A két részből álló sorozat tartalma:
Felkészületlenség veszélyei
Pillanatnyi állapotból fakadó veszélyek
Felszerelésből fakadó veszélyek
Sípálya veszélye
Sípálya szabálya
Baleset esetén
Felkészületlenség veszélyei
Pillanatnyi állapotból fakadó veszélyek
Felszerelésből fakadó veszélyek
Sípálya veszélye
Sípálya szabálya
Baleset eseténSíbalesetek megelőzése (1.)Sípálya veszélyeiPályanehézség eltévesztése: Leginkább a kezdőkre és a keveset tudókra leselkedő veszély. Nekik még kevés a tapasztalatuk, hogy felmérjék, melyik pálya haladja meg az erejüket és tudásukat. Gyakran előfordul, hogy egy pálya könnyűnek indul, és később derül ki, hogy vannak nehezebb szakaszok is. A túl nehéz pályán már nem a sielő vezeti a sít, hanem fordítva. A síelés jól beidegződött reflexeit lécbiztonságnak hívjuk, amely fokozatosan, több év alatt alakul ki. E nélkül a reflexek nélkül a kezdő síelő éppen oly tehetetlen és ugyanúgy veszélyben van a haladó pályákon, mint az úszni nem tudó ember a mélyvízben! Fokozott veszélyt jelent az erős lejtő, a kemény, pláne jeges, köves pálya, a puklik, különösen, ha mindez együtt van! A különféle havak közül fokozottan veszélyes az olvadt szűzhó és a tetején megfagyott, kérges szűzhó.
A veszély csökkentése: Ha valaki érzi, hogy egyre nehezebb a sít irányítania, feltétlenül javasoljuk, hogy lassúbb tempóra váltson! Ha már a fékezés is nehézségekbe ütközik, álljon meg végleg, és a síjét lecsatolva gyalogolja át a nehéz szakaszt! Keveset tudóknak nem javasoljuk az olyan pályán való síelést, ahol valakinek már csak a lábon maradás köti le az összes figyelmét!
Nehéz pálya: A haladó síelők nagy része szereti próbára tenni a sítudását. Ebben semmi kivetnivalót nem találunk, én magam is szívesen teszem. Van mégis néhány dolog, amit az eddig elmondottakon kívül érdemes megszívlelni, ha nem akar valaki nagy bajba kerülni. A legfontosabb, hogy ne síeljen senki olyan pályán, illetve olyan körülmények között, ahol nem kaphat gyorsan segítséget, ha valami baj van! A "szűzhavazást" amely nagy élvezetet, de ugyanakkor hatalmas erőpróbát jelent, inkább valamelyik síelt pálya közelében ejtsük meg, és ne a hegy medvecsapásokkal barázdált túloldalán! A medvék nem segítenek! A köddel is jobb óvatosnak lenni! Néha még az is eltévedhet, aki már napok óta keresztbe kasul síeli a hegyet. Válasszunk az "erőpróbára" olyan pillanatot, amikor semmilyen álmosság, fáradtság, belső vagy külső körülmény nem nehezíti a teljes koncentrációt és erőbedobást!
Sífelvonók: Sokféle sífelvonó létezik. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy mindegyik használatához szükséges némi tapasztalat. Ezt a tapasztalatot könnyű, vagy gyermek pályákon lévő felvonókkal szerezhetjük meg. Ezen kívül nagyon fontosnak tartjuk, hogy a síelő rendelkezzen a síelés alap-beidegződéseivel, reflexeivel. Enélkül a próbálkozás többnyire a liftnyomból való kieséssel végződik, vagy a síelő el sem tud indulni.
A veszély csökkentése: A teljesen kezdők liftezés próbálkozásait a minimális sí-gyakorlottság megszerzéséig nagyon komolyan nem javasoljuk! (Gyerekeknél nem is engedjük!) Könnyebb, laposabb lifthez ez 1-2 nap gyakorlás, nehezebb, meredekebb lifthez 4-6 nap gyakorlás minimálisan szükséges! Ez a sín való egyensúlyozási készség, a hóekés fékezés és a sí irányítani tudásának egy bizonyos gyakorlottsági szintjét jelenti. A liftezésnek balesetvédelmi okokból kötelező szabályai vannak! Ez azt jelenti, hogy a síelőknek a sorra kerülésig az érkezési sorrendben sorban állva kell várakozniuk, a beszállónak és kiszállóknak megfelelő helyet kell hagyniuk, a liftből való kieséskor a legrövidebb időn belül a nyomból el kell távozniuk, és csak a kijelölt helyeken szabad ki és beszállniuk. Nem szabad a nyomban kanyarogniuk, és a kiszállóhelynél tovább haladniuk. Egyéb utasítások is léteznek, de ezek sífelvonónként változhatnak. Ezekkel kapcsolatban az oktatók, vagy a felvonót már jól ismerő síelők tudnak segíteni.
Sípálya szabályaiA sípályának is vannak szabályai, amelyekkel az egymás testi épségére vigyázunk. Ezek röviden:
Gyalog vagy sível való felmenetel a pálya szélén történik. A középső széles rész a lefelé siklóké!
Annak kell vigyáznia a másikra lassítani, fékezni, kikerülni -ha szükséges-, aki felülről közelít!
Aki elindul, felfelé is körül kell néznie.
Senki nem síelhet olyan tempóban és olyan módon, hogy az a többieket veszélyeztesse!
Követési távolság a pályaviszonyoktól függően 6-20 méter. Kivéve az együtt gyakorló csoportokat, ahol ez a távolság kevesebb is lehet, amelyet az oktató határoz meg.
Nehezen belátható kanyarokban, bukkanók után nem szabad ácsorogni!
Bukáskor mielőbb el kell hagyni a középső, lesiklásra használt részt! Ha ez nem lehetséges, keresztbe szúrt botokkal, sílécekkel jelezni kell a balesetet a föntről közeledőknek!
A gyakorló csoport tagjainak a megálláskor érkezési sorrendben egymás alá kell besorolniuk! Ezt a besorolást a csoport háta mögött, az utolsó helyre kanyarodva kell elvégezni.
Sílift nyomában, illetve 4 méternél közelebb síelni tilos.
A ratrak, vagyis a hótaposó gép veszélyes, ezért hang és fényjelzéssel közlekedik. Ilyen ratrakot 4 méteren belül nem szabad megközelíteni!
Legvégül: a sípálya a síelőké! Ezt minden sípályára kiírnám nagy betűkkel! A sípályán való szánkózás ugyanis veszélyes, elsősorban a síelőkre. A szánkózás az erre kijelölt ródlipályán történjen. Az efféle figyelmezetést a szánkósok általában nem szeretik, pedig be kellene látniuk a tilalom (pontosabban a két sport szétválasztásának) az alapos okát.
Baleset eseténIlyenkor mindenki, akinek egy csöpp esélye is kínálkozik, hogy segítsen, emberi kötelessége, hogy keresse ennek lehetőségeit! Legyen, aki lecsatolni segíti a sérült sílécét, legyen, aki a két lécet keresztben leszúrja a hóba jelzésként, a többi síelőnek. Legyen, aki a sérülttel marad, és legyen, aki elindul a legközelebbi segítségkérő hely, ház felé, értesíteni a hegyimentőket. A sérült ellátása és szállítása speciális szakértelmet igényel, ez tehát a hegyimentők dolga! Nos, ha ezek után valakiben maradt egy csöppnyi mersz, hogy síeljen, akkor kívánjuk, hogy sok öröme teljék benne.
Forrás:
www.sielok.hu