UEFA: Nemzetek igája

Önmagában nem rossz gondolat, hogy a gyakran érdektelenné váló barátságos mérkőzéseket is élestétmeccsekváltsák fel, ráadásul egy ilyen sorozat a kisebb csapatoknak (így Magyarországnak is) visszaadhatja az azt érzést, hogy milyen egy téttel bíró válogatott tornán szerepelni és közben sikerélményt is szerezni.tétmeccsekváltsák fel, ráadásul egy ilyen sorozat a kisebb csapatoknak (így Magyarországnak is) visszaadhatja az azt érzést, hogy milyen egy téttel bíró válogatott tornán szerepelni és közben sikerélményt is szerezni.

A sorozat célja persze nemcsak ez, hanem voltaképpen az eddigi barátságos meccsek „államosítása", vagyis az UEFA égisze alá terelése.

Hiszen eddig rengeteg olyan vonzó találkozóra kerülhetett sor a kontinensen, amelyből csak a két válogatott nemzeti szövetsége (és partnereik) húztak hasznot, az európai konföderáció viszont nem – na, ez aztán igazán nem járja. Ahogy Sepp Blatter szépen „bedarálta" a FIFA alá az attól független világszintű versenyeket (a klub-vb-vé változtatott Világkupát, a Konföderációs Kupát, a strandfoci-vb-t, vagy éppen magát az Aranylabdát), úgy fed most le fehér foltokat az UEFA térképén Platini. A Nemzetek Ligája jogait ugyanis értelemszerűen már az UEFA értékesíti, miközben ki sem kell mozdulnia senkinek a nyoni székházból.

Ennek persze az is lesz a következménye, hogy megszűnik a válogatottak szabadsága az ellenfelek kiválasztása terén. Ezt akár pozitívumnak is tekinthetjük, hiszen kiegyenlítettebb lesz a paletta – korábban a magyar válogatott kapitányai közül is volt, aki inkább Brazíliával, Argentínával, Németországgal játszott, és volt, aki Liechtensteinnel, Kuvaittal, Izlanddal. Node, hogy csak a magyar csapatnál maradjunk, innentől fogva búcsút inthetünk a topmeccseknek. A vb- és Eb-selejtezőn kaphatunk igazi nagycsapatot (bár annak se mindig örülünk...), de barátságos meccseken európai élcsapatokkal már nemigen találkozhatunk, hiszen ők az A-divízióban szinte minden játéknapon pályára lépnek majd, azaz nem tudunk mérkőzést lekötni velük. Maradnak az Európán kívüli csapatok, de ott Brazílián és Argentínán kívül nemigen van komolyabb közönségvonzó alakulat, értük is akár komoly harc (értsd: árverseny) lehet.

De menjünk tovább. A sorozatot akár Nemzetek Ligakupájának is nevezhetnénk, mert ugyanaz a veszélye, amit a magyar Ligakupánál is tapasztalhatunk: finoman fogalmazva is hullámzó lesz, hogy az egyes válogatottak mennyire veszik majd komolyan a mérkőzéseket. Megjelenhet ez mind a csapatok összeállításában (számíthatunk majd a meccsek előtt hirtelen kiújuló és a meccsek után gyorsan gyógyuló sérülésekre), mind abban, hogy a játékosok mennyire teszik oda magukat a pályán.

És akkor még örülhetünk, ha „csak" ez lesz a probléma (ami egyébként a barátságos meccseken amúgy is felmerül, ezt el kell ismerni).

De az UEFA beletett még egy csavart a történetbe: a motiváció fokozása érdekében az egyes divíziók legjobbjai az Európa-bajnokságra is kvalifikálhatják magukat.

Na ez már viszont a kontraszelekció netovábbja.

Annak a csapatnak ugyanis, amelyik nem tudja megnyerni a divízióját, sokkal inkább megéri majd leadni a meccseket és kiesni eggyel lejjebb, mert a következő szezonban akkor jóval nagyobb esélye lesz az Eb-re jutásra... Márpedig ha van tabu egy sorozat kiírásakor, akkor az a helyzet mindenképpen az, amikor egy csapatnak jobban megéri veszíteni, mint nyerni.

Az UEFA – vélhetően jó szándékkal – ugyanazt próbálta itt megvalósítani, amit a Bajnokok Ligájában a bajnoki ág létrehozásával: a gyengébb országoknak is lehetőséget biztosítani a kvalifikációra, kvázi szabadkártyával. (A Debrecen pontosan ennek a jótéteménynek köszönhetően juthatott el a BL főtáblájára.) Csakhogy amíg a Tottenham nem fog mondjuk a walesi bajnokságban indulni azért, hogy könnyebben a BL-be kerülhessen, addig a Nemzetek Ligája rendszerébe az ilyen trükközés simán belefér, csak néhány meccset kell elveszíteni. A motivációs eszköz így tehát pontosan fordítva sül el.

Bevallom, az első hírek megjelenése után napokig vártam a cáfolatra, amelyben az UEFA közli, hogy bocs', félreértettétek a dolgot, nem úgy gondoltuk – de a jelek szerint tényleg úgy gondolták. Azt még el tudom képzelni, hogy a kvalifikáció csakis az első sorozatra, azaz a 2020-as Európa-bajnokságra érvényes, a továbbiakban már nem, de ilyet sem kommunikált (eddig) a szövetség.

Érdekes kérdés egyébként az is, hogy kötelező lesz-e a részvétel, vagy dönthet-e úgy egy szövetség, hogy nem kíván indulni. A nagycsapatoknál például könnyen elképzelhető, hogy inkább pihentetnék a játékosaikat, és/vagy maguk választanának ellenfeleket. Persze az UEFA tagszövetségei olyan egyhangúan szavazták meg az új sorozatot, ahogy Észak-Koreában szokás a párthatározatokat, és ha már a szavazásnál sem mert senki szembeszállni, akkor talán később sem fog – vagy pont inkább akkor?

Minden aggály ellenére azt gondolom azonban, hogy ha az Eb-kvalifikáció kontraszelekciós hatását feloldják (pl. egyszerűen kihúzzák belőle a kvalifikációt a 2020 utáni Eb-kre), akkor egy próbát feltétlenül megér a sorozat.

A pályán úgyis eldőlnek a dolgok – a leghitelesebb ítéletet pedig a nézők mondják majd.