Gebasz van: Spurs-Fulham 0-1

A Fulham ellen otthon szipkázni = légvédelmi sziréna. Elvétve nyernek idegenben, még ritkábban, ha éppen Londonban látják őket vendégül. A Pool elleni közepes játék, amellyel simán elhozhattunk volna egy vagy akár három pontot az Anfieldről már távolba vesző délibáb. Az Inter elleni holdkóros tévelygés azonban úgy tűnik felüti még párszor a fejét a szezonban. Hol romolhatott el a gépezet? Nem lehet azt mondani, hogy bármi előjele lett volna annak, hogy egymás után három meccset vesztünk, többnyire vállalhatatlan játékkal, idióta hibákkal fűszerezve. AVB egyik hétről a másikra elfelejtette, hogy mi fán terem a taktika, a motiváció, a szelekció? Hogy a fenébe tudott ez a csapat tizenkét bajnokin veretlen maradni? Hogy a fenébe másztunk fel a harmadik helyre? Elfáradunk volna? Hiszen még csak március közepe van, és mindkét hazai kupából bravúros gyorsasággal sikerült kizúgni. Ha ennyitől elfárad a csapat, akkor tényleg semmi értelme a BL-be vágyakoznunk. Az elmúlt két fordulóban visszaadtuk a dobogót a Chelsea-nek, megnyugtattuk a City-t, hogy semmi okuk az aggodalomra, és leadtunk hat pontot az Arse-szal szemben felépített hétpontos előnyünkből. Sőt, az Everton is csak hárommal áll mögöttünk vesztett pontok tekintetében. A NLD után elhittem, hogy teljesen reális esélyünk van a negyedik helyre - most, az érintett csapatok sorsolását figyelembe véve masszívan bravúrszámba menne, ha valami csoda folytán megragadnánk a selejtezős helyen. Mert a forma amit mutatunk az nem selejtezős, hanem selejt.A Fulham ellen otthon szipkázni = légvédelmi sziréna. Elvétve nyernek idegenben, még ritkábban, ha éppen Londonban látják őket vendégül. A Pool elleni közepes játék, amellyel simán elhozhattunk volna egy vagy akár három pontot az Anfieldről már távolba vesző délibáb. Az Inter elleni holdkóros tévelygés azonban úgy tűnik felüti még párszor a fejét a szezonban. Hol romolhatott el a gépezet? Nem lehet azt mondani, hogy bármi előjele lett volna annak, hogy egymás után három meccset vesztünk, többnyire vállalhatatlan játékkal, idióta hibákkal fűszerezve. AVB egyik hétről a másikra elfelejtette, hogy mi fán terem a taktika, a motiváció, a szelekció? Hogy a fenébe tudott ez a csapat tizenkét bajnokin veretlen maradni? Hogy a fenébe másztunk fel a harmadik helyre? Elfáradunk volna? Hiszen még csak március közepe van, és mindkét hazai kupából bravúros gyorsasággal sikerült kizúgni. Ha ennyitől elfárad a csapat, akkor tényleg semmi értelme a BL-be vágyakoznunk. Az elmúlt két fordulóban visszaadtuk a dobogót a Chelsea-nek, megnyugtattuk a City-t, hogy semmi okuk az aggodalomra, és leadtunk hat pontot az Arse-szal szemben felépített hétpontos előnyünkből. Sőt, az Everton is csak hárommal áll mögöttünk vesztett pontok tekintetében. A NLD után elhittem, hogy teljesen reális esélyünk van a negyedik helyre - most, az érintett csapatok sorsolását figyelembe véve masszívan bravúrszámba menne, ha valami csoda folytán megragadnánk a selejtezős helyen. Mert a forma amit mutatunk az nem selejtezős, hanem selejt.

MIAFRANC?

Odahaza az Inter ellen minden szép és jó volt. A Pool elleni első félidőnk eléggé ramatyul ment, de szünet után simán meg kellett volna nyernünk azt a meccset. Idegesítő kérdés, hogy ha Walker és Lloris nem rángatja vissza a hazaiakat a meccsbe a hajuknál fogva, vajon akkor is átgázoltak volna rajtunk Milánóban? Franc tudja. Ahogy az is talány, hogy az előző két mérkőzés menete befolyásolta-e a mai nem-teljesítményt. Semmi olyan nem történt az elmúlt hét napban, amit ne lehetett volna feldolgozni, semmi olyat nem láttam, amiből következne, hogy a Fulham elleni hazai übergigafontos bajnoki meccsünkön egy kurva gólt ne tudjunk beszenvedni Friedel ausztrál kisöccsének a hálójába. Sőt, fel kellett volna lélegeznie az öltözőnknek azok után, hogy egy vállalhatatlan eredménnyel is továbbcsúsztunk az EL-ben. Érthetetlen, persze, hogy az.

Egy dolognak "örülhetünk" - mégpedig annak, hogy tavaly Harry-vel bebiztosította a csapat ill. Robben és Heynckes urak, hogy annál szarabb tavaszunk akkor sem lehet, ha mostantól az összes meccsünket elveszítjük, amellett, hogy a Basel ellen 0-4-gyel búcsúzunk Európától is...

Persze tudtuk, hogy Sandro nélkül marha nehéz lesz a szezon vége - de annyira szépen teljesített a csapat a sérülése óta eltelt hetekben, hogy már-már elhittük, hogy Kaboul egész szezonos hiánya mellett még az ő távolléte is belefér. (A francia-marokkói bölény nem is annyira középen kelt volna el, hiszen Dawson és Vertonghen egészen jó kettőst alkotnak, hanem Walker teljesen reális alternatívájaként lett volna baromi hasznos - mert Naughton nemcsak a keresztnevében hasonlít a haverjára.) Úgy tűnik, hogy tévedtünk. És nagyot tévedett AVB, ill. a Klub is, amikor Townsendet elküldte kölcsönbe a Rangers-höz. Sokkal, de sokkal több ráció lett volna abban, ha szegély Carrollt küldtük volna valahova fejlődni. Persze gondolom, hogy utána nem kapkodtak, Andros meg kelendő portéka volt. (Teszem hozzá, talán nem véletlenül... külön fájdalmas, hogy ebben az esetben úgy tűnik, hogy Harry bölcsebb volt fiatal mestertanoncunknál.)

Abba is fájdalmas belegondolni, hogy most hol tartanánk, ha mondjuk Ade helyett Berbát hozzuk a Lane-re nyáron. Franc tudja, hogy jött volna-e (bár egyáltalán nem viselkedett tahó módjára a gólja után), lehet, hogy meg is próbáltuk leigazolni, de annyira idegesítő, hogy JD és Ade együtt sem volt soha méltó arra, hogy a bolgár cipőjét fényezzék. Kis túlzással. Az is nagyon nyilvánvaló, hogy nincs jelenleg igazi megszállott motivátor a pályán. Parkertől várhatnánk ezt talán, de ő sosem volt az a vadállat típus, mint teszem azt van der Vaart. No meg nehéz úgy ordibálni a társakra, ha ő maga is szarul játszik. Holtby-ban talán megvan ugyanaz a fanatizmus, mint a hollandban, de ő még új fiú, tőle max. jövőre várhatjuk el, hogy űzze a csapatot.

TOTTENHAM WAY

Amúgy meg annyira nem lehetünk meglepődve. Hagyomány, hogy mindent a lehető legjobban megbonyolítunk magunknak, mintha extra értéket hordozna magában a saját magunk által felállított akadályok megmászása. Nem hordoz. Pláne akkor nem, ha meg sem másszuk azokat a házi készítésű barikádokat. A Redknapp-pel bemutatott tavalyi tragikomédiát nem hittem, hogy meg lehet ismételni, de ez a két legutóbbi bajnoki beletette a bogarat a fülembe. Sőt, az utóbbi pár órában egész kolóniát alkottak a kis dögök.

Szar ügy. Most jön két hét szünet. Azt kell mondjam a legjobbkor. Mert itt valami kurva nagy szeánszra lesz szükség ahhoz, hogy felébredjünk. Boszorkányszombat a hét minden napján. A Fulham elleni hazai bajnokinál tökéletesebb alkalmat nem is kívánhattunk volna a két vereség után arra, hogy visszatérjünk a helyes útra. Ez nem tartozott a potenciális banánhéjak közé - ez nem a Stoke vagy a Wigan elleni idegenbeli csata volt. Mégis elcsúsztunk, és ezek után ez a két meccs már nem is banánhéjnak ígérkezik, hanem aknamezőnek. Szükségünk lett volna a Pool és a Fulham ellen elhullajtott hat pontra - teljesen reális elvárás volt a két győzelem, de a négy pont mindenképp. Így viszont már nem mi vagyunk a negyedik hely első számú várományosai, hanem a gúnárok. Sokkal könnyebb a sorsolásuk, és ahogy már a NLD előtt is mondtam, messze nem annyira szarok, mint amennyire azt a sajtóban tálalják. Innen már hegymenet lesz.

A meccs embere tőlünk egyértelműen Holtby volt. Ahogy a régi vicc tartja, vessen magára minden játékosunk és AVB is - mi meg majd küldjük a kombájnt...

COME ON YOU SPURS!