Csak bátran: AC Milan-Tottenham Hotspur

Több mint húsz éve ez a legfontosabb és legcsillogóbb nemzetközi meccsünk. AC Milan - Tottenham Hotspur. Kétség sem férhet hozzá, hogy melyik csapat játékosainak ill. szurkolóinak jelent többet ez a találkozó - itt egy három nemzetközi kupával rendelkező, európai szinten tisztes-takaros középcsapatnak számító alakulat látogat ahhoz a gárdához, amely közvetlenül a Real Madrid mögött áll a történelem legsikeresebb klubjainak sorában. No, de mielőtt még a nagy udvariaskodásban elsírnánk magunkat vegyük észre, hogy reálisan nézve a mai erőviszonyok tekintetében nincs olyan messze egymástól a két csapat mint az évtizedek alatt bezsebelt trófeák számát illetően. Van itt keresnivalónk bőven, attól függetlenül, hogy a San Siro-i látogatás már önmagában is megmelengeti az egyszeri Yiddo szívét.Több mint húsz éve ez a legfontosabb és legcsillogóbb nemzetközi meccsünk. AC Milan - Tottenham Hotspur. Kétség sem férhet hozzá, hogy melyik csapat játékosainak ill. szurkolóinak jelent többet ez a találkozó - itt egy három nemzetközi kupával rendelkező, európai szinten tisztes-takaros középcsapatnak számító alakulat látogat ahhoz a gárdához, amely közvetlenül a Real Madrid mögött áll a történelem legsikeresebb klubjainak sorában. No, de mielőtt még a nagy udvariaskodásban elsírnánk magunkat vegyük észre, hogy reálisan nézve a mai erőviszonyok tekintetében nincs olyan messze egymástól a két csapat mint az évtizedek alatt bezsebelt trófeák számát illetően. Van itt keresnivalónk bőven, attól függetlenül, hogy a San Siro-i látogatás már önmagában is megmelengeti az egyszeri Yiddo szívét.

CSAPATHÍREK

Az utóbbi pár nap legnagyobb kérdése az volt, hogy a Szentháromság hány tagját tudja az orvosi stáb játékra alkalmas állapotba hozni ma estére. Jelentem: másfelet. Bale hátfájását legszívesebben a hátunk közepére kívánnánk - már ha ezzel szó szerint le tudnánk venni a rontást Wales büszkeségéről. Modric vakbélműtétje óta még nem telt el annyi idő, hogy Luka tökéletes erőbe lendüljön - így van der Vaart az egyetlen, akire 100%-ban számíthatunk hármójuk közül.

Crouch elkapta Bale-től a hátfájást, hiába, a britek híresen magasról tesznek a higiéniára. Azonban Péter Háromméter bajának ellátta a baját egy jól irányzott szuri, szóval a célbalövés egy fokkal könnyebb lesz a szélsőinknek. A védelemben sincs tömegnyomor - King és Kaboul messze vannak még, Woody azt már bizonyította, hogy a kispadon végigbírja a 90 percet, de élesben még mindig két éve van, hogy utoljára játszott.

Sajnos vannak még ezen felül is hiányzók: a középpálya közepén a hosszú ideje nyaraló Huddlestone mellett a mostanában kifejezetten jól harcoló Jenas sem játszhat az utolsó csoportkörben összeszedett misztérikus sárgája miatt. Marad tehát Palacios és Sandro a pálya szívébe - és ha hihetünk Harry-nek (ez a természet egyik nagy konstans változója), akkor mindketten ott lesznek a pályán már a kezdőrúgásnál. Palacios a másfél éve tartó vegetálás után mutatott pár életjelet, de még mindig messze van attól, hogy meggyőző legyen. Sandro pedig kezdi lassan felvenni az európai ritmust - meglátjuk, hogy a saltarello megy-e neki az angliai táncórák után. A két latin-amerikai együttes szereplése azért erősen aggaszt... de bízzunk bennük, mást úgy sem tehetünk! Annyira rossz a helyzet az egészséges létszám ügyében, hogy alighanem megint két kapusunk is ott snapszerezik majd a cserepadon.

No, de nézzük a sérülések által többé-kevésbbé megkímélt posztokat: kapus, balbunkó, jobb-bunkó. A szülinapos Gomes remélhetőleg most 7 percnél tovább szívhatja a San Siro izzadsággal és korrupcióval terhes levegőjét (remélem a mindenható klubelnök házi gyerekprostituáltjai nem terhesek semmivel). Bár Cudicini pályáralépése a hőn szeretett Milan ellen eléggé komoly drámai értékkel bírna. Ha már itt tartunk: az eddigi egyetlen Tottenham-Milan párharc idején, a '72-es UEFA-kupa elődöntőn a mi jó öreg Carlónk édesapja védte az olaszok kapuját! (Akkor mi örülhettünk - 2-1 otthon, 1-1 Milánóban. A hazai meccsen a nem éppen góljairól híres Steve Perryman szerezte mindkét találatunkat - ő egyébiránt a klubunk színeiben legtöbbször pályára lépő játékos: 655 bajnoki - kupákkal együtt bőven 1000 meccs fölé került. Elmondhatjuk tehát, hogy Paolo Maldini a Milan Perrymanje.)

No, de vissza a közeljövőbe! Balbunkó: Benoit Assou-Ekotto, kipipálva! Jobb-bunkó: Vedran Corluka, kipipálva! Azaz... Charlie szerintem jobban illik a Milan elleni játékhoz mint a kétszer olyan fürge felföldi barbár. Hutton gyakrabban csinál meggondolatlan hülyeséget - bár lehet, hogy Corlukánál is csak a lassúsága miatt tűnik úgy, mintha meggondolná a hülyeségeit mielőtt elköveti őket. Lényeg a lényeg: Charlie több időt tölt védekezésre alkalmas pozícióban mint Hutton, tehát remélem a horvát kezd majd.

A középpálya szélein Lennon és Niko rohangálnak majd. A oldalak leosztása könnyen változhat meccs közben attól függően, hogy mennyi helyzetet tudunk kialakítani. Mindketten tudnak hasznosan működni a jobb- és baloldalon is - bár Lennontól beadásokat nem nagyon várhatunk balról, inkább csak lövéseket. Azza rápihenthetett a meccsre, mert Sunderlandben csak a legvégére szállt be pár percre - be sem tudott igazán melegedni (legalábbis remélem ez volt az oka annak, hogy relatíve álmosan mozgott). Niko pedig majd' egy évet pihenhetett az utóbbi pár hétre - ill. a mai fényűző csatára. Senki sem vár sorozatban harmadik meccsén is gólt tőle, de az energikus és kreatív teljesítményre mindenki joggal számíthat.

Van der Vaart alighanem újra Crouch-csal párban próbál majd káoszt szerkeszteni a Milan tizenhatosán belül - Defoe az elmúlt három bajnoki győzelem alkalmával sem tudott sokat hozzátenni a csapat játékához, tehát kétlem, hogy kezdőként kapna ma este bizalmat. Bár fene tudja, a San Siro hangulata talán még Riquelmét is fel tudná villanyozni, lehet, hogy Defoe-nak is megadná az ihletet.

Már csak a védelem közepéről nem ejtettünk szót. Úgy kerülgetem a témát, mint macska a forró kását, csak étvágy nélkül. Ha King bevethető lenne, akkor sokkal nyugodtabb lennék - ő magabiztosságot tud kölcsönözni a többi, kissé szeleburdi centerhalfnak. Nélküle Gallas-ra hárul a bölcs, öreg törzsfőnök szerepe - ami néha rendben is van, de a Sunderland ellen otthon és idegenben is láthattuk mennyire alternatív világban él Billy fiunk. Általában hozza a minden hájjal és tudással meg- és felkent veterán európaklasszis formát, de időről időre elkövet valami olyan abszurd dolgot ami még Gomes-nek is csak több rund pálmabor után villanna az agyába.

A legkevésbbé a következő kezdő lepne meg:

Gomes - Charlie-Gallas-Dawson-BAE - Lennon-Pala-Sandro-Niko - vdV - Crouch,

aztán ha nem így lesz, akkor az vesse rám az első követ aki hitt nekem.

Természetesen az olaszoknál is vannak sérültek dögivel: Nesta, Ambrosini, Pirlo, Zambrotta, Abate és ex-fiunk Boateng mind-mind maródiak. Seedorf viszont visszatért a Parma elleni parádé alkalmával, ami bizony ad némi okot egy kis skizofrén aggodalomra (Clarence-papa személyes kedvencem). Gattuso is alighanem kezdeni fog - szerintem az ő "képességei" nem koptak annyit, hogy 33 évesen már ne kéne tartani tőle. Flamini pedig a nemzetközi ex-Arse különítmény tagjaként lehet, hogy kettőzött erővel hajt majd ellenünk (bár, ha azt nézzük mekkora ívben szart a gúnárokra eligazolása idején, már nem biztos, hogy lesz benne érzelmi plusz). A csatársorukat egész Európa irígy szemekkel méregeti - még Pippo és Cassano nélkül is egészen kivételes nevek állnak Leonardo Allegri mester rendelkezésére. (Cassano mellett a másik két januári igazolás, MvB és Emanuelson is játszott már idén a BL-ben, itt tehát idén már nem állnak a Milan rendelkezésére.) Erős ez a csapat nagyon, bravúr kell az eredményhez. (A Milan-blog két beharangozóval is készült [stréberek], katt ide és ide.)

FORGATÓKÖNYV

Remélem igazat mond Redknapp amikor arról beszél, hogy megyünk majd előre mint a meszes lova. (Interjú az NSO-cikkben itt.) Nem nagyon tudunk védekezni, szeretni meg aztán pláne nem szeressük. Persze ahhoz, hogy támadhassunk kellene a labda is - Palacios és Sandro feladata lesz, hogy elcsórják a középpályán romantikázó digók elől... hát... sok sikert nekik... fenébe is, pedig próbálok bízni bennük! Niko és Lennon persze sokat segíthet a labda megszerzésében, a megjátszásában pedig egyértelmű monopóliumuk (duopóliumuk?) van vdV-vel (triopólium?) együtt. Taktikáról nem szoktam sokat mondani, mert lövésem sincs hozzá, de a kezdőcsapat összeállítása mindenképpen ad ötleteket arra nézve, hogy milyen szisztémában is bűvöljük majd a labdát. (Angolul tudóknak nagyon míves taktikai beharangozó itt.)

Optimális esetben nem kapunk gólt az első percben, nem fogyatkozunk 10 emberre a hetedik percben, nem égünk kettővel a tizedik, hárommal a tizenharmadik percben - ha ez összejön akkor már jobban indul a meccs mint legutóbbi látogatásunk alkalmával. Sanszos azért, hogy a szezonbeli leggyakoribb forgatókönyvet követve hátrányba fogunk kerülni előbb-utóbb... remélhetőleg újra fel tudunk majd állni, és legalábbis megfordíthatóvá tudjuk tenni a meccset a visszavágóra.

SZÁJKARATE

Van der Vaart minapi nyilatkozata viszi a pálmát:

"Először is: azt akarom, hogy nyerjünk. Másodsorban szeretném bekötőzni Zlatant, szép bónusz lenne."

Remélhetőleg minden kívánsága teljesül ballisztikus hollandinknak! Mi csak annyit szeretnénk hozzátenni, hogy

COME AAAAAAAAAAAAAAN YOUUUUUUU SPURRRS!

ill. még annyit, hogy

YID ARMEEEEEH!