Akár még valami ómen-szerűséget is felfedezhetünk abban, hogy most, amikor a bajnokságban a BL-helyek egyikére fenjük a fogunkat épp az Intert sodorta utunkba a sors az Európa Ligában. Nemcsak a legszebb, de a legsokkolóbb emlékeink is az Interhez kötődnek eddigi egyetlen BL-szezonunkból: az akkor történetesen címvédőként érkező nemzetközi "olaszok" elleni győzelem volt a legcsodálatosabb európai kupaest a Lane-en hosszú évek óta - ugyanakkor jól tesszük, ha a két héttel korábbi idegenbeli meccset is észben tartjuk, hiszen bőven szolgált tanulsággal a Giuseppe Meazzában negyven perc alatt összeszedett négygólos hátrány. Emlékszem a negyedik gól után egy szurkolótársam megjegyezte, hogy most legalább tudjuk hol tartunk az európai nagyfiúkhoz képest. Kijózanító volt az a félidő, a második játékrészre kicsit összébb szedtük magunkat, az Inter pedig olyannyira elkönyvelte a győzelmet, hogy ha a spori nem csak két percet, hanem mondjuk négyet hosszabbít, akkor talán Bale és Lennon összehozták volna az egyenlítést is. Mindenesetre a mini-feltámadás a "visszavágón" nagyon is éreztette a hatását, hiszen minden játékosunk meg volt győződve arról, hogy lehet keresnivalónk a címvédő ellen.Akár még valami ómen-szerűséget is felfedezhetünk abban, hogy most, amikor a bajnokságban a BL-helyek egyikére fenjük a fogunkat épp az Intert sodorta utunkba a sors az Európa Ligában. Nemcsak a legszebb, de a legsokkolóbb emlékeink is az Interhez kötődnek eddigi egyetlen BL-szezonunkból: az akkor történetesen címvédőként érkező nemzetközi "olaszok" elleni győzelem volt a legcsodálatosabb európai kupaest a Lane-en hosszú évek óta - ugyanakkor jól tesszük, ha a két héttel korábbi idegenbeli meccset is észben tartjuk, hiszen bőven szolgált tanulsággal a Giuseppe Meazzában negyven perc alatt összeszedett négygólos hátrány. Emlékszem a negyedik gól után egy szurkolótársam megjegyezte, hogy most legalább tudjuk hol tartunk az európai nagyfiúkhoz képest. Kijózanító volt az a félidő, a második játékrészre kicsit összébb szedtük magunkat, az Inter pedig olyannyira elkönyvelte a győzelmet, hogy ha a spori nem csak két percet, hanem mondjuk négyet hosszabbít, akkor talán Bale és Lennon összehozták volna az egyenlítést is. Mindenesetre a mini-feltámadás a "visszavágón" nagyon is éreztette a hatását, hiszen minden játékosunk meg volt győződve arról, hogy lehet keresnivalónk a címvédő ellen.
CSAPATHÍREK
A vasárnapi derby után tarthattunk attól, hogy Ade és Mousa is kénytelen lesz kihagyni a hétközi meccset, azonban úgy tűnik korai volt a pánik. Dembélé szinte biztos, hogy játékra kész, Adéról pedig majd csak közvetlenül a kerethirdetés előtt döntenek a felcserek. Sajnos Huddlestone még mindig fájlalja a térdét, és Dempsey sem jött még rendbe, rajtuk kívül természetesen Kaboul és Sandro sem játszhat. Elképzelhető, hogy a hétvégi Pool elleni idegenbeli rangadó hatással lesz a kezdőnk összetételére, de nem lepődnék meg ha a lehető legerősebb összeállításban pakolná fel AVB a csapatot - mínusz Lloris és Dawson. Egyrészt az Inter megérdemli (és főleg: megköveteli) azt a tiszteletet, hogy a legjobbjainkat szerepeltessük, másrészt nagyon klassz lenne kapott gól nélkül, egy-két gólos előnnyel utazni Milánóba. Ez a legjobbjainkkal is igen nehéz feladat, gyengített csapattal viszont egyenesen mission impossible lenne.
Friedel
Walker - Gallas - Vertonghen/Caulker - Assou-Ekotto
Parker/Livermore - Dembélé/Holtby
Lennon - Holtby/Sigurdsson - Bale
Defoe.
Ha a vastaggal szedett nevek lesznek ott a kezdősípszónál, akkor az azt is jelenti, hogy hét emberünknek egy héten belül három kemény meccsük lesz, hiszen nehéz elképzelni, hogy az Anfield Road-on bárkit is pihentetnénk. És akkor ott van még a jövő csütörtöki visszavágó is. Nagyon összegyűltek a nehéz meccsek így március elejére, de senki sem ígérte, hogy könnyű lesz a tavasz. Maradjunk annyiban, hogy oka éppen lenne AVB-nek rotálni, csak sajnos egészséges játékosból nincs elég. Huddlestone sérülése nagyon rosszkor jött - Dempsey szerencsére valószínű, hogy rendbe jön hétvégére, de az ő szerepkörében Holtby és Siggy révén elvileg így is van alternatíva. Caulker nevét azért nem mertem vastaggal szedni, mert Gallas mellett kockázatosnak tartanám. Livermore esetében hasonló a helyzet: míg Dembélé oldalán simán el tudom képzelni, a még mindig friss igazolásnak számító Holtby mellett már jóval kevésbé. Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy AVB olyan kezdőt állít majd össze, amelyikkel abszolválhatónak tartja a clean sheet-et és az egy-két gólos előny megszerzését.
Lloris annak ellenére is lelkesen beszél az EL-ről, hogy aligha fog pályára lépni a sorozatban. Szerinte minden esélyünk megvan a végső győzelemre, és biztos benne, hogy senki sem fog spórolni az energiákkal. Vertonghen pedig lerázta magáról azokat a félelmeket, hogy problémákat okozhat a nehezebbnél nehezebb meccsek egymásra halmozása, hiszen, mint mondta, a focisták pontosan ezekért a meccsekért imádják a munkájukat, így természetes, hogy senki sem panaszkodik, hanem reménykedve várja, hogy a kezdőben lássa a nevét.
ŐK
Az Inter jelenlegi kerete nevek terén gyengébb mint két és fél éve volt: Júlio César, Lúcio, Sneijder és Eto'o személyében minden csapatrészben vesztettek világklasszist. De ez nem jelenti azt, hogy ne rendelkeznének BL-szintű játékosállománnyal. Három nagyon fontos sérültjük van: Samuel, Ranocchia és Diego Milito. Azonban nélkülük is számíthatnak minőségi játékosokra: a csatársorban két új érkező, Cassano és a Genoában befutott Palacio a fő attrakció, a középpályán a kőkemény Gargano, az örökifjú és örökké alulértékelt Cambiasso,valamint Guarín biztosítja a színvonalat. A védelmük a sérülések miatt kissé foghíjas, de Nagatomo és Álvaro Pereira megélt már pár komoly csatát (Juan neve is ismerősen csenghet, de ő csak névrokona a ex-római hátvédnek).
1079
A végére hagytam az élő legendát, a csodálatos, megismételhetetlen Javier Zanettit. Ossie Ardiles és Ricky Villa óta ritka jószággá vált az igazán szimpatikus argentin focista, de Zanettiről szerintem soha senki nem szólt egy rossz szót sem. Nem túl fiatalon, huszonkét évesen került az Interbe, és immár tizenhét éve szolgálja a kék-feketéket! Az Argentínában és a válogatottban lejátszott mérkőzésekkel együtt 1079 felnőtt tétmeccs van a háta mögött, amivel a (futball szempontjából) méltán ajnározott Giggs-re is ráver egy utcahosszt. Ebből az 1079-ből kettőt ellenünk játszott, a 31 góljából pedig egyet nekünk lőtt a Giuseppe Meazzában. 145-szörös válogatott - és könnyen elérhette volna a 150-et is, ha Maradona nem hagyta volna ki vérforraló módon Cambiassóval együtt a 2010-es VB-keretből. A korosodó élő legendákat nem mindig élmény nézni, hiszen néha túl későre hagyják a visszavonulást, de Zanetti esetében szó sincs erről. Rengeteget tud még ajánlani az Internek, reméljük, hogy a Spurs elleni párharcra nem szívesen emlékszik majd vissza.
INTER FORMA
Az Inter legutóbbi meccsén kétgólos hátrányból fordította meg a Catania elleni idegenbeli bajnokit, tehát erre mindenképpen építhetnek egy jó adag önbizalmat. Másrészt viszont idén feltűnően rosszul megy nekik Milánótól távol, gólokat is kapnak bőven az utazásaikon. Ettől függetlenül még mindig jó eséllyel pályáznak a dobogó két alsóbb fokának egyikére: a második helyezett Napolitól csak hat ponttal vannak lemaradva, míg a jelenlegi harmadik Milannal szemben mindössze egyetlen pont a hátrányuk. A momentum jelenleg inkább a városi riválissal van, de fordulhat még a kocka. (Az EL-ben ugye nagyon profin ütötték ki a Kolozsvárt, annyit adtak ki magukból amennyit kellett, és izgalmak nélkül letudták a kétszer kilencven percet.)
MILESZ?
Győzelmet várok, méghozzá az ideális fajtából. Jó játék, biztos védekezés és 2-0 ide. Defoe-nak ideális terep lehet ez a meccs arra, hogy visszataláljon a vadászmezőkre (pláne, hogy a két és fél évvel ezelőtti randevúkról sérülés miatt lemaradt), és Holtby-nak is érik az első gól. A csapat mindenképpen képes a kellő eredmény elérésére, potenciális problémát jelenthet viszont a North London Derby utáni más- többnaposság, ill. a hétvégén esedékes Liverpool elleni rangadó. Nagyon fontos lesz, hogy AVB fejben felkészítse a fiúkat, tisztában kell lenniük azzal, hogy nincs fontossági sorrend, minden meccset meg kell nyerni, az EL pedig egy olyan trófea amiért nemhogy érdemes, de kötelező teljes erőbedobással küzdeni. Szép dolog a negyedik hely, még szebb a harmadik, de ahhoz, hogy a nevünket egy szép nagyfülű kancsón láthassuk meg kell nyerni az EL-t.
COME ON YOU SPUUUUUUUUURRRRRRRSSSSS!!!!!!!!!!!!!!!!!