Kell az új európai kupa

ANemzetek Ligájávalvoltam ugyanígy, amelyen a többség mintha csak fanyalgott volna, de nekem kifejezetten tetszett az, amit most ősszel láttunk belőle.Nemzetek Ligájávalvoltam ugyanígy, amelyen a többség mintha csak fanyalgott volna, de nekem kifejezetten tetszett az, amit most ősszel láttunk belőle.

Az új, eddigismeretlen nevű klubsorozatbanpontosan ugyanazok a pozitívumok, mint az NL-ben, egységes koncepcióba illesztve az európai versenyrendszert. Megadja a lehetőséget mindenkinek a részvételre, sikerélményt biztosít a legalsóbb szintek számára is, és a lehető legmagasabb színvonalú, jól eladható párharcokat nyújtja a rendszer csúcsán.

Az talán nem is kérdés, hogy nekünk, magyaroknak az új sorozattal több esélyünk lesz főtáblán szerepelni, hiszen az elmúlt évek megmutatták, hogy a jelenlegi struktúrában ezt nem tudjuk rendszeressé tenni. Húzhatjuk a szánkat, hogy ezt az új esélyt miért csak a harmadik szinten tehetjük meg, de ezt csak magunknak köszönhetjük: az UEFA ezzel a helyünkre tett, beárazott minket.

Talán nem kellett volna kiesni a Partizani, a Podgorica, Zeljeznicar vagy éppen a Niederkorn ellen, és akkor most nem azon kellene keseregnünk, hogy miért sorolnak minket a kontinens harmadik vonalába a háromból.

Ellenben ha sikerül csapatainknak elérniük az „Európa-liga 2” főtábláját, akkor ott a mi szintünkhöz közelebb álló ellenfelekkel mérkőzhetünk, reálisabb eséllyel érhetjük meg akár a tavaszt is. Végre mi is megtapasztalhatjuk, milyen csoportot nyerni, vagy tavasszal akár a legvégső körökben is még küzdeni. Chelsea-szintű csapatok nyilván nem fognak Magyarországra jönni – bár vélhetően most csütörtökön is csak a londoni tartalékokat láthatjuk majd –, viszont sokkal kiegyensúlyozottabb csatákat vívhatunk a csoportokban. (Még akkor is, ha a Vidinek legalább a második helyért folyó harcot sikerült az idén kiegyensúlyozottá tennie.) Arra is felkészülhetünk, hogy sok régiónkbeli csapattal játszhatunk majd; így a sorozat akár még Hernádi Zsolt utópisztikusálmátis félig-meddig megvalósítja, csak persze a MOL szponzorálása nélkül.

És hogy mindez kit fog majd érdekelni?

Őszintén, most kit érdekel az Európa-liga?

Ez a sorozat most sem a semleges nézőknek szól: nem hiszem, hogy e sorok olvasói közül sokan fel tudnának idézni fejből akárcsak egyetlen csoportot is a Vidién kívül. A cél éppen az, hogy mindenkinek legyen csapata, mindenki lássa a sajátjait küzdeni. Ezt még jobban meg fogja valósítani a harmadik számú kupa, ahol még több ország indíthat majd csapatot. Ugyanakkor ezzel együtt a jelenlegi Európa-igát is racionalizálja, hiszen a 48 csapatos főtábla már most is átláthatatlan, ezért növelhetetlen is, míg a 3x32 sokkal fogyaszthatóbb, így eladhatóbb is lesz.

A semleges nézőknek (is) szánt sorozat természetesen a Bajnokok Ligája, ahol viszont jelenleg a színvonal növelése élvez prioritást. Ez a mi szempontunkból persze a kis országok csapatainak kiszorulását jelenti, de tegyük a szívünkre a kezünket: melyik meccs érdekel minket jobban a C-csoportból, a Liverpool–Napoli vagy a Crvena zvezda–PSG? Ez tehát az UEFA és a nézők saját érdeke is, nemcsak a topligák csapatainak lobbija miatt halad ebbe az irányba a BL.

(És nem, ebben nem az európaiszuperligafenyegetése a fő motiváció a kontinentális szövetség számára. Ez a szuperliga olyan, mint a himalájai jeti meg a többi szörny: sokan félnek tőle, sokakat ijesztegetnek vele, de még soha senki nem látta, és nem is fogja.)

Nyilván nem lehet elvonatkoztatni a gazdasági háttértől sem: a több topligás csapattal futó BL nemcsak a sportszakmai színvonal miatt értékesebb, hanem mert a földrész legnagyobb és vásárlóerő, fizetőképes kereslet szempontjából legerősebb piacai éppen az öt topliga országai, vagyis Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország. (Lásd még: miért pont itt jöttek létre a topligák?) Tehát a televíziós társaságoknak és a szponzoroknak akkor is ezen országok csapatai lennének a legértékesebbek, ha valamilyen csoda folytán éppen nem ők lennének a legerősebbek. Ez így roppant igazságtalan lenne persze – még „szerencse”, hogy a pályán is ők a legerősebbek –, de segít megérteni, honnan jön az a pénz, amelyet most például a Vidi megkeres.

És ha már ennyiszer előkerült a Vidi: a fehérváriak azt mutatták meg, hogy mit kell tennünk sopánkodás helyett. Végigmenni a selejtezőkön, hozva a kötelezőket és a bravúrokat is, a szerencsét is használva, ha kell (márpedig kell). Így lehet előrelépni, évről évre fejlődni, és mindig kihozni a maximumot a lehetőségekből.

És így kell visszaküzdenünk magunkat a harmadik vonalból a másodikba.