Bőrbe bújva III. - avagy kopasz jenki a mészcsíkon

Hello mindenki!

Tudom, nem sokan emlékeztek Tony Meolára. Hát, én emlékszem. Mögötte üldögéltem a kispadon az 1994-es világbajnokságon. Tiszteltem elődöm tudását, de még jobban irigyeltem a copfját! Micsoda fekete frizurája volt, istenem!

Hiába edzettem a Bröndbyben, játszottam a Galatasaray-ban és a Liverpoolban, hiába védtem negyeddöntőig a Team USA-t a 2002-es VB-n, ahol egy király becenevet kaptam is a Bradders mellé (The Human Wall), valami mindig hiányzott az életemből (nem a hajamra gondolok). 2000-től a Blackburn felvirágoztatásáért dolgoztam, de totál fogalmatlan banda volt, ezért 2008-ban átigazoltam Birminghambe. Továbbra is fáradhatatlanul kerestem tehát azt a valamit. A Villa nagy célokért küzdött, engem meg fűtött a 37 évesek ifjonti heve, de sajnos nem jött be a számításom. Ambiciózusabb voltam, mint a klubvezetés, aki rendre eladta mellőlem az épkézláb játékosait. Amikor aztán Harry felhívott és nevetve előadta, hogy a jövő kapusát keresi a másik két zöldfülű mellé, majd kevésbé vidáman mutatott egy videót, azt éreztem, hogy végre megtaláltam, amit kutattam! Bár keresett a Nyugdíjbiztosító, én 40 évesen a Sarkantyúsok közé álltam.

Annyit mondtam Harry-nek, hogy ha a Kyle gyerek a jobb-, a hülyehajú Benoit meg a bal szélen nem hagyja, hogy beívelgessenek az ellenfelek, a kósza beadásokat pedig eltakarítja a két középső védő, akkor én leszek a legjobb kapus a PL-ben! Hát nem igazam lett? Kopasz francia barátom, Fabien Barthez (egyetlen hónappal fiatalabb mint én, de már 5 éve visszavonult!) sem ment sokra a rohangálásával… Az Öreg vakarta egy kicsit a fejét, ránézett Gomesre és Cudicinire, majd szó nélkül berakott a kezdőbe.

Azóta mindketten tudjuk, hogy faszályos döntés volt Londonba jönni! Én jól érzem magam, a csapat szekere pedig nagyon fut, ráadásul csupán apró jelek utalnak arra, hogy elmúltam 40. A nejem, Tracy már csak számgyertyát tud a tortámra tenni és akár nagypapa is lehetnék. Akkor aztán ekéznének a srácok, pedig most is cukkolnak eleget a korommal… Mivel a peckes lépteim ellenére a csontjaim is recsegnek-ropognak egy-egy kifutásnál, semmi pénzért nem mozdulok a gólvonalról. Szerencsére korábban sem voltam egy Higuita, így talán most sem tűnik fel senkinek, hogy csak a gyönyörűen megkomponált kirúgásaimnál és kidobásaimnál hagyom el az öt és felest.

Az ellenfelek King és Kaboul miatt nem erőltetik a beadásokat, szögleteknél Manolito és Sandro is besegít, a vonalon rohadt jól megy a védés, és van egy különleges képességem is, amit tegnap is bizonyítottam a Chelsea ellen: remekül tudom szuggerálni a labdát! Jó százalékkal kinézek egy-egy lövést a bal alsóból, ha már nincs reményem odaérni.

Tudom, hogy Heurelho neheztel rám egy kicsit, amiért kispadra került, de még olyan fiatal! Nyáron lejár a szerződése, biztos talál magának csapatot, ahol hosszú távra tervezhet. Carlo más, de ő már csak levezet. Mondjuk ezt nem értem, még csak 39 éves!

Nekem nem járnak ilyen érthetetlen gondolatok a fejemben a visszavonulásról, hiszen 10 évem még biztosan van a legmagasabb szinten, aztán meg ráérek gondolkodni a hogyan továbbon.

Addig is kezdésnek idén szerzünk egy érmet a bajnokságban, jövőre meg zúzunk egyet a BL-ben. Csak hogy boldog legyen a Yid Army!