A 16 csapatos NB I Light

Az indoklás szerint most a kiegyenlített küzdelem miatt túl nagy a nyomás az edzőkön, így inkább az idősebb játékosokhoz nyúlnak a fiatalok helyett.

Tehát a jelenlegi, 12 csapatos NB I-gyel az a baj, hogy: 1. kiélezett a verseny, 2. izgalmas a bajnokság, 3. folyamatos eredménykényszerben vannak a csapatok.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen problémáink lesznek...

Tényleg le kell butítani a magyar bajnokságot azért, hogy beférjenek a fiatalok?

Ha más országokkal hasonlítjuk össze a magyar ligát, nem kapunk meggyőző számokat. ACIES adataiszerint az NB I a sereghajtók között van az U21-es labdarúgók játékperceinek arányát tekintve (5.1%) – az első helyen például az a Szlovákia áll (29%), ahol ugyanúgy 12 csapat van, mint nálunk, de a svájci (20.5%) vagy az osztrák (16.6%) liga is lényegesen magasabb számokat produkál a maga 10, ill. 12 csapatával. Nyilván a gazdasági helyzet sem mindegy – a szlovákok mögöttünk állnak a klubok anyagi lehetőségeit tekintve, a svájciak és az osztrákok viszont (még) előttünk, így mindkét oldalról cáfolható a bajnokság létszámának egyoldalú hatása.

Arról nem is beszélve, hogy az összes topliga is előttünk van, márpedig ha valahol van nyomás és kiélezett küzdelem, akkor ott biztosan – valahogy mégis befér több fiatal a csapatokba. Olyannyira, hogy az U21-es Európa-bajnokság győztese rendszerint e ligák válogatottjai közül kerül ki (az elmúlt hat kiírásból például ötöt nyertek meg a spanyolok és a németek); nehéz elképzelni, hogy ebben a topbajnokságok éles versenye nem segítő, hanem hátráltató tényező volt.

(A CIES fenti adatainak forrása a koronavírus-járvány előtti időszak. A jelenlegi szezonban az NB I-ben is javultak ezek a mutatók, hiszen több csapatnak is fiatalokat kellett bevetnie a hiányzók miatt, de ez persze más bajnokságokra is érvényes.)

Racionálisan végiggondolva egy létszámemelés hatásait, a fiatalok bevetésének gátjaként megjelölt éles verseny és nagy nyomás nem feltétlenül szűnne meg, viszont a bajnokság általános színvonala biztosan romolna – az utóbbi években határozottan erősödött NB I-ből egy csökkentett értékű NB I Light lenne.

A jelenlegi, nagyon kiegyenlített helyzetet ugyanis nemcsak maga a 12-es létszám okozza, hanem az MLSZ-en keresztül érkező központi bevételek, elsősorban a szerencsejáték- és televíziós jogdíjak soha nem látott nagysága. Ezekkel a magas bevételekkel olyan szintet ért el a magyar klubok költségvetése, amely a régióban is kiemelt szerepet biztosít a hazai bajnokságnak. A központi bevételek nagyjából egyenlően elosztva pedig ilyen kiegyenlített erőviszonyokat hoznak létre, eltüntetve a klubok saját lehetőségeiből fakadó különbségeket (kivéve persze olyanokat, mint a Ferencváros és a Fehérvár), azaz tényleg bárki kieshet – és a kiesés elleni harc legjobbja lesz végül a bronzérmes.

Ez a kiegyenlítettség azonban a 16-os létszámmal nagy részben megmaradna, hiszen ugyanúgy a nagymértékű központi bevételeken alapulna a klubok gazdálkodása, ugyanolyan elvek szerint lenne elosztva 16 csapat között, mint ahogy most 12 között. A nagyobb szétaprózás miatt viszont a csapatok átlagos ereje, és így a bajnokság teljes színvonala gyengülhetne, azaz nagyobb lenne a különbség a Ferencváros, Fehérvár duó és a többiek között, és a két élcsapat mögött a nemzetközi kupákba kerülő két másik csapatnak is csökkenhetne ezáltal a versenyképessége. (Elvben a két élcsapatnak is, de náluk ez az egyéb bevételeik miatt nem lenne érzékelhető.)

Az világos persze, hogy ha 12-ből 2 esik ki, akkor egy csapatnak nagyobb erre az esélye, mintha 16-ból 2 (3? 4?), vagyis valóban lennének, akik nyugodtabban hátradőlhetnének a kitáguló középmezőnyben. De a többség azért így is vagy a kiesés ellen, vagy a nemzetközi kupáért harcolna, azaz ők továbbra is hivatkozhatnának arra, hogy a „nagy nyomás” miatt nem tudnak fiatalokat játszatni – miközben emiatt jött létre az NB I Light.

(A 16 csapatos bajnokság kieső helyezéseinél az osztályozókat most felejtsük el, mert az NB I-es és az NB II-es klubokra jelenleg annyira eltérőek a szabályok, hogy nem lenne sportszerű egymás ellen meccseltetni őket az élvonalbeli tagságért. Ahhoz teljesen át kellene alakítani a két osztály finanszírozását és követelményrendszerét, hogy azonos feltételek között vívhassanak osztályozót a szezon végén.)

De hogy konstruktív is legyek: ha már mindenképpen a lebonyolítás módosításában keresünk megoldást a fiatalok nagyobb szerephez juttatására, akkor inkább a mérkőzésszámot növelném a jelenlegi, 12 csapatos rendszerben. A játékoskeretek méretének aktuális korlátozásával együtt ez mindenképpen nagyobb rotációt tenne szükségessé, így több lehetőség nyílna a fiatalok előtt – és nem mellesleg a többieknek is jót tenne a nagyobb meccsterhelés. Az infrastrukturális lehetőségek már adottak ehhez, hiszen a pályafűtéssel bármikor lehet meccset rendezni, nemzetközi kupameccsek hiányában meg tavasszal bőven van elég szabad szerda a versenynaptárban. A 12 csapat játszhatna négy kört a jelenlegi három helyett (33-ról 44-re növelve a mérkőzésszámot), de akár a jelenlegi három kört is követhetné alsóházra és felsőházra bontott rájátszás, házanként egy teljes körrel, azaz öt fordulóval, ahol minden meccs annak az otthonában lenne, aki a harmadik körben idegenben játszotta ugyanezt a párosítást (38-ra nőne így a meccsszám). De természetesen rengeteg más lehetőség is kitalálható, a lényeg az, hogy a több meccs szükségszerűen több lehetőséget nyújtana a fiataloknak, miközben nem rontaná az NB I színvonalát.

A legbiztosabb azonban abban vagyok, hogy elsősorban nem a lebonyolításban található a megoldás, hanem a képzésben: olyan játékosokat kell kinevelni, akiket be lehet tenni az NB I-be, utána pedig be is kell tenni őket...

#viseljmaszkot