaptunk egy hatost. Erről a meccsről ez a fénykép épp elég. Nem a realitást mutatja, de legalább a mezek látszanak. Már megint fehérben vagyunk... Talán az egyik legegyszerűbb, legkevesebb díszítést vagy egyedi vonást tükröző összeállításban. Sajnos a meccsen is elég színtelenek voltunk... A hollandok viszont újítottak, vagy éppen retróztak, hiszen visszatértek a narancs mez, fekete nadrág összeállításhoz, és a nadrágjuk is jócskán megnyúlt, kicsit a harmincas évek divatjához méltóan. A mez kissé szűkített fazonja és kerek nyakkivágása új mintát hozott a holland–magyar mezmustra történetében.

A história tovább íródik új mezekkel, új összeállításokkal. Hogy magyar részről a sportmezről vagy a sportzakóról szól-e majd, az még kérdéses, de ideje volna már „méretet venni" a hollandokról...