Fehérvár, Kazahsztán, Azerbajdzsán

Néhány forduló telt még csak el a 12 csapatosra csökkentett, vagy inkább magátóllecsökkent létszámúbajnokságból, de máris sokan bírálják az új rendszert, hogy ez sem lett jobb, mint a korábbiak. Túl azon, hogy ennyi idő elég-e a különbségek kialakulására, éppen a tegnap véget ért magyar kupaszezon adott csattanós választ a kétkedőknek: a nemzetközi porondon ismét beárazták a magyar klubokat, a 80 főtáblás csapat közé egyetlen magyar sem került be. (Sőt, igazából még csak közel sem voltunk hozzá, annak ellenére sem, hogy a Videoton valahogyelvergődötta play-off körig.)lecsökkent létszámúbajnokságból, de máris sokan bírálják az új rendszert, hogy ez sem lett jobb, mint a korábbiak. Túl azon, hogy ennyi idő elég-e a különbségek kialakulására, éppen a tegnap véget ért magyar kupaszezon adott csattanós választ a kétkedőknek: a nemzetközi porondon ismét beárazták a magyar klubokat, a 80 főtáblás csapat közé egyetlen magyar sem került be. (Sőt, igazából még csak közel sem voltunk hozzá, annak ellenére sem, hogy a Videoton valahogyelvergődötta play-off körig.)

És nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mindez akkor lesz különösen fájdalmas, ha végigpillantunk a Bajnokok Ligájába és az Európa-ligába klubokat delegáló országok során, akár a már fent említett hármon, akár a többi, hozzánk hasonló adottságú országon. És ez nem egyszeri újdonság, hanem amegszokott kerékvágás. Már annak is tíz éve például, hogy két bukaresti csapat, a Steaua és a Dinamo negyeddöntőt(!) játszott egymás ellen az UEFA-kupában... Azóta persze Európa-liga-döntőt is játszottak Bukarestben, szóval min vagyunk meglepődve?!

De maradjunk a jelenben.

A kazah Asztana most a BL sztárja (legalábbis az első meccsig...), az Európa-ligában pedig az azeri Qarabag és Qäbälä lehet az. De igazán az ő sikerük sem okozhat meglepetést, hiszen Kazahsztán és Azerbajdzsán egyaránt a nagy testvér,Oroszország útjátjárja: óriási nyersanyagkészletükből származó jövedelmüket a demokratikusnak nagy jóindulattal sem nevezhető két kormányzat szinte számolatlanul önti a futballba és minden egyéb sportba, hogy így szerezzen magának nemzetközi elismertséget és legitimitást.

A kazahok a londoni olimpián már 7 aranyat szereztek (12. helyen végezve az éremtáblázaton), mindet klasszikus „szovjet" számokban, meg persze nyert Alekszandr Vinokurov is, aki az Asztanáról elnevezett, a kazah állam által finanszírozott profi kerékpárcsapatban készült a játékokra... Asztanában nem mellesleg éppen most zajlik a cselgáncs-világbajnokság, és csupán pár szavazaton múlt, hogy a 2022-es téli olimpia Pekingben legyen, és ne a korábbi kazah fővárosban, Almatiban. (Idősebbek kedvéért: Alma-Atában.)

Az azeriek is kacérkodtak már olimpiával (jelentkeztek 2016-ra és 2020-ra is, de nem sikerült hivatalos pályázóvá sem válniuk), számukra ugyanakkor rendkívül fontos a kommunikációban az európai integráció hangsúlyozása. Ezért rendezték Bakiban (idősebbek kedvéért: Bakuban) az első Európai Játékokat, ezért hívják majd Európai Nagydíjnak az ugyanitt jövőre sorra kerülő Formula–1-es futamot, és persze ezért lesz a helyi nemzeti stadion a házigazdája a 2020-es labdarúgó Eb-nek is.

Hát ennyit dióhéjban Kazahsztánról és Azerbajdzsánról, és ezek után tényleg csak ugyanazt tudom kérdezni, amit fentebb Bukaresttel kapcsolatban: min vagyunk meglepődve?!

Egyetlen bökkenő van csak itt.

Hivatkozhatunk mi, magyarok arra, hogy más volt szocialista országokban mennyi pénzt öl a kormányzat a sportba és a futballba?!

Mert az ugye nem kérdés, hogy Magyarországon is kiemelt támogatásban részesül a labdarúgás – óvatos becslések szerint is több mint fele a magyar élvonal költségvetésének az állami forrás (azaz közpénz). Számos különböző jogcímen érkeznek ezek az összegek: a közvetlen költségvetési és önkormányzati támogatások és a tao-források mellett részben vagy egészben ide vehetjük a közmédia által kifizetett televíziós díjakat, a szerencsejátékból származó pénzeket vagy éppen az állami tulajdonú vállalatok szponzorációit. Ezeken persze jól el lehet vitatkozgatni, hogy mennyire értelmezendőek piaci alapú bevételként és mennyire állami támogatásként, de az egyértelmű, hogy kell hozzá az állam jóindulata.

Szóval nagyon szívesen hallgatnám, amikor egy-egy futballszezonban a csehek, románok, lengyelek, horvátok, szerbek azon keseregnek, hogy nincs mit meglepődni a sok magyar főtáblás klubon, ha egyszer Magyarországon a kormányzat ilyen bőkezűen támogatja a labdarúgást...

Kristálytisztán látszik, hogystadiontmennyivel könnyebb építeni, mint futballt: egy arénát fel lehet húzni néhány hónap alatt, de az évtizedek alatt leromlott, lerombolt magyar futballkultúrát újjáépíteni sokkalta nehezebb feladat.

Ne is várjuk, hogy egyik napról (évről) a másikra bekövetkezik majd a csoda: rengeteg beidegződésnek, megszokásnak, rutinnak kell ahhoz kikopnia labdarúgásunkból, hogy az ide irányított rengeteg pénz termékeny talajra érkezzen. És ehhez természetesen rengeteg embernek is ki kell kopnia...

Van még munka bőven.

FRISSÍTÉS: Kazahsztán a hét londoni olimpiai aranyábólelvesztettelőbbhármat, majdmég egyeta doppingminták utólagos elemzése során, így a 24. helyre csúsztak vissza az éremtáblázaton.