BL: Nyugaton a helyzet változatlan

Többször írtam már arról, hogy mennyire nyomasztóvá vált az elitsorozatban néhány klub fölénye: kívántam már aJuventus, azAtlético Madrid, aParis Saint-Germain, majd újra aJuventusvégső győzelmét is, persze mindig sikertelenül. A legutóbbi öt kiírást ugyanaz a három klub nyerte meg, és ez a három klub gyakorlatilag már a negyeddöntő első felvonása után ott van az elődöntőben, vagyis közülük legalább egy, de várhatóan inkább kettő lesz ott a kijevi fináléban is.Juventus, azAtlético Madrid, aParis Saint-Germain, majd újra aJuventusvégső győzelmét is, persze mindig sikertelenül. A legutóbbi öt kiírást ugyanaz a három klub nyerte meg, és ez a három klub gyakorlatilag már a negyeddöntő első felvonása után ott van az elődöntőben, vagyis közülük legalább egy, de várhatóan inkább kettő lesz ott a kijevi fináléban is.

A Real Madrid, a Barcelona és a Bayern München nagy hármasa eredetileg „nagy négyes" volt: a Manchester Uniteddel kiegészülve alkotják azt a kvartettet, amelynek tagjai az elmúlt 10 évben minden egyes évben az első négy helyet foglalják el a világ legnagyobb bevételű labdarúgóklubjainak listáján, és amelyek ugyanebben az időszakban 8 BL-döntőt nyertek meg a lehetséges 10-ből, de a maradék kettőben is közülük kellett legyőzni valakit. (Az MU eredményei Alex Ferguson nyugdíjba vonulása után elmaradtak, és bár a bajnokságban most járnak azóta a legmagasabban, még nagyon messze vannak a régi szinttől – az pedig csak megforgatja bennük a kést, hogy a „nagy hármas" mellett a negyedik BL-elődöntős helyen biztosan egy angol klub lesz, a United szurkolók két leginkább gyűlölt csapatának egyike.)

De igenis volt arra esély, hogy idén megszakadjon a sorozat: Neymar kimondottan azzal a céllal érkezett a PSG-hez, hogy vele a katari franciák elérjék a hőn áhított Bajnokok Ligája-győzelmet, és mellettük ott volt még a másik Öböl-klub, a Manchester City. A BL kieséses szakaszának kezdetén a legtöbb fogadóirodánál éppen a City volt a legesélyesebb a végső győzelemre, elsősorban annak köszönhetően, ahogy Guardiola csapata ebben a szezonban legyalulta a világ legkeményebb bajnokságát. (Tegyük gyorsan hozzá, a PSG vagy a City győzelme nem azt jelentette volna, hogy a szegények legyőzik a gazdagokat, hanem hogy az újgazdagok legyőzik a régebb óta gazdag még gazdagabbakat.)

A kieséses szakaszban aztán előbb a párizsiakról derült ki (újra), hogy (még mindig) éretlenek az igazi végső sikerre, majd a legjobb 8 mezőnye már előrevetítette, hogy nem a meglepetések irányába fordul a BL:most előszörcsak a négy nagy bajnokság adott csapatot a negyeddöntőbe. Ahol aztán a City fent emlegetett esélyei szerdán magyar idő szerint 20.45 és 21.30 között elillantak, a sors furcsa fintoraként éppen egy angol csapat kezétől (lábától? fejétől?).

Meglepetések persze lehetnek még a visszavágón, a PSG tavaly megmutatta, hogy bármekkora nagy előnyről ki lehet esni, de ott az volt a nagy különbség, hogy a „nagy hármas" egyik tagja hozta vissza a továbbjutást a sírból – nem pedig ellenük kellett ezt megtenni. Ezek a csapatok olyanok, mint a pitbull: ha egyszer megragadnak valamit, akkor azt nem engedik.

A statisztikák szerint minden időklegunalmasabb negyeddöntőjétprodukálja tehát a szemünk előtt a Bajnokok Ligája, amit persze könnyű megmagyarázni a gazdasági adatokkal, a klubok anyagi lehetőségeivel, de átélni és feldolgozni mégsem egyszerű. (Csak a rend kedvéért: a Deloittelegutóbbi bevételi listájaalapján a Real Madrid több mint másfélszeres jövedelemmel rendelkezik az olasz bajnokságból amúgy kiemelkedő Juventushoz képest, 675 millió euró a 406-tal szemben. A Bayern 588 milliója közel négyszerese a Sevilla bevételének, akárcsak a Barcelona 648-a a Romáénak. A legkisebb különbség a Man City és a Liverpool között van – 528 millió itt és 424 millió ott –, nem csoda, hogy egyedül itt fordulhattak meg az esélyek.)

Eddig az volt az általános vélemény, hogy a Bajnokok Ligája csoportköre érdektelenné vált, az igazi küzdelem a kiesés szakaszban kezdődik, de a tendencia az, hogy még jobban beszűkülnek az izgalmak: már nem a legjobb 16 között, hanem csak az elődöntőben várhatunk arra, hogy igazi csatákat lássunk. (Hacsak a nagy hármas tagjai közül össze nem sorsolnak kettőt egy korábbi fordulóban – korábban láttunk már ilyet, idén azonban majd csak a négy között.)

És persze a City ellen 45 perces csodát bemutató Liverpool is lehet akár az, aki megtöri a három topcsapat hegemóniáját – de ne fogadjunk rá nagy tétben.

Ez van idén, és a jövő minden, csak nem reményteljes. Az európai futballban szinte nyoma sincs azoknak a kiegyenlítő mechanizmusoknak, amelyekkel az amerikai major ligákban igyekeznek fenntartani a kiegyensúlyozott erőviszonyokat, itt éppen ellentétes a helyzet: az eredményekre és a televíziós nézettségre fókuszáló bevételelosztások révén a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a különbség pedig köztük és a szegényebbek között egyre csak nő. A pénzügyi fair play, amelyet az UEFA oly nagy reményekkel vezetett be, Neymar Párizsba igazolásakor látványosan megbukott, ráadásul alapgondolata szerint eleve a már régebb óta nagy bevétellel rendelkező klubokat favorizálja, tehát gátolja a „nagy hármas" utolérését. A Bajnokok Ligája nyáron életbe lépő átalakítása pedig a négy nagy bajnokság csapatainak arányát növeli majd a főtáblán, ami tovább szűkíti a mezőnyt.

Ettől még lehet élvezni a BL-t, csodálni a földkerekség legjobb játékosait – de csak mindig ugyanolyan mezben.

FRISSÍTÉS (04.10.): A Roma alaposan rám cáfolt a visszavágón –le a kalappal!

FRISSÍTÉS (04.11.): ...és majdnem a Juventus is! De csodák azért nincsenek.