Az általános várakozásokkal ellentétben mindkét csapat kifejezetten erős tizenegyet küldött pályára, a játék minősége viszont nem nyújtott semmi meglepőt. Rádión alighanem élvezetesebb volt a meccs mint élőben. Sandro frizuráját leszámítva. Azért egytucat lövés így is összejött nekünk - de ezek közül csak kettő talált kapu(s)t. A Stoke kilenc próbálkozásból négyszer tesztelte Gomes-t. (Kedvenc brazil kapusunk egyébként kifejezetten visszafogott játékkal tért vissza, de erről később bővebben.) Általában is az volt a jellemző, hogy nálunk volt többet a labda, a komolyabb helyzetek viszont a hazaiak előtt adódtak. De nekik is talán csak egy valódi ziccerük volt (a hosszbbítás végén Walters egyedül vezethette kapura, de mellélőtt), szóval az izgalmak nagyrészt elkerülték a közönséget egészen a tizenegyesekig. Ott viszont bőven akadt dráma - Pennant és Pav is elszúrta a saját büntetőjét (felső léc, ill. felső széksorok), rajtuk kívül mindenki pontosan célzott egészen a nyolcadik párig, amikoris a felnőtt csapatban a meccsen debütáló 18 éves olasz-ausztrál középpályás maestrónk, Massimo Luongo eszén sajnos túljárt a furfangos Sörensen.Az általános várakozásokkal ellentétben mindkét csapat kifejezetten erős tizenegyet küldött pályára, a játék minősége viszont nem nyújtott semmi meglepőt. Rádión alighanem élvezetesebb volt a meccs mint élőben. Sandro frizuráját leszámítva. Azért egytucat lövés így is összejött nekünk - de ezek közül csak kettő talált kapu(s)t. A Stoke kilenc próbálkozásból négyszer tesztelte Gomes-t. (Kedvenc brazil kapusunk egyébként kifejezetten visszafogott játékkal tért vissza, de erről később bővebben.) Általában is az volt a jellemző, hogy nálunk volt többet a labda, a komolyabb helyzetek viszont a hazaiak előtt adódtak. De nekik is talán csak egy valódi ziccerük volt (a hosszbbítás végén Walters egyedül vezethette kapura, de mellélőtt), szóval az izgalmak nagyrészt elkerülték a közönséget egészen a tizenegyesekig. Ott viszont bőven akadt dráma - Pennant és Pav is elszúrta a saját büntetőjét (felső léc, ill. felső széksorok), rajtuk kívül mindenki pontosan célzott egészen a nyolcadik párig, amikoris a felnőtt csapatban a meccsen debütáló 18 éves olasz-ausztrál középpályás maestrónk, Massimo Luongo eszén sajnos túljárt a furfangos Sörensen.
Két fontos visszatérőnk volt - a keretünk két brazil tagja. Sandro nagyon pozitív teljesítményt nyújtott, jól rombolt középen, volt egy veszélyes kapuralövése és egyszer Gomes-t is megmentette a kapunk előtt. Ha már témánál vagyunk, Heurelho sokat bizonytalankodott, beadások-szögletek gyakran csúsztak ki a mancsai közül - vagy éppen olyan is volt, hogy a gólvonaltól három méterre elsüvítő labdára sem jött ki. A tizenegyeseknél a kommentárok kiemelik, hogy nyolcból nyolc alkalommal indult rossz irányba. Nem volt tehát kifejezetten jó napja a srácnak - viszont ez előfordulhat mindenkivel, egy meccs alapján senkit sem lehet leírni, Gomes pedig idén eddig csak ezt az egy lehetőséget kapta. Más kérdés, hogy azért ez is egy lehetőség volt, ha másra nem arra, hogy a legendásan makacs Harry-t talán egy pici gondolkodásra késztesse - ebből a szemponból elszalasztottnak tekinthetjük.
Gomes szerethető figura - akár a szurkolókat, akár a csapattársakat kérdezzük. Habókos, excentrikus kapus, akit az emberfeletti bravúrok és az előemberi bénázások jellemeznek. Nekem még a legrosszabb időszakaiban is jobban tetszett a közönségkedvenc Robinsonnál - England's Number One is csinált akkora bakikat mint ő, és angol létére a beadásokkal, szögletekkel, szabadrúgásokkal is erősen meggyűlt a baja. Viszont az időnkénti bravúrjai nem érték el egy echte Gomes-parádé világszínvonalát. Friedel viszont más tészta. Nála igenis számíthatunk Gomes-szintű lehetetlen védésekre, ugyanakkor jóval ritkábban vetemedik önkéntelen bohóckodásra - no meg nem is akkora primadonna mint Gomes (tegye fel a kezét akit nem irritál a brazil sorozatos kamu-ápoltatása). (Bár mostanában talán ritkábban folyamodott ehhez.) Sokak szerint Gomes olyan kapus akinek éreznie kell a bizalmat, mert ezen múlik a teljesítményének minősége. Nos, a tavalyi évben ő volt a megkérdőjelezhetetlen első számú kapus a Tottenham-nél. És ennek ellenére - szerintem - botrányos szezont futott.
Sajnos a kiegyensúlyozatlanság komoly probléma - ha Gomes folyamatosan tudna úgy teljesíteni, mint a második spurs-ös szezonjában, akkor nem is lenne kérdés, hogy vele számoljon Harry minden komoly meccsen. Én szeretném, ha maradna a csapatnál, és Tony Parks ki tudná hozni belőle Mr. Reliable-t. Szeretném, ha az elkövetkezendő öt évben is az ő neve lenne az első a kezdők névsorában. De sajnos úgy néz ki, hogy januárban el fog igazolni. Ezt Harry idegesítő és jól ismert makacssága is valószínűsíti - no meg Gomes sincs olyan formában mostanában, hogy meggyőzzön egy olyan embert aki úgy érzi a megengedettnél többször csalódott benne. Hacsak Friedel esetleg meg nem sérül addig, de ezt igazán nem kívánhatja senki. Attól még persze megtörténhet.
No, de vissza a meccshez: megnézhettek egy rövid összefoglalót itten ni! (Köszönjük a találatot WonderWoman_-nek!) A híradások szerint a fiatalok közül Carroll nagy javulást mutatott a PAOK elleni meccshez képest, ahol egy kicsit látszódott rajta a "nyuszi a fényszórók kereszttüzében"-szindróma. Most jóval magabiztosabban, pontosan passzolt - és volt komoly helyzete is: Pavljucsenkó középreadását bikázta fölé, kapásból. (Ez volt az orosz kisszámú hasznos megmozdulásainak egyike - a rádióban emlékszem, hogy megjegyezték, mennyire keveset mozog, ill. mennyire nem segíti a középpályásokat. Persze lehet, hogy csak a kelet-gyűlölő brit sovinizmus áradt a kommentátorok szavaiból.)
Ez volt az első igazi helyzet a meccsen (Huth-nak volt még egy fejese), de sokkal többet nem jegyezhetett fel az írnok a félidőben. Fordulás után vdV-nek majdnem bejött egy trükkös szabadrúgása - ekkor egyébként jól játszott és komoly nyomást fejtett ki a Spurs - Pavljunak is volt egy életerős bombája aminél Sörensennek nagyot kellett védenie. Ahogy telt az idő egyre inkább visszajött a meccsbe a Stoke - a fent már említett Gomes hiba után Sandro mentett hatalmasat Crouch elől. A hosszabbításban már inkább a hazaiak veszélyeztettek - egy Huth-lövés kipattant Gomes-ről, aki azonban javította hibáját és Crouch újrázását jól hárította. A tizenegyesek előtt már csak Walters mellédurrantott ziccere maradt. Onnantól pedig ugye közmondásosan orosz rulett az ügy (jelen esetben majdhogynem szó szerint, mert, ha Pavnak elsül a lába a második párban, akkor alighanem megvan a továbbjutás).
Idegesítő a kiesés - a Carling Cup minden évben a legreálisabb esélyünk a kupagyőzelemre. Sajnos Harry nem veszi annyira komolyan mint Jol és Ramos tette. Így marad az EL - ezek után nincs semmi okunk arra, hogy félvállról vegyük a sorozatot. Tovább kell jutni a csoportból - utána pedig a lehető legmesszebb jutni, a fogadóirodák szerint nem lenne meglepetés, ha ez egészen a bukaresti döntőt jelentené májusban. Jó lenne ha ehhez tartaná magát Harry is. Szépen csillog az EL-trófea - kiváltképp, ha mondjuk az Atlético Madrid, a Lazio vagy a PSG ellen gyűjti be az ember.
Van egy pályán kívüli jó hír is: a klub aláírt egy "tervezési megállaposást" a Northumberland Development Project-tel kapcsolatban (kezdőknek: ez az új stadionunk fedőneve), ami lehetővé teszi, hogy folytassuk az egyeztetést a városvezetéssel és a helyi képviselőkkel, amely egyeztetéseket már eddig is évek óta folytatunk, de remélhetőleg ezúttal addig folytatunk amíg abba nem hagyhatjuk egy számunkra előnyös szerződéssel Levy zsebében. Kis lépés egy klubelnöknek - és egyenlőre még kisebb lépésnek tűnik a szurkolóknak. De legalább haladunk.
Szintén a BBC-n olvashattok még egy interjút Kevin Bonddal, aki arról értekezik, hogy milyen jól tettük, hogy nem engedtük el Modders-t. De még milyen jól! Igazából semmi váratlan nincs a cikkben... nem is tudom, hogy miért linkelem... kell a reklám a jó öreg British Broadcasting Corporation-nek.
No, befejezem ezt a csapongó posztot - legközelebb Wigan idegenben. Aztán Shamrock Rovers a Lane-en - pár nappan a North London Derby hazai fordulója előtt. Jó kis hét lesz a következő is!
YIDS!