Sebestyén Júlia nem rigolyás típus

Most viszont ennél lényegesen egyszerűbb a képlet, hiszen a hétfőn kezdődő műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokságon abszolút éremesélyesnek számító tiszaújvárosi versenyzőért csupán a Budapest Sportarénáig kell eljutni. Hogy sokan kíváncsiak rá, már előzetesen, a jegyeladáson is lemérhető, a gála mellett ugyanis messze a női kűr napja a legnépszerűbb.
S noha bajnoknőnk a verseny előtt rövid időre "megszökött" az érdeklődők elől – a szokásos svédországi edzőtáborozást iktatták be a programjukba Száraz András edzővel –, hazaérve újra mosolygósan fogadta a kérdéseket.
– Jól sikerült a landskronai felkészülése?
– Sokat voltam jégen, rengeteget dolgoztam, bízom benne, hogy meglesz az eredménye – mondta Sebestyén Júlia.
– Lassan már nemcsak Magyarországon lesz itthon, hiszen a svédek is kezdik a sajátjuknak vallani.
– Annál a kis egyesületnél, amelynek a pályáján szoktam korcsolyázni, tényleg nagyon kedvesek velem, most is megígérték, figyelnek majd a tévében, és drukkolnak nekem. Persze azért a hazai közönség a legfontosabb, amely óriási lendületet képes adni a szeretetével.
– Az sem nyomasztja, hogy egyértelműen a dobogóra várják?
– Picit nehéz, de úgy fogom fel, nekem megadatott a lehetőség, hogy itthon bizonyítsak.

– Tudom, nem szereti az esélylatolgatást, mégis kikerülhetetlen a kérdés: milyen eredménnyel lenne elégedett?
– Ahogy azt már megszokhatta, erre rendszerint azt válaszolom, az a legfontosabb, hogy mindkét programomat hibátlanul mutassam be. Ha ez sikerül, és még hozzávesszük a közönség biztatását, a bírók jóindulatát, majd az egészet megspékeljük egy kis szerencsével, nagyon jó eredmény sülhet ki belőle…
– Kit tart a legnagyobb vetélytársának?
– Nem szeretnék, de nem is tudnék egyetlen nevet kiemelni, hiszen legalább tíz olyan korcsolyázó van a mezőnyben, aki dobogóra kerülhet. Az is igaz persze, hogy nincs olyan köztük, akit legalább egyszer már ne győztem volna le.
– Két korcsolyázó visszalépése miatt elmarad a női kvalifikáció, örül neki, vagy ez csak nehezíti a helyzetét?
– Igaz, hogy ezáltal nem három, hanem csak két alkalommal kell tökéletesen futnom, ám a rövid sokkal hangsúlyosabbá válik, vagyis könnyebb nem lesz. Ám a Grand Prix-sorozatban vagy épp az olimpián hozzászokhattam ehhez a lebonyolításhoz, így váratlanul sem ér. Egyszerűen alkalmazkodom.
– Kipróbálta már a Sportaréna pályáját?
– Nem, erre még nem volt időm, majd hétfőtől, amikor kezdődnek az edzéseim.
– Az a hír járja, hogy elég meleg van a csarnokban.
– Világ- és Európa-bajnokságokon ez nem szokatlan. Egyébként inkább legyen meleg, mint hogy megfázzam.
– Apropó, az egész Európában tomboló influenzától nem tart?
– Ahogy csak tudok, vigyázok. Kerülöm a tömeget, és amint hazaérek, azonnal kezet mosok.
– A családja ilyenkor, tétverseny előtt inkább békén hagyja, vagy ennyire azért nem igényli az extra nyugalmat?
– Nem vagyok én ennyire rigolyás. Igaz, közvetlenül a verseny előtt már hagynak koncentrálni, de különben nem zárkózom el a társaságtól. Sőt, kifejezetten jólesik, hogy a család és a rokonok fenn ülnek majd a lelátón. No és természetesen a "haverok" is ott lesznek András kezében…
– Jól értettem?!
– Két állatfiguráról van szó, amelyeket az unokatesóimtól kaptam. Az edzőm, András szokta szorongatni a párost, mialatt korcsolyázom. Hogy hisz-e bennük, azt nem tudom, de ha véletlenül nem adom a tigrist és a békát a kezébe, már rákérdez: "Na, a haverok hol vannak?"