Manchester United 2 - 3 Tottenham

Sorozatban harmadik bajnoki győzelmét aratta a csapat - igazság szerint ennyi, és nem több történt szombat este az Old Trafford gyepén. De a körülmények miatt (már ha 23 évet körülménynek lehet tekinteni...) minden Spurs-szurkoló és klubalkalmazott számára mesebeli eredményként perezentálta magát ez a győzelem. Annyiszor kerültünk frusztrálóan közel a sikerhez az utóbbi években, hogy legtöbbünk azt találgatta a szünetben, hogy ezúttal vajon hogyan fogjuk kikaparni a gesztenyét Fergusonnak a második félidőben. És valljuk be, nem sokon múlt a dolog, nagyon magunkra húztuk a United-et a fordulás után - hogy ez a radikális visszaállás mennyiben volt tudatos utasítás AVB-től azt nem tudhatjuk. Mindenesetre rossz volt nézni, és alighanem a pályán sem volt leányálom - viszont győzelem lett belőle, szóval ne pampogjunk miatta túl sokat, azt javaslom. Emellett persze nem szabad túlértékelnünk sem ezt az eredményt - három pontot jelent, semmi többet. Steve Kean Blackburnje is megcsinálta ugyanezt tavaly, előbb-utóbb nekünk is össze kellett, hogy jöjjön.Sorozatban harmadik bajnoki győzelmét aratta a csapat - igazság szerint ennyi, és nem több történt szombat este az Old Trafford gyepén. De a körülmények miatt (már ha 23 évet körülménynek lehet tekinteni...) minden Spurs-szurkoló és klubalkalmazott számára mesebeli eredményként perezentálta magát ez a győzelem. Annyiszor kerültünk frusztrálóan közel a sikerhez az utóbbi években, hogy legtöbbünk azt találgatta a szünetben, hogy ezúttal vajon hogyan fogjuk kikaparni a gesztenyét Fergusonnak a második félidőben. És valljuk be, nem sokon múlt a dolog, nagyon magunkra húztuk a United-et a fordulás után - hogy ez a radikális visszaállás mennyiben volt tudatos utasítás AVB-től azt nem tudhatjuk. Mindenesetre rossz volt nézni, és alighanem a pályán sem volt leányálom - viszont győzelem lett belőle, szóval ne pampogjunk miatta túl sokat, azt javaslom. Emellett persze nem szabad túlértékelnünk sem ezt az eredményt - három pontot jelent, semmi többet. Steve Kean Blackburnje is megcsinálta ugyanezt tavaly, előbb-utóbb nekünk is össze kellett, hogy jöjjön.

KONTRASZTOK

Minden, a meccset végignéző szurkernek egyértelmű volt, hogy az első félidőben kis túlzással lemostuk a hazaiakat a pályáról, a szünet után pedig csak a United focizott. Mindkét játékrészben a szarul játszó csapat kelthetett megrökönyödést a nézőkben. Azonban míg a United a szünet előtt biztosan nem edzője mestere utasításra helyezte a nyakát a hóhér bárdja alá, addig a mieink lehet, hogy portugál mesterünk edzőnk szavait ültették át a gyakorlatba a második félidei radikálisan megváltozott játékkal. Mindenesetre első látásra szembe ment a józan ész kívánalmaival, hogy a ManU labdás ill. labdát váró játékosait mindaddig meg sem kíséreltük megtámadni amíg azok 25-30 méterre meg nem közelítették Friedel kapuját. Mondom, hogy első látásra, hiszen nagyon idegesítő volt egymás után végigizgulni a hazai támadásokat - de ugyanakkor meg lehet indokolni ezt a hozzáállást. Ugyanis mindenki tudja mennyire kőkemény meló megtörni egy relatíve gyenge csapat ellenállását is, ha azok betömörülnek a kapujuk előterébe - ha a szóban forgó csapat relatíve erős, akkor a támadók dolga igencsak megnehezedik, miközben a védekező társaság még mindig operálhat kontrákkal. Elvileg. Aztán a gyakorlatban RvP kihagyott egy bazi nagy ziccert, Rooney megdöngette a kapufát, Carrick pedig a felső lécre csúsztatott egy szögletet - a kontrák meg általában már a félpályán elhaltak egy pontatlan átadás formájában (legtöbbször nem is volt szükség szigorúan vett szerelésre).

FOY

Szóval két nap elteltével sem tudok napirendre térni a meccs fölött. Csak annyit tudok, hogy elképesztően jó érzés volt hallani Foy hármas sípszavát. Ha már Foy, akkor bírózzunk egy kicsit. A DigiSport magyar kommentátora kissé elfogultnak tűnt nekem, amikor a ManU szurkolóival vetekedve kért számon két tizenegyest is a sporin. A két eset közül Vertonghen mezfogása lett volna "megadhatóbb," hiszen a kontakt megvalósult és Nani gyönyörűen földre vetette magát - talán az volt a hiba, hogy túlságosan is művészire sikeredett a hattyú halála. Bár persze szükség is volt a színészkedésre, hiszen maga a szabálytalanság nem lett volna elég ahhoz, hogy Nani padlót fogjon. A második vitatott eset Walker és Kagawa között adódott, amit a visszajátszás tisztázott, beszéljen helyettem a Guardian tudósítója: "There's a big penalty appeal against Walker after a challenge on Kagawa in the box, but he got the ball with a brilliant tackle." Ja, és volt még egy harmadik eset is, amikor a másfelé néző Sandro kezére pattant a földről a labda, de ilyen eseteknél már jó pár éve többé-kevésbé kiszámítható bírói gyakorlattá vált a "tovább" (teszem hozzá, szerintem nagyon helyesen). Szóval, well done Chris Foy... Fergie-nek a négy és fél perces hosszabbítással volt baja a meccs utáni interjúban, ami szerintem azért messze volt a botránytól.

GÓLOK

Az első gólunk rögtön álomszerűre sikeredett: a kezdőrúgás és Vertonghen szólója között nem is ért labdába hazai játékos! Bale adta a gólpasszt, de Vertonghen a gólja mellé ebbe a rubrikába is beírhat legalább 0.5-öt, hiszen eleve ő játszott Bale-hez is miután megindult balbunkóból. Az önbizalom és az eltökéltség szobra a belga. Mondjuk jelen esetben segítette egy kicsit a ManU éltesebb korú (relatíve lassabb) játékosainak magas száma is.

A második gólunk igazi mestermunka volt: Sandro szerelte RvP-t, Dembélé felvitte a középpályára a labdát és tökéletesen tálalt a rakétákat már izzító Bale útjába, aki ellen nemcsak a kifejezetten rossz napot kifogó Ferdinand-nak nem lett volna esélye. Az már csak hab a tortán, hogy jobbal lőtte ki a jobb alsót. Meg kell még említeni Defoe zavarórepülését, amivel horogra akasztotta Evans-t, aki így szegény Rióra hárította Bale lefutását...

A harmadik, győztes gólunk egy olyan kontrából született, amiből sokkal többet kellett volna vezetnünk a második félidőben. Labdaszerzés után Dempsey gyönyörű labdaátvétellel próbálkozott a félpályán, de odaért egy hazai védő, szerencsére Sandro azonnal visszaszerezte és indította Defoe-t egy tért ölelő bikával. JD lefejelte, majd megforgatta Ferdinandot, tökéletesen tálalt a háta mögött lukra futó Bale-hez, aki olyan erővel tűzte kapura, hogy Lindegaardtól az is bravúr volt, hogy a támadást kísérő Clint elé tudta ütni a labdát. Bejegyezhetjük akár a gólpasszt Gareth neve mellé. Nagyon örültem, hogy jenki csatárunk megszerezte első tottenham-es gólját (mellesleg ez volt az első olyan gólja is amit a ManU ellen szerzett) - hatalmas indulatok szakadtak ki belőle. (Kicsit reméltem, hogy bemutat majd valami touchdownos ünneplést a texas-i Eminem, de a szintén hamisítatlanul amcsi fogás, a tisztelgés is megtette.)

KAPOTT GÓLOK

Talán azért tűnt olyan befolyásosnak Rooney beállása, mert a második félidőnek teljesen máshogy mentünk neki, mint az elsőnek. (Ettől függetlenül szombaton nagy isten volt Wayne.) Ha annyira egyedül hagyjuk a jobbszélen mint az 51. percben tettük, akkor tízből tízszer fogja úgy betenni az érkezőnek, hogy művészet legyen kihagyni. Bale és Vertonghen tehát kissé hibáztathatóak, meg Gallas is aki rendesen lemaradt Naniról. Friedelben is elakadhatott volna a labda, de ilyen helyzeteknél a kapus passzív szereplő. Kagava gólja elsősorban Walker lelkén szárad, mert miatta nem volt lesen Hajnal egykori vetélytársa. Caulker is kissé messziről figyelte az eseményeket, ill. van Persie-t senki sem zavarta a középpályán, így röhögve adhatott pontos hollywood-gólpasszt.

Egy pár szó Kagaváról: engem marhára idegesít a ManU új szerzeménye. Úgy dobálja magát mint egy mazochista darts-játékos, aztán nem reklamál habzó szájjal, hanem csak néz azokkal a boci szemeivel. Ezzel annyira sokkolja a bírókat, hogy az esetek nagy százalékában a javára ítélnek. Példának okáért ott az első félidei eset, amikor Dembélé mellett bukott orra amint a látóterébe ért a tizenhatos sarka - még az a szerencse, hogy Foy nem döntött úgy, hogy a vonalon fogott padlót (mert emlékeim szerint a lassításból úgy tűnt).

Egyébként le a kalappal a ManU második félidei teljesítménye előtt. Inspiráló tud lenni, amikor ennyire rákapcsol egy csapat. Két kapufa, két RvP ziccer. Nem volt szerencséje a hazaiaknak a kapu előtt.

AVB

Ez a meccs senki véleményét sem kellene, hogy megváltoztassa vele kapcsolatban. Eddig is jó edző volt, és ettől a diadaltól sem lesz kivételes stratéga. A Newcastle ellen már láthattuk, hogy tud a csapata tökéletesen megszervezve is játszani (és veszíteni), a Norwich és a West Brom ellen pedig a második félidei összezuhanást is bemutattuk már... Dempsey kezdetése Gylfi helyén nemcsak a gólja miatt volt jó húzás - a két ex-fulhami magabiztosan uralta a középpályát (a tökéletes Sandróval megtámogatva) az első félidőben. A szünet után meg nem rajta múlt, hogy feltörte a hátunkat Friedel hálója. Caulker mély vízbe dobása szintén bejött, hiszen sok fejpárbajt nyert, de néha Dawsonnál is egyszerűbb megoldásokat választott, olyan esetekben is amikor ez nem volt feltétlenül szükséges. Máshol nem volt komolyabb dilemma a válogatás, bár a jövőben Walker dekoncentráltsága helyzetbe hozhatja Naughtont. Annak örültem, hogy Huddlestone és Dawson is megízlelhette, hogy milyen is az Old Traffordon nyerni - igaz, hogy Michael nagyon kevés időt kapott, de ő is részese lett a sikernek. Akadt dolga abban a pár percben is.

Egyébként végig az az érzésem volt, hogy ha nem a ManU lett volna az ellenfél, hanem mondjuk a Wigan, akkor egy hasonló második félidő után tuti, hogy üres kézzel maradtunk volna. De ez csak az én hülyeségem.

Itt a BBC összefoglalója:

COME ON YOU SPUUUUUURRRRRRRRRRRRRRRSSSSSSSSSSSSSS!!!!!!!!!!

U.i.: ajánlom a Stretford End posztját a meccsről, mestermunka.