Egy hétig feküdt holtan egy mezőn a holland ejtőernyős

Több mint egy hétig feküdt egy mezőn Mark van den Boogaard holland ejtőernyős holtteste, mielőtt nyúlvadászok véletlenül rátaláltak. A középkorú férfi a Teuge városban működő National Paracentrum tagjaként ugrott, azonban nem nyílt ki az ejtőernyője, és a becsapódáskor, feltehetően, azonnal meghalt – írja tudósításában a BBC.

Azonban senki nem kereste, mert senki nem gondolta, hogy a viszonylag rutinos (2011-es belépése óta 120 alkalommal ugró) ejtőernyőst valami baj érte volna.

„Nem szokás az ugrókat az ugrás után keresni, és ők sem szoktak bejelentkezni nálunk – mondta a legnagyobb holland ejtőernyős klub vezetője, Simon Woerlee, aki azt is elmondta, hogy őt és munkatársait is sokkolták a történtek. – Mark jókedvű, kedves fickó volt, de meglehetősen zárkózott. Mindig egyedül volt."

A férfi nem csak ugrani járt egyedül – a hétköznapokon sem voltak szorosabb kötelékei. A rendőrség tájékoztatása szerint a férfit azért nem kereste egyetlen családtagja sem, „mert senkivel nem tartott fönn szorosabb kapcsolatot".

Ráadásul egyéni vállalkozó volt, azaz még egy munkahelye sem volt, ahol a kollégáinak feltűnt volna a több mint egyhetes távolléte.

A Holland Királyi Repülési Szövetség most megvizsgálja az ejtőernyőt, és megpróbálják megállapítani, hogy miért nem nyílt ki a végzetes ugrás során.

„Sajnos nincs arra száz százalékos garancia, hogy egy ugrás sikeres lesz – idézi a BBC Simon Woerlee-t. – Az ugrók felszerelését soha nem ellenőrizzük, ezt nem írja elő törvény, és nem is szokás. Amerikában egy időben volt erre kísérlet, de ott sem működött. Az emberek pedig különbözőek: van, aki az ugrás után visszajön egy teára, vagy egy kis beszélgetésre, más meg a földet érés után összecsomagol, és hazamegy. Ha minden alkalommal kutatást indítanánk az ugróink után, az csak sok hűhó lenne a semmiért. Riaszthatnánk a mentőegységeket, aztán kiderülne, hogy az ugró már réges régen otthon ül, és a nagyanyjával teázgat."