A Salt Lake City-i téli olimpia párosversenyén kirobbant pontozási botrány amikor is a francia döntnököt csalással gyanúsították meg, majd végül két aranyérmet osztottak ki alapjaiban rázta meg a sportágat. Nem csoda, hogy azonnal beindult a gépezet, és a 2002/2003-as szezonra már új pontozási rendszerrel rukkolt elő a szövetség, amely a GP-sorozat után a januári, malmői Európa-bajnokságon vizsgázott.
Az újdonság abban állt, hogy 14 bírót kértek fel pontozni, s közülük a számítógép véletlenszerűen választotta ki azt a kilencet, akinek az osztályzata beleszámított a végeredménybe. Az új rendszer Svédországban egészen a párosok kűrjéig jól működött ekkor azonban jött egy apró malőr: a kivetítőn ugyanis teljesen más végeredmény jelent meg, mint a zárt láncú TV-csatornán, amely az sajtó munkáját segítette. S ugyan az utóbbi listát perceken belül helyesbítették, egyből megkérdőjeleződött a rendszer tévedhetetlensége.Kell-e ezek után csodálkozni azon, hogy a 2003/2004-es GP-sorozatra ismét új pontozást vezettek be? A fejlesztés eredményeképpen a bírák már elemenként értékelik a látottakat, s a részeredmények adódnak végül össze. Erősségként azt emelték ki a szakemberek, hogy a bírák képtelenek fejben tartani, hogy kinek milyen osztályzatot adtak egy bizonyos ugrásra, mivel ehhez több száz számjegyet kellene fejben tartaniuk. Az év során azonban kiderült, hogy habár a technikai pontok elég reálisak, a második pontszámnál igenis közrejátszhat a szimpátia. Vagyis finomítani még ezt a variánst is lehet.