Ezzel zárta tegnap este a Guardian újságírója a livetext közvetítését. Magyarul nagyjából így szól: "Sokat nem lehet hozzátenni; a Spurs minden tekintetben nagyszerű volt. Volt a játékukban ritmus, tempó, ütem és hit, zavarba ejtő iramban és perzselő intenzitással fociztak. Az Inter nem."
Mást én sem nagyon tudok mondani, meg felesleges is lenne, mindenki látta, hogy kiválóan játszottunk. Extra fényezést ad a teljesítményünknek, hogy az ellenfél nem volt éppen tapasztalat és minőség híján - még akkor is ha önmagukhoz mérten kétség kívül nem a tegnapi volt életük meccse. Bár Handanovic nagyot játszott, és Zanetti teljesítményét is sok jóval fiatalabb kollégája megirigyelhetné. Nálunk mindenki legalább jól, de leginkább kiválóan teljesített. Defoe-t lehet leginkább kritizálni, hiszen ziccere mellett egy-két több mint ígéretes kontrát is megakasztott, de összességében ő is energetikus volt az elejétől a végéig. És a hosszabb kihagyás után már ennek is lehet őszintén örülni. Siggy pazarul játszott, Dembélé szezon eleji formáját idézte, Lennon újra rászolgált a standing ovation-re, Parker a sérülése óta nem játszott ilyen kiválóan. Bale ügyesen mozgott és nagyon szép gólt fejelt - a visszavágóról kisárgította ugyan magát egy kicsi kontakt utáni padlózással, de remélhetőleg nélküle is megoldjuk a milánói meccset. A hátvédsorunkról csak úgy sugárzott az önbizalom, Vertonghen megint tanítani valóan irányította a védelmet, és emellett még az ellenfél kapuja előtt is feltalálta magát. Benny és Walker egyszer sem csinált hülyeséget, Gallas pedig a végén olyan szólót nyomott az Inter tizenhatosáig, hogy igazán megérdemelte volna, hogy Holtby és Defoe egyike góllal koronázza meg az erőfeszítéseit. Friedel is hozzátette a magáét azzal a nagyon fontos kései védéssel. Örülök, hogy AVB nemcsak a szavak szintjén tesz meg mindent az EL-sikerért, hanem az összeállításokkal is bizonyítja az elkötelezettségét.
Szép volt fiúk, és köszönjük!
COME ON YOU SPURS!
És Boldog Nemzetközi Nőnapot kedves hölgyolvasóinknak!