Dortmund még messze van

– Fáradt?
– Egy picit – válaszolja az újdonsült aranyérmes.
– Naná, aki este sokat bulizik… – szól oda tettetett komolysággal edzője, Száraz András.
– Nem is! – érkezik rögtön a bajnok felháborodott válasza, majd a mester mosolyára megenyhülnek a vonásai. – Nagyon aranyosak voltak a többiek, már az eredményhirdetés után úgy vártak, hogy felírták az ajtómra rúzzsal: "You are the champion!" Amikor pedig beléptem a szobába, ott volt az egész magyar csapat, és együtt énekelt nekem.
– A korcsolyázók bankettjén folytatódott az ünneplés, vagy szűkebb körben mulattak?
– Természetesen ott voltunk a partin. Érdekes, a kűr előtti este nyugodtan tudtam aludni, aznap viszont sehogy sem álmosodtam el.
– Nem lett volna praktikusabb kihagyni a délelőtti gálaedzést?
– Egyrészt nem tehettem meg, mert minden résztvevő számára kötelező a megjelenés. Másrészt nem árt, ha az ember átveszi a számait.
– Csak nem izgul? Most már tényleg nyomós oka van rá, hogy megnyugodjon.
– Szeretném, ha jól sikerülne. Ott lesz az a rengeteg ember, nem okozhatok nekik csalódást.
– Ezek a számok direkt a budapesti Európa-bajnokságra készültek?
– Erre az idényre készültek, és a Grand Prix-sorozatban már be is mutathattam mindkettőt.
– De igazából mostanra forrottak ki – teszi még hozzá a mester.
– Azért legalább már a nagy terhet ledobhatta. Tényleg annyira nehéz volt megbirkóznia az önre nehezedő nyomással?
– Igen, mert előtte akárkivel is beszéltem, azzal kezdte, hogy most milyen helyezést várok a tavalyi bronzérem után, majd úgy mellékesen még hozzátette, főleg, hogy a címvédő, Irina Szluckaja nem lesz itt.

– Gondoljon csak bele, mit lehet válaszolni erre? Különben is a versenyző már csak babonából sem mond ilyesmit – védi meg tanítványát azonnal Száraz András.
– Az ismert sportpszichológus, Vura Márta segítségét is ezért kérték?
– Igen, nagyon megnyugtató a jelenléte. Versenyzőként is megtapasztaltam hajdanán. Egyszer Prágába ugyanis mint edző utazott velem, és bár nagyon magam alatt voltam, két nap alatt helyre tett. De most, edzőként is jó érzés volt, hogy ott van Juli mellett.
– Több éve dolgozom már vele – folytatja Sebestyén. – Előzetesen úgy volt, hogy csak a rövidre jön ki, mert szombaton kirándulni ment volna. Ám amikor kiderült, hogy a kötelező után az első helyen állok, lemondta a programját, és eljött hozzám. A kűr előtt sétáltunk egyet, és végig ott volt a szereplésem alatt. Nagyon sokat segített.
– A családját mennyire viselte meg az elmúlt néhány nap?
– Nagyon-nagyon szorítottak nekem. A kűr előtt nem is beszéltünk, de utána mindannyian a nyakamba borultak.
– Megerősíthetem, itt volt az egész Sebestyén família. Vagy húszan kísérték Julit – élcelődik megint a mester.
– Jaj, nemcsak családtagok voltak, hanem rokonok és barátok is – vág vissza nevetve a bajnoknő. – Tiszaújvárosból egyébként mindenki eljött, aki élt és mozgott. Fantasztikus volt a közönség, nem győzök eleget hálálkodni érte. A külföldi korcsolyázók például az eredményem mellett külön gratuláltak ahhoz, hogy ilyen jól kezeltem a felém áradó óriási szeretetet. A táncosok közül többen azt mondták, csak azért jöttek ki a nők utolsó csoportjára, hogy megnézzék, milyen hangulatot teremtenek a nézők a két magyar lánynak.

– Ilyen tombolást a korcsolyaszeretetükről híres amerikaiak sem csinálnak. Talán a Salt Lake City-i olimpián, a hazai versenyző, Sarah Hughes győzelme után ünnepeltek így – emlékszik vissza Száraz András. – Jól megmaradt bennünk, mert Julinak sikerült utána futnia…
– A mezőny igazi sztárjai is kezet ráztak önnel?
– Még Pljusenko is – mondja büszkén Sebestyén. – Márpedig ő nem szokta csak úgy szórni az elismerő szavakat.
– A hét során többször is feltűnt a tribünön. Kiket látott, és mely produkciók ragadták igazán magával?
– A mieinket természetesen igyekeztem mindig megnézni, és ők nagyon jók voltak. A férfiak utolsó csoportját viszont csak tévéből láttam, igazán izgalmasan alakult. A legjobban talán a férfigyőztes Joubert és a másik francia, Dambier futása tetszett. Na és az oroszok ezüstérmes párosa, Petrova és Tyihonov.
– Az ön programjairól még szó sem esett. Az például mennyire zavarta, hogy végül elmaradt a kvalifikáció, és ezáltal jobban felértékelődött az első jégre lépése?
– Amikor meghallottam, csöppet sem örültem. Egyből az jutott eszembe, hogy ajaj, a rövid triplán fog számítani. Elég egy kis megingás, és hopp, csúnyán lecsúszhat az ember.
– Épp Svédországban edzőtáboroztunk, amikor megcsörrent a telefonom, és megtudtuk, hogy elmarad a selejtező. Juli egyből elfehéredett, én meg nyugtatgattam, hogy örülj neki, legalább csak kétszer kell jól korcsolyázni. Aztán jobban belegondoltam, és már nem voltam olyan vidám – mondja az edző.
– Pedig utólag látva nem volt értelme az elsápadásnak…
– Utólag. De ki látta ezt előre?

– Biztonságérzetet ad, hogy a kvalifikáció során már besorolják az embert. Attól persze még ugyanúgy hibátlanul kell futni a rövidet ahhoz, ha érmet szeretne az ember, de mégis más érzés – veszi át a szót a győzes.
– Na és a kűr? Egyáltalán hallotta közben, mennyire együtt van önnel a közönség?
– Melegítés közben igen, és akkor is, amikor bekorcsolyáztam a pályára, ám amint elkezdődött a zene, kikapcsoltam. Nem érzékeltem, hogy minden ugrásom után vastapsot kapok, csak utólag mesélték el. Aztán a lépéssornál, amikor már minden ugráson túl voltam, átjött valamennyi zaj a szűrőmön, de igazból csak akkor fogtam föl, hogy állva ünnepelnek, amikor meghajoltam.
– Megbeszélték már, hogy mettől meddig kap pihenőt a rengeteg élmény feldolgozására?
– Ha minden igaz, hétfőn elvisznek bennünket, érmeseket Szarajevóba, ahol lesz egy bemutatónk. Egyrészt az olimpiai bizottság ott ülésezik, másrészt az egykori olimpiájuknak most van a húszéves évfordulója. Szóval ott fellépek, de utána biztos kapok néhány napot. Aztán meg jön a vébéfelkészülés.
– Két ilyen tökéletesen sikerült programon akarnak változtatni vagy ugyanilyen formában futja majd Dortmundban is?
– Mindkettőn lehet azért még javítani. Lehet, hogy a világbajnokságon megpróbálom a tripla-tripla kombinációt. Edzésen már jól megy a tripla Salchow-tripla Rittberger, ami lényegesen nehezebb, mint például egy toe-loopos kombi. Ezért persze a kockázata is nagyobb. Mindenképpen szeretném valamelyik következő versenyen bemutatni, de hogy a vébé lesz-e az, azt majd még meglátom.
– Foglalkoztatja már a világbajnokság?
– Még annyira friss az itteni győzelmem, hogy egyelőre nem.
– A helyszín, Dortmund mindenesetre közel állhat a szívéhez.
– Ha arra gondol, hogy az első felnőtt Európa-bajnokságom épp ott zajlott, akkor igen. Főleg, hogy mindössze tizenhárom évesen a tizennegyedik lettem.
Látom az arcán, most már mennie kellene. A gála előtt ugyanis még szundítani szeretne egy kicsit, hogy az a két szám ugyanolyan tökéletesen sikerüljön az ő közönségének, mint a korábbiak.