Ömlesztett poszt lesz a mostani - ahogy a címből is sejthető, számba vesszük mely játékosaink testi épségéért kell aggódni a soron következő válogatott mérkőzések alkalmával ill. arról is ejtünk pár szót, hogy miként is értékelhetjük pozitívan az átigazolási időszakot. Utóbbihoz kell kitartás és elszántság, de azért nem lehetetlen meglátni a felhők ezüstszínű szegélyezését, hogy egy borzalmasan nyelvidegen anglicizmust is ideerőltessek (elvégre Észak-London a szívünk csücske, right?!). Kezdjük azzal, hogy felvidítjuk magunkat: melyik volt a csapat legszembetűnőbb és legtöbb gondot okozó hiányposztja? Igen, a csatár! Ez az egyetlen nagy csapategység amelyben Berbatov távozása óta nem fordult meg egyetlen klasszisnak nevezhető játékos sem. Most már újra forgológik ott egy, Adebayor személyében. Ezt a Manu gyereket lehet utálni az Arse-os múltja miatt meg a bizonyítottan infantilis személyisége okán is, de azt nem lehet kétségbevonni, hogy nagyszerű támadó. (Tudom, hogy Arse-válogatásokat youtube-olni nem nagy élvezet, de ha nem vagytok biztosak abban, hogy klasszis a srác, akkor ajánlom a nézelődést!)Ömlesztett poszt lesz a mostani - ahogy a címből is sejthető, számba vesszük mely játékosaink testi épségéért kell aggódni a soron következő válogatott mérkőzések alkalmával ill. arról is ejtünk pár szót, hogy miként is értékelhetjük pozitívan az átigazolási időszakot. Utóbbihoz kell kitartás és elszántság, de azért nem lehetetlen meglátni a felhők ezüstszínű szegélyezését, hogy egy borzalmasan nyelvidegen anglicizmust is ideerőltessek (elvégre Észak-London a szívünk csücske, right?!). Kezdjük azzal, hogy felvidítjuk magunkat: melyik volt a csapat legszembetűnőbb és legtöbb gondot okozó hiányposztja? Igen, a csatár! Ez az egyetlen nagy csapategység amelyben Berbatov távozása óta nem fordult meg egyetlen klasszisnak nevezhető játékos sem. Most már újra forgológik ott egy, Adebayor személyében. Ezt a Manu gyereket lehet utálni az Arse-os múltja miatt meg a bizonyítottan infantilis személyisége okán is, de azt nem lehet kétségbevonni, hogy nagyszerű támadó. (Tudom, hogy Arse-válogatásokat youtube-olni nem nagy élvezet, de ha nem vagytok biztosak abban, hogy klasszis a srác, akkor ajánlom a nézelődést!)
Adebayor leigazolása azért is _nagyszerű_, mert úgy kábé 2 millió font fizuért szereztünk egy olyan világklasszist aki Angliában már bizonyított. Ami nehezen elképzelhető bármilyen más felállásban, minthogy a Citeh-től kölcsönzünk valakit. Nem azért hagyta el az eddigi állomáshelyeit mert kételkedtek a képességeiben, hanem azért mert egy seggfej. De ez a tulajdonsága a csapatainál eltöltött első évben még sehol sem mutatkozott meg. Nálunk meg elvileg éppen egy esztendeig marad - ebből kifolyólag van még egy ok arra nézve, hogy miért fogja a lelkét is kitenni a pályán idén: egy nagyon nagy csapat szerződéséről álmodozik, amely csak úgy lehet realitás ha most ipari mennyiségben termeli a gólokat.
A sráccal kapcsolatban néhány sötétebb szívű Yid társam azt is kiemelhető pozitívumként értékeli, hogy az Arse drukkerei elképesztő mértékben rühellik a togóit. Nem utolsósorban a 4-2-es eastlands-i meccsen bemutatott gólörömért és van Persie fejberúgásáért. A hírhedt 90 méteres sprint szerintem is kicsit túllőtt a célon, viszont a tenyérbemászó holland befenyítése nálam belefér, főleg, hogy vigyázott nehogy sérülést okozzon: csak a fejét, hogy meg ne sántuljon alapon. (Persze, nem gondolom komolyan, ordenáré tahóság volt az is, és remélem hanyagolja majd a hasonló akciókat, amikor a mi mezünket viseli.)
A másik fontos érkező Adebayorhoz hasonlóan nagyon hasznos lehet. Sandro mellett nincs igazán magabiztos védekező középpályásunk - mindannyian imádjuk Huddlestone-t és a lábában rejtőző föld-levegő rakétakilövőt, de azt nem foghatjuk rá, hogy érvényesíteni tudná a fizikai erejét a középpálya szívében. Parker viszont bizonyított előző klubjaiban és a válogatottban ebben a szerepkörben is. Ezen kívül igazi vezéregyéniség aki a West Ham Avram Grant-tel sújtott éveiben az edző helyett intézte a meccsek előtti, illetve szünetbeli feltüzelő szónoklatokat. Ő aztán sosem fogja feladni - a West Ham bűnrossz volt tavaly, de iszonyatosan nagy veréseket nemigen kaptak, nagyrészt Parker mentalitásának köszönhetően.
A brit sportújságírók őt választották az év játékosának - ami egészen kivételes elismerés egy kieső csapat tagjaként! Az angol válogatottban is egyre megszokottabb szereplő - 30 éves de a motorja kifogástalanul zakatol. És persze ami a legfontosabb: Tottenham szurkoló. Talán nem annyira fanatikusak az érzelmei mint Robbie Keane Galaxy iránti szerelme, de biztos forrásból tudható, hogy valóban egy vérbeli Yid-et igazoltunk.
Friedel érkezésével immár három átlagon bőven felüli kapus van az alkalmazásunkban. Biztos vagyok benne, hogy Gomes visszakerül még idén a csapatba - és nem feltétlenül azért mert Friedel hibákat fog véteni. Az amerikai mindig is rövid távú megoldás volt egy hullámvölggyel küszködő kapus által generált problémára - Gomes még mindig az első számú kapusunk, nem akartuk eladni és ő sem akart eligazolni.
Falqué még talány - de a Juventus nem akarta nekünk véglegesen eladni, sőt ha jól tudom opciónk sem lesz rá év végén. Ez azt sugallja, hogy látnak benne fantáziát a torinóiak - alighanem kupajátékos lesz idén.
Coulibaly érkezésének nagyon örültem - nem kétséges, hogy a nemzetközi futball egyik legnagyobb ígérete a srác. Mindene megvan ahhoz, hogy Drogba nyomába lépjen és az afrikai foci büszkeségévé váljon. Erős, technikás, nagyon érzi a kaput, duzzad az önbizalomtól, gyakran vállalkozik váratlan megoldásokra - remélem Sherwood keze alatt tovább fejlődik és szeretném még idén látni a felnőtt csapat egyik tétlen tétmeccsén.
A legnagyobb hiányérzetet a Gary Cahill-üzlet meghiúsulása okozta ezen a nyáron. King és Gallas véget nem érő sérülései, Bassong bizalomvesztése illetve Kaboul és Dawson inkompatibilitása miatt bizony ránkfért volna a Bolton szeme fénye. Viszont azért olyan nagy probléma nincs - előbb-utóbb Gallas és King egyike bevethető lesz, és az nem irreális elvárás, hogy egymást rotálva lehozzanak 20-25 bajnoki meccset a szezonban. (Sőt, elvileg januárban már újra opció lesz Cahill - különösen, hogy a boltoni szerződése a vége felé jár.)
Pozitívum még, hogy a klub megtartotta Modric-ot. Levy-nek ezért külön dícséret jár - elvi kérdés volt, a 40 millió elvileg teljesen korrekt ajánlat lett volna (ha időben teszi a Chelsea), de üzenni kellett a többi sztárolt játékosunknak, hogy a szerződés az szerződés, és a klub nem fog bólogatni, ha Bale vagy vdV úgy dönt, hogy a trófea-szerzés könnyebbik végét akarja megfogni és közli manchesterbe való távozási szándékát. Ezen túlmenően szerintem Modric meg fogja emberelni magát, és nagy hasznunkra lesz még a szezonban.
Válogatottak
Nem kevesebb mint 12 játékosunk lép pályára különböző fontosságú és keménységű válogatott meccseken. Azt hittem Adebayor visszamondta a válogatottságot, de tévedtem, mivel a klub honlapja szerint ő is ott van Togo Botswana elleni keretében - szerencsénkre attól nem kell tartanunk, hogy az Afrika-kupa idején is ilyen jellegű elfogaltságai lesznek, ugyanis tökutolsók a selejtező-csoportjukban. (Botswana ellenben első - ez azért fura, nem?)
Még mindig Afrikában járunk: Kamerun most csak Bassong játékára tart igényt (a tökutolsó Mauritius ellen), Afrika egyik patinás válogatottja öt ponttal áll Szenegál mögött, szóval elképzelhető, hogy ők is Angliából nézik majd a kontinenstornát.
Bongani Khumalo viszont nagyon fontos meccsre utazik Nigerbe, ahol a dél-afrikai válogatott legfontosabb csoportbeli ellenfelével küzd majd meg.
Európában könnyű dolga lesz van der Vaart-nak, a hollandok San Marino válogatottjanak fognak élményt szerezni. Pavljucsenkó a macedónokat fogadja Moszkvában, Kaboul a kies Albániában tesz látogatást a Kékekkel - mindkét válogatott első helyen áll a csoportjában, de az oroszoknak lesz még dolguk bőven. Modric és Corluka is pályára léphet Máltán, Niko viszont nem utazik - a horvátok a görögöket üldözik.
Itthon, Britanniában Gareth Bale megpróbál az angoloknak egy kis szívességet tenni Montenegro cardiff-beli vendégjátéka alkalmával - míg Defoe és Parker Bulgáriában tehet valamit az EB érdekében a berbátlanított hazaiak ellen.
Elfeledett emberünk, Giovanni dos Santos Varsóban haknizik Mehikóval - no, az lenne még szép történet, ha a mindenki által távozni vélt ex-barcás végre a mi színeinkben is óhajtana válogatott szinten focizni...
Reménykedjünk a sérülések elkerülésében!
Ma estére pedig HAJRÁ MAGYAROOOOK! (HUN ARMEEEEEEEH!:)