Luiz Felipe Scolari szövetségi kapitány és legénysége a legutóbbi Európa-bajnokságot ezüstéremmel, a világbajnokságot negyedik hellyel zárta. Bár az aranygeneráció utolsó mohikánja, Luis Figo is elbúcsúzott a válogatottól, ha Cristiano Ronaldo hozza angliai formáját, a portugálok most sem úszhatják meg érem nélkül.
A svájci labdarúgó-válogatott nem dicsekedhet veretes Európa-bajnoki múlttal, hiszen eddig mindössze háromszor gyürkőztek neki a kontinentális versengésnek, legelőször 1996-ban.
Roland Linz napjaink első számú osztrák csatára, bár egyelőre nagy elődjének, Toni Polsternek a bokájáig is csak kislétrával ér fel, hiszen utoljára 2006 októberében volt eredményes címeres mezben, s azóta – a cikk írásának pillanatában tizenegy mérkőzésen át - tart gólszünete.
Emanuel Pogatetz az egyik legmegbízhatóbb osztrák hátvéd, aki sérvműtétjét kiheverve és eltiltását elmismásoltatva a félig hazai rendezésű Eb-n a nagyvilágnak is megmutathatja, miért is lett közönségkedvenc a Borónál.
Christoph Leitgeb az osztrák válogatott segédkarmestere Andreas Ivanschitz mellett, bár jóval kisebb nemzetközi respektje. A félig hazai rendezésű Európa-bajnokság viszont ideális alkalom számára, hogy kibújjon társa árnyékából.
Martin Stranzl az osztrák válogatott védelmének oszlopa, hiszen a már tinédzserként idegenlégiósnak állt bekk - aki védekező középpályásként is bevethető – a Bundesligában, a kőkemény (hidegben is zajló) orosz bajnokságban és a BL-ben is bizonyított. A válogatott egyik vezéregyénisége – ha éppen nem sérült.
René Aufhauser a jelenlegi osztrák válogatott egyik legrutinosabb tagja, akinek feladata a középpályán összefogni a tehetséges, de többnyire tapasztalatlan fiatalokat. Több mint 50-szerepelt már a nemzeti csapatban, karrierje vége felé jár, ám csak most készülődhet első nagy nemzetközi tornájára.
Jürgen Macho afféle csodagyerekként robbant be az osztrák labdarúgásba, hiszen húszesztendősen a harmadik vonalból egyenesen a Premiershipbe került, majd úgy húzhatta magára a válogatott mezét, hogy előtte nem játszott egyetlen mérkőzést sem hazája első osztályú bajnokságában.
Ludovic Magnin 2004 óta stabil tagja a svájci válogatottnak, megfordult Európa- és világbajnokságon is – annak ellenére, hogy németországi klubjaiban nem túl gyakran mondhatta magát alapembernek.
Alexander Frei 2004-ben robbant be a labdarúgás világába, s nemcsak a francia Stade Rennes-ben termelte megbízható ütemben a gólokat, hanem a válogatottban is - azóta is rajta áll vagy bukik a svájci nemzeti csapat, a Nati átütőereje.