JÓ ÚTON HALADUNK???

SZEZONÉRTÉKELÉSSZEZONÉRTÉKELÉS

I. RÉSZ

Az elmúlt hat évben mindig egy dologért hajtottunk, de csak egyszer értük el!

Újabb szezon, újabb vezetőedzővel.

Az érzések vegyesek mindenkiben, de mit mondanak a számok?

AZ ELMÚLT ÉV ÉRTÉKELÉSE AZ UTOLSÓ HAT SZEZON TÜKRÉBEN

Az írásban megpróbálok a lehető legjobban tárgyilagos maradni, ehhez nyújtják a legjobb segítséget a számok, természetesen ide is be-be fog csúszni egy kis szubjektivitás a következtetések eredményeképpen.

A vizsgált időszak managerei:

2009/2012 Harry Redknapp

2012/2013 Andre Villas Boas

2013/2014 Tim Sherwood

2014/2015 Mauricio Pochettino

Tabellaparádé:

év M GY D V GA PONT

09/10 38 21 7 10 67:41 70 pont 4. helyezés -> BL selejtező

10/11 38 16 14 8 55:46 62 pont 5. helyezés -> Európa Liga

11/12 38 20 9 9 66:41 69 pont 4. helyezés -> Európa Liga

12/13 38 21 9 8 66:46 72 pont 5. helyezés -> Európa Liga

13/14 38 21 6 11 55:51 69 pont 6. helyezés-> Európa Liga selejtező

14/15 38 19 7 12 58:53 64 pont 5. helyezés -> Európa Liga

Stabilan 62-72 pont között teljesítünk. Két érdekességet lehet felfedezni. Két éve 72 ponttal sem voltunk 4.-ek és rá egy évvel a 69 pont sem ért 5. helyezést. 2010-től az alábbi pontszámokkal lehetett befutni a BL selejtezőre: 70, 68, 69, 73, 79, 70. Ezekből a számokból kitűnik, hogy kb. 10 ponttal kéne többet szerezni jövőre. DE HOGY?

Első lépésként minimum 10 alá kéne szorítani a zakók számát. 23 győzelem, 6 döntetlen, 9 veresség ez 75 pont! Ezzel már lenne sanszunk, de milyen változtatásokat kéne ehhez eszközölni?

Első és legfontosabb szempont a védekezés rendbetétele!!! Akkor értünk oda a 4. helyre, amikor 41 gól kaptunk, ezt igazából le kéne csökkenteni 1-es átlag alá, ami legfeljebb 37 kapott gól. Az idei 53 kapott gombóc még egy nagyétkű ember gyomrát is megüli. Csak négy csapat kapott többet, mint mi és azok közül is a legjobb 14. lett!!!

Abban szerintem egyetérthetünk, hogy ez nem a kapuson múlott, annak ellenére, hogy a világklasszis portásunk is benne volt egy-kettőben. A csapatvédekezésünk kritikán aluli és nem kellően szervezett. Ez különösen azért is meglepő, mert MP védő volt! Szezon közben is voltak olyan kinti fennhangok, hogy talán kéne szerződtetni a stábba egy olyan szakembert, aki összerakná a csapat védekezését (lásd az amerikai fociban a védő- és támadó koordinátorok szerepét). Egy évvel ezelőtt sokat olvashattunk arról, hogy MP a letámadás és a feltolt védekezés híve. Ebből láthattunk is bőven a szezonban és amikor működött, akkor elég jó is volt. Ezt a védekezést egyszer majmolták meg nagyon, a Pool elleni sima hármas hazai zakónk alkalmával. Sajnos írásos statisztikát nem találtam rá sehol, de a góljaink többségét emlékeim szerint sorrendben az alábbi három játékhelyzetből kaptuk:

1. Felállt védekezés

2. Saját térfélen (sokszor a védekező harmadban) történt labdavesztés

3. Rögzített helyzetek (szabadrúgások, szögletek)

Ez azért bosszantó, mert ezekre fel lehet készülni!!! A felállt védekezésünk alkalmával látszik a tolódásos területvédekezés és sokszor nem is az eltolódásból van a legnagyobb probléma, hanem abból, hogy a kapu előtti támadókat nem őrizzük elég szorosan. Számtalanszor láttam azt, amikor 5-6 játékosunk volt a 16-oson belül, mégis aki a gólt szerezte, az szabadon állt. További gond, hogy amikor beállunk védekezni (most nem arról beszélek, amikor benyomnak minket, hanem arról, amikor tudatosan állunk hátrébb), azt túl mélyen tesszük. A védőink beseggelnek a büntetőterületen belülre és a középpályásaink is 20 környékén kolbászolnak. Ezt kéne egy jó 10 méterrel előrébb tolni és máris könnyebb lenne. A rögzített helyzeteknél is területvédekezés a fő koncepció 1-2 emberfogóval (én egyébként a vegyes védekezést jobban preferálom, de ez magánügy). Sajnos ebbe is túl sok hiba csúszott tavaly, úgy látszik többet kéne gyakorolni!

Ami viszont teljes mértékben lelökte az agyamról a szíjat az a 2. pont. Pláne az volt dühítő, hogy sokszor ezeket a labdavesztéseket nem összehangolt presszingek előzték meg, hanem figyelmetlenség, technikai hiba, vagy csak simán töketlenség. Az szintén saját véleményem, hogy ezek a játékosok alkalmatlanok egy Barcelona féle "eldugom a labdát" játékra, sajnos MP másképp gondolja.

A rúgott góljaink 55-67 között mozognak. Ez szintén kevés az üdvösséghez! Utoljára tervezett és eredményes támadójátékunk Harry alatt volt (VdV előtt). Azóta mindig rá vagyunk szorulva a játékosok egyéni villanásaira (Kane, előtte Bale). A szélső támadóink állandóan a pálya tengelye felé húznak, ahol így csak hozzájárulnak a nagyobb tumultushoz. A felfutó szélső védőink nem tudnak beadni, kivételt képez az egyébként eredetileg belső védő Dier akinek ez sikerült néhányszor. Belül az érkezéseknél (még ha jó lenne a beadás) nem látszik tudatosan és többször a tagozódás, sem szélességben (rövid, közép, hosszú), sem mélységben (ötös, 11-es, 16-os). Számomra kevés azoknak a területeknek a tudatos megjátszása (a belső és külső védők közötti sáv), amire eredetileg ki lett találva ez inverz szélsőkkel játszatott rendszer. Amit viszont dicsérni kell, az az átlövéseink által szerzett gólok száma.

HAZAI STATISZTIKA:

2009/10 19 14 2 3 40:12 44 pont

2010/11 19 9 9 1 30:19 36 pont

2011/12 19 13 3 3 39:17 42 pont

2012/13 19 11 5 3 29:18 38 pont

2013/14 19 11 3 5 30:23 36 pont

2014/15 19 10 3 6 31:24 33 pont

Szinte évről-évre minden egyre romlik! 2010/11-ben volt az az év, amikor sok csapat óriási mázlival, vagy a kihagyott helyzeteink tömkelege után vitt el egy pontot a Lane-ről. A fentiek alapján tisztán látszik, hogy itthon el kell érni minimálisan a kettes rúgott és az egy alatti kapott gólátlagot. Az már szinte vicc kategória, hogy a hazai bajnokik közel egyharmadát elvesztettük és ebben voltak olyan csapatok is, mint a WBA, a Newcastle, a Stoke, a Villa és itthon estünk ki a F.A. kupából a Leicester-től is...

IDEGENBELI STATISZTIKA:

2009/10 19 7 5 7 27:29 26 pont

2010/11 19 7 5 7 25:27 26 pont

2011/12 19 7 6 6 27:24 28 pont

2012/13 19 10 4 5 37:28 34 pont

2013/14 19 10 3 6 25:28 33 pont

2014/15 19 9 4 6 27:29 31 pont

Itt fellelhető fejlődés, főleg a szerzett pontok tekintetében. AVB célfutballos évében jött ez ki a legjobban, de ha tudjuk hozni idegenben a 30 fölötti pontot az dicséretes és célravezető.

Nagyjából annyit javult az utazós mérleg, mint amennyit romlott a hazai!

KUPÁK:

Az FA Kupában rögtön egy újrajátszással indítottunk a Burnley otthonában, majd otthon mentünk tovább 4:2-vel (aki látta azt a meccset tudja, hogy messze nem volt sima), majd a 4. körben otthon pottyantunk ki szégyenszemre a Leicester ellenében 1:2-re.

Az Európa Liga selejtezőjében simán hoztuk a Limassol elleni selejtezőt (5:1 összesítésben), majd a csoportkörben finoman szólva is félgőzzel mentünk, a görögök megvoltak oda-vissza, a szerbeket csak otthon vertük, idegenben remi, de a törökök ellen gól sem rúgva szereztünk a két meccsen 1 pontot, így hátrányból vártuk a sorsolást. Az egyenes kiesési szakaszban rögtön búcsúztunk is a Fiorentina ellen. Otthon jól kezdtünk, de kiengedtünk így lett 1:1, majd a visszavágón több játékos kapitális hibáját követően 2:0 kulloghattunk haza.

A Liga Kupában a eljutottunk a döntőig! Igaz, ha szemügyre vesszük az ellenfeleket ez elvárható is volt. Nottingham Forrest otthon 3:1, Brighton otthon 2:0, Newcastle otthon 4:0 (az egyetlen PL ellenfél), az elődöntőben a két osztállyal lejeb szereplő Sheffield United otthon 1:0, idegenben nyögvenyelős, szívrohamos 2:2. A Wembleyben a későbbi bajnok Chelsea várt ránk. A mérkőzés ritka színvonaltalan volt, amit az erősebb és motiváltabb nyugat londoniak meg is nyertek 2:0-ra egy lepattanó és egy megpattanó góllal.

ÖSSZEGZÉS:

Voltak felejthetetlen pillanatok (az újévi bajnokverés), voltak örömteli pillanatok (veretlenül lehoztuk a NLD-ket egy hazai győzelemmel), és voltak kínos pillanatok is bőven. Mi, akik már régóta követjük szemmel a klubot tudjuk, hogy a Spurs mindig kiszámíthatatlan, azt is tudjuk, hogy évtizedek óta nem a védekezésünkről vagyunk híresek, de ez a mostani helyzet sokak számra kevésbé szerethető, hiszen valahogy a londoni ködbe veszett a lendületes közönségszórakoztató támadójátékunk és a hazai dominanciánk. Vannak biztató jelek MP és a stábja munkájában (a stáb munkáját külön kiemelném)! A fiatalok csapatba építése, a keret állóképességének ugrásszerű növekedése, a kevesebb sérülés. A hibákra külön nem térek ki, mert azt fentebb külön kielemeztem. Habár nem szimpatizálok Pochettinoval, de egy évet még minimum kell hagyni dolgozni! A játékosokat egy következő posztban fogom kiértékelni, illetve nagyító alá helyezem a vélt, vagy valós játékosmozgásokat is.

ÉS TI HOGY GONDOLJÁTOK?

COYS!!!