Folytattuk! - West Brom-Tottenham 1-3

Győzelem. Győzelem. Győzelem. Győzelem. Döntetlen. Győzelem. Győzelem. Győzelem. Győzelem. Győzelem. Ez utóbbi tíz bajnokink mérlege. Több pontot szereztünk 12 forduló alatt a Premier League-ben, mint a Barcelona 13 forduló alatt a La Ligában. (Közben kijavítottak: nem többet szereztünk, hanem ugyanannyit. Bocs.) Ilyen jól 1961 óta nem kezdtünk egyetlen szezont sem - és tudjuk abból mi lett. Vesztett pontok tekintetében előzzük a ManU-t. A Chelsea-t, a Pool-t és az Arse-t pedig szerzett pontok tekintetében is. Előbbit három, utóbbiakat öt-öt ponttal. Ha egyetlen emirátusok-beli szatelitklub sem vendégszerepelne a bajnokságban, akkor őszintén szőhetnénk hurráoptimista álmokat a bajnoki esélyeinkről. Ami páratlan élmény lenne. Manszúr sejk megfosztott minket ettől. Kívánunk neki innen is egy vérmentes, ámde felettébb sikeres Arab Tavaszt.Győzelem. Győzelem. Győzelem. Győzelem. Döntetlen. Győzelem. Győzelem. Győzelem. Győzelem. Győzelem. Ez utóbbi tíz bajnokink mérlege. Több pontot szereztünk 12 forduló alatt a Premier League-ben, mint a Barcelona 13 forduló alatt a La Ligában. (Közben kijavítottak: nem többet szereztünk, hanem ugyanannyit. Bocs.) Ilyen jól 1961 óta nem kezdtünk egyetlen szezont sem - és tudjuk abból mi lett. Vesztett pontok tekintetében előzzük a ManU-t. A Chelsea-t, a Pool-t és az Arse-t pedig szerzett pontok tekintetében is. Előbbit három, utóbbiakat öt-öt ponttal. Ha egyetlen emirátusok-beli szatelitklub sem vendégszerepelne a bajnokságban, akkor őszintén szőhetnénk hurráoptimista álmokat a bajnoki esélyeinkről. Ami páratlan élmény lenne. Manszúr sejk megfosztott minket ettől. Kívánunk neki innen is egy vérmentes, ámde felettébb sikeres Arab Tavaszt.

Tudományos fantasztikum kategória amit az átigazolási ablak lezárása óta mutat a csapat. Most ráadásul úgy adtunk egy újabb fejezetet a történethez, hogy két főszereplő is hiányzott a lapokról. Modric és van der Vaart - két messze legkreatívabb játékosunk kisebb-nagyobb kényelmetleségek miatt pihenésre kényszerült. És így is sikerült. Igaz, hogy nem volt a legszebb győzelem, de nekem például a Fulham elleninél egy csipetnyivel meggyőzőbbnek tűnt. Persze, ha Defoe gólja előtt egy perccel Brunt nem bikázza centikkel a felső léc fölé a kvázi-ziccerét, akkor talán máshogy alakult volna a végjáték. De azért jó érzés, amikor a "mi lett volna, ha"-típusú mondatok a valós eseményeknél kedvezőtlenebb helyzetet taglalnak.

Két játékmesterünk nélkül győztünk egy hagyományosan szívatós stadionban, ráadásul hátrányból fordítottunk. És úgy lőttünk újra három gólt idegenben, hogy Adebayorban benne maradt egy mesterhármas az örvendetes módon materializálódott duplán túl. (Egyébként idén már harmadszor szerzett egy meccsen két gólt a togo-i.) Ja, és mindeközben még csak nem is játszottunk jól.

Az első félidőt botrányosan kezdtük, a WBA erőszakosabb, pontosabb, ötletesebb volt nálunk a pálya minden részén. Gyorsan meg is szerezték a megérdemelt vezetést a meccs egyik legjobbja, Mulumbu révén. A Windy's Blog-on találhattok egy csodás elemzést erről a találatról - a lényeg az, hogy Kaboul, King, BAE és Defoe(!) is ludasak voltak abban, hogy hátrányba kerültünk (utóbbinak abban volt némi szerepe, hogy Bale-nek egyszerre három emberre kellett volna vigyáznia a tizenhatosunk bal sarkának körzetében). De főképp Kaboul és BAE határozatlansága volt az ami lehetővé tette a helyzet kialakulását. No, meg ne felejtsük el Gera előkészítését, Reid hajszálpontos beadását és Mulumbu védhetetlen befejező fejesét sem - nekik is volt némi közük ahhoz, hogy vezetéshez jutottak.

Ekkor még az iksz is nehezen megvalósítható eredménynek tűnt, de nagyon gyorsan egyenlítettünk. Adebayor ugratta ki sarokkal Lennont aki megállíthatatlanul tört be a tizenhatoson belülre, ahol aztán Shorey megállította - volt benne egy kis kibillentés, egy kis visszahúzás és egy kis bokakoccintás is (hangsúly a "kis" szón). Megadható büntető, bár a kontaktus tényleg minimális volt, de ekkora sebességnél ennyi is elég ahhoz, hogy elveszítse az egyensúlyát az ember. Adebayor állt a labda mögé, és ahogy Spurs-csatárhoz illik belerúgta a kapusba - ez volt az első tizenegyes amit kihagyott a PL-ben. Szerencsére kegyes volt hozzánk a kapusról kipattanó tizenegyesrúgások istene, és Ade másodszorra már be tudta kotorni. De most is a kapus lábán pörgette fel a labdát.

A gól után javult a játékunk, de igazán csak a második félidőben tudtunk felpörögni - Adebayor azonban úgy tűnt ezen a szombaton mindent el tud rontani. Parker nagyszerű előretörése után különösen meglepő volt, hogy a kapuval szemben 14 méterről Fosterbe vágta a helyzetét... de a legfájdalmasabb a Defoe-val párban bemutatott csodálatos egyérintős kényszerítőzés után elcseszett lehetőség volt. A szezon egyik legstílusosabb találata lehetett volna. Persze amíg így is hoz két gólt és egy gólpasszt meccsenként addig oké.

Chris Brunt bődületes helyzete után megszereztük a vezetést - ekkorra eléggé adok-kapok jelleget öltött a meccs, benne volt, hogy pont nélkül maradunk. Ekkor viszont Assou-Ekotto felszabadító indítását Adebayor tökéletes ütemben sarkazta kapásból Defoe elé, aki pedig megindult a kapu felé és olyan magától értetődően vágta Foster jobb keze mellett az alsó sarokba, hogy el se akartam hinni. Defoe szerezte az utóbbi évben a legtöbb 16-oson kívüli gólt az egész PL-mezőnyben. Tud lőni a srác, na.

A gól után elmaradt a Fulham-meccs őrületes izgalma, de az Aston Villa által felszolgált thai masszázsnál azért kényelmetlenebb volt a vége. Adebayor mindent eldöntő kései gólja előtt háromszor-négyszer is lezárhattuk volna a történetet, de Defoe, Manu és Bale is elpackázott legalább egy jobbnál jobb helyzetet. És ilyenkor a West Brom fáradáa ellenére is ott motoszkál az ember agyában, hogy ennyi lehetőséget nem lehet büntetlenül kihagyni. Mégsem jött a pofára esés - sőt, Kaboul "év passza" címre esélyes csukott szemes felszabadítása tökéletesen lábra jött Bale-nek, aki rávitte a védőjére, majd a középen érkező Manuhoz passzolt, akinek újra sikerült eltalálnia Foster lábát, de a labda végülis bepattogott a bal alsóba. Az volt az ember érzése, hogy Adebayor vagy nem koncentrált eléggé, vagy kifejezetten arra ment, hogy lehetőleg a kapus érintésével juttassa hálóba a labdát.

Oké, hogy újra rengeteg helyzetet kihagyott - de nem lehet elmenni a tény mellett, hogy mindhárom gólunkban központi szerepet játszott. Az elsőnél ő ugratta ki Lennont (aztán ő szenvedte be magát a gólt is), a másodiknál gólpasszt adott Defoe-nak (rengeteg dolga volt még utána JD-nek, de zseniális volt a togo-i sarkazása), a harmadiknál pedig ugye megint ő volt a gólszerző.

Modders és Rafa hiányában nagy volt a súly a két szélsőn, és nem is okoztak csalódást - Lennon kiharcolt egy tizit, Bale pedig gólpasszt adott, de ezen túl is többször kerültek gólhelyzetbe, ill. hozták ígéretes pozícióba csapattársaikat. Középen Sandro és Parker is vállalkozott egy-két kalandra, és utóbbinak volt egy pár olyan váratlan húzása a WBA tizenhatosának előterében, hogy tovább fokozódott az ember iránt érzett csodálatom, pedig nem voltam biztos abban, hogy ez még lehetséges.

A MoTD összefoglalót itt tölthetitek le. Gary Lineker és Mark Lawrenson is borzalmas körszakállal vesznek részt a Movember jótékonysági kampányban, szóval készüljetek fel a látványra. (Angolszász területeken elterjedt, hogy Novemberben poénból bajuszt [moustache - ez magyarázza az N-M változást a hónapkezdőbetűjénél] növesztenek az emberek - a hírességek meg néha összekötik ezt valami jótékonysági akcióval, mint most is.)

Egyébként a hétvégi forduló egészen parádésan alakult a számunkra. A Chelsea győzelmétől eltekintve nem is kívánhattunk volna jobbat annál, hogy a ManU-NewC-Pool-Shitty-Arse ötös mindegyikénénél két ponttal többet zsebeljünk be. Martin Jol pontszerzése az Emirates-ben különösen váratlan és örvendetes fejlemény volt. Kedvenc tar hollandunk számára még mindig különlegesnek számítanak a gúnárok elleni meccsek - amiről a meccs utáni interjúban is meggyőződhettünk.

Jól néz ki a tabella. Csak így tovább. Fussunk, hadd lobogjon a hajunk!

Csütörtökön Szerdán a PAOK jön a Lane-re, jó lenne megverni őket, hogy az EL-továbbjutást lerendezzük. Meg a szurkolók is megérdemelnének 3-4 hazai gólt... egyszer remélhetőleg kiszakad a gólzsák. De ez már bőven hab a tortán kategória.

COME ON YOU SPURS!