Most a Man. United kapusa állt ki a meleg focisták mellett

A Guardian angol napilap internetes kiadása szemlézte és látta el kommentárral, Anders Lindegaard, a Manchester United dán kapusának saját blogján közzétett írását, amiben a futball körülvevő homofóbiáról, és egy meleg futball ikon szükségességéről ír.saját blogján közzétett írását, amiben a futball körülvevő homofóbiáról, és egy meleg futball ikon szükségességéről ír.

A Guardian kiemeli, hogy általában is nagyon ritka, hogy a férfi sportolók vállalják másságukat, a labdarúgásra azonban ez még inkább hatványozottan érvényes. A lap szerint az elmúlt években az igazán ismert sportolók közül csak Steven Davies, angol krikettjátékos, a Puerto Rico-i ökölvívó, Orlando Cruz, és a walesi rögbi sztár, Gareth Thomas vállalta a másságát. A futballpályákról csak a svéd negyedik ligában játszó Anton Hysen (a korábbi liverpooli sztár, Glenn Hysen fia) állt a nyilvánosság elé másságával.

A futballt a legmagasabb szinten űzők közül elsőként és egyben utolsóként eddig 1991-ben az angol Justin Fashanu állt a nyilvánosság elé a ténnyel, miszerint ő meleg. Az angol U21-es válogatottban is szereplő játékos a Norwich spílereként 103 mérkőzésen 40 gólt rúgott, 1980-ban a Liverpoolnak lőtt gólját az év legszebbjének választotta meg a BBC. Számtalan csapatban megfordult, sehol nem tudott hosszabb ideig megragadni. Végül 1998-ban egy később alaptalannak bizonyuló nemi erőszak vádja miatt öngyilkos lett.

„Mint futballista, elsősorban úgy látom, hogy egy a másságát rejtegető sporttársam leginkább a szurkolók reakciójától és támadásaitól fél – írja Lindegaard. – Ugyanakkor az a benyomásom, hogy maguk a játékosok nem csinálnának komolyabb ügyet abból, ha valamelyik társukról kiderülne, hogy meleg. A homoszexualitás a ma futballban abszolút tabu téma. A futball atmoszférája a pályán és azon kívül is nagyon rideg. Primitív mechanizmusok működnek, amelyek rendszerint a legklasszikusabb sztereotípiák köntösében jelennek meg. Ezek szerint egy igazi férfi bátor, erős és agresszív. Márpedig a szurkolók ezt a képet társítják a legkevésbé egy meleg játékossal."

A dán kapus itt nem áll meg, alaposan ráhúzza a vizes lepedőt a múltban rekedt szurkolókra.

„A legnagyobb gond az, hogy a futballszurkolók döntő többsége egy évtizedekkel korábbi korszakban ragadt, ami nem követte a modern társadalmak fejlődését. Miközben a világ többi része sokkal elfogadóbb, civilizáltabb és kevésbé kirekesztő lett, addig a futball világa megragadt a múltban, a tolerancia legkisebb jele nélkül."

Kutatások szerint a dán férfinépesség 12%-a homoszexuális, ehhez képest a Dán Labdarúgók Szervezetének ezer tagja között végzett névtelen felmérés során senki nem állította magáról, hogy meleg lenne. A szervezet szerint ennek két oka van: egyrészt maguk a meleg játékosok hagynak fel idő előtt a focival, mert nem tudnak azonosulni a sportág macsó világával, másrészt pedig egy „coming out" túlzottan veszélyes lenne.

Lindegaard a Dán Labdarúgó-szövetséget is ostorozza, amiért nem tesz kellően erélyes lépéseket a meleg játékosok védelméért. Hasonló helyzetben van az Angol Futballszövetség (FA) is, ahol a legfrissebb felmérések azt mutatják, hogy az angol drukkerek szerint a labdarúgásban a homofóbia lényegesen súlyosabb probléma, mint a rasszizmus.

Lindegaard elárulta, nagyon sokat gondolkodott azon, hogy mit írjon le, és a barátnőjével, Missé Beqirivel is nagyon sokat beszélgettek erről a témáról.

„Nem dughatjuk homokba a fejünket, nem tehetünk úgy, mintha nem lenne semmi probléma. Igenis van probléma addig, amíg fiatal meleg játékosok felhagynak a játékkal csupán azért, mert mindenhol kiközösítik őket – írja a United kapusa. – Márpedig ez a trend elfogadhatatlan egy modern és befogadó társadalomban. Mindenféle diszkrimináció elfogadhatatlan, legyen szó bőrszínről, vallásról, vagy szexuális irányultságról. A homoszexuálisoknak szükségük van egy hősre. Valakire, aki vállalja a másságát, és kiáll a többiekért is."