Egy 20 éves osztrák leiskolázza a mezőnyt

Tizenkét év késéssel érkezett el Cortina d'Ampezzóba a téli olimpia, ugyanis az olasz város eredetileg 1944-ben lett volna helyszín. Ezen az olimpián vett részt először a szovjet csapat, és innen volt először televíziós közvetítés is.

Bob: svájci és olasz fölény

Remekeltek hazai pályán az olasz bobcsapatok: rajtuk kívül csak a sportág (korai időszakának) két nagyhatalma, Svájc és az Egyesült Államok együttesei álhattak fel a dobogóra. Kettesben kettős talján siker született, és négyesben is szereztek egy ezüstérmet.

Négyesben már súlyhatárt vezettek be, e számban a svájci kvartett száguldott le a pályán a leggyorsabban. Franz Kapus 46 évével a legidősebb bobos olimpiai bajnok lesz.

Jégkorong: ha már eljöttek, győznek is a szovjetek

Másodszor fordult elő, hogy nem Kanada nyerte meg a tornát. Az 1936-os ezüstérmet még lehetett kisiklásnak nevezni, most azonban a második helyről is lemaradtak a juharlevelesek. Az olimpiai bajnoki címet a Szovjetunió szerezte meg, amely mind az öt meccsén győzött, és a két észak-amerikai riválistól még gólt sem kapott(!).  

Műkorcsolya: Nagyék továbbra is az élvonalban

A magyar műkorcsolyát ezúttal is a Nagy testvérpár, Marianna és László képviselte, akik ismét bizonyították, hogy az élvonalhoz tartoznak: kiélezett küzdelemben újra bronzérmet szereztek.

A párosverseny hatalmas vitákra adott okot, végül hajszálnyi különbséggel a pontozók az osztrák kettőst a kanadai elé helyezték. Az európaiak bírálták a kanadaiak kűrjét, mondván, az nem igazán volt szabályos.

A férfi egyéni versenyben nem indult az amatőrök táborát otthagyó Dick Button, de így is taroltak az amerikaiak: Hayes Jenkins három világbajnoki cím után az olimpiai elsőséget is megszerezte Ronald Robertson és öccse, David Jenkins előtt. A dobogóról leszorult a mindössze 16 éves Alain Giletti, aki öt(!) évvel korábban már francia bajnokságot nyert.

A hölgyeknél sem született meglepetés, a kétszeres világbajnok Tenley Albright végzett az élen, akinek dolgát megkönnyítette, hogy legnagyobb riválisa, Gundi Busch 1955-től a profik táborát erősítette. Albright győzelmének értékét növeli, hogy két héttel az olimpia előtt csúnyán bukott, és korcsolyája súlyos sebet ejtett a bokáján. Édesapja, a neves massachusettsi sebész azonnal Olaszországba utazott, és versenyzésre képes állapotba hozta lányát.

Gyorskorcsolya: a szovjetek hét érmet szereznek

A téli játékokon először induló szovjetek – akik persze nem voltak teljesen ismeretlenek a mezőny számára, hiszen 1953 óta rendszeresen részt vettek az Eb-ken és a vb-ken – a négy számban négy aranyérmet szereztek, noha tízezer méteren a harmadik hely volt a legjobb eredményük. A magyarázat: 1500 méteren Jevgenyij Grisin és Jurij Mihajlov azonos idővel ért célba, így mindketten aranyat kaptak.

Öt- és tízezer méteren is rajthoz állt az előző olimpia emblematikus alakja, Hjalmar Andersen, ám ezúttal érem nélkül maradt.

Alpesi sí: lehet köd, jég, hóesés, hóhiány és hideg, Toni Sailer mindig nyer

Egy húszéves kitzbüheli fiatalember volt a Cortina d'Ampezzó-i olimpia hőse. Toni Sailert nem érdekelte, hogy nemegyszer szörnyű körülmények között kellett versenyezniük, mindhárom számot megnyerte.

Óriás-műlesiklásban a versenyzők hóhiány miatt nem tudtak edzeni, de ez a rutinosabbakat nem zavarta  meg. Andreas Molterer így is remek, 3:06.3-as időt ért el, majd tanácstalanul rázta a fejét, amikor a 18-as rajtszámú osztrák több mint hat másodperccel megelőzte.

A műlesiklópálya is alkalmatlan volt az edzésre, a szervezők vízzel locsolták le a hegyoldalt, amely azonnal csomósra fagyott, ráadásul a köd miatt 30 méter volt a látótávolság, valamint a hó is esett. Sailer itt sem talált legyőzőre, hiába esett ki 32 versenyző is, ő teljesítette a távot.

Lesiklásban mínusz 24 fokos hidegben csaptak össze a felek, s tízen estek ki az első 24 induló közül. Sailer azonban itt is remekelt, ezúttal négy másodperccel verte meg Molterert, és besöpörte a harmadik aranyat.

A hölgyeknél „csupán” két ezüst- és egy bronzérem jutott Ausztriának, itt két svájci és egy német siker született.

Sífutás: a szovjetek és a finnek két-két arannyal gazdagodnak

A legrövidebb sífutószám távját 18 kilométerről 15-re csökkentették, és az 1954-es vb-n minden medáliát besöprő finnek számítottak esélyesnek. Veikko Hakulinen azonban csalódott lehetett, hiszen a dobogóról is lemaradt, a győztes 1952 világbajnoka, a norvég Hallgeir Brenden lett, aki lábujjsérülése miatt egyetlen norvég selejtezőn sem tudott az élen végezni.

30 kilométeren Hakulinen és a szovjet Vlagyimir Kuzin versengését várták, előbbi meg is nyerte a futamot, utóbbi az ötödik lett. A szovjeteknek a férfiszámokban három bronz-, illetve egy aranyérem jutott, majd győztek a váltóban. A hölgyeknél szovjet és finn aranyat jegyezhettünk fel.

Északi összetett: Stenersen veszi át Slattvik örökét

A címvédő Simon Slattvik 1955-ben 37 éves korában visszavonult, így már nem lehetett ott Cortina d'Ampezzóban, a pályafutását szintén befejező Heikki Hasuhoz hasonlóan.

Az olimpián norvég fölényt lehetett várni, főleg azután, hogy az 1952-es világbajnokságon az első öt hely az övék lett. A skandináv országot még Finnország szoríthatta volna meg, de Paavo Korhonen és Eeti Nieminen még az éremig sem jutott.

Norvégia végül aranyat ünnepelhetett, ugyanis Sverre Stenersen gyűjtötte a legtöbb pontot, pedig szörnyen kezdett, az első síugrása után csak a 19. volt

Síugrás: vége a norvég hegemóniának

Az első ugrás után még a német Harry Glass vezetett minimális különbséggel Aulis Kallakorpi előtt, ám másodjára Antti Hyvärinen nagyot „dobbantott": 84 méteres ugrásával a nap legjobb eredményét érte el.

Glass még veszélyes lehetett volna a finnre, ám 80.5 méteres ugrásával elveszítette az aranyesélyét, ráadásul Kallakorpi is megelőzte. Véget ért tehát az előző hat olimpián tapasztalható norvég hegemónia, a skandináv ország legjobb ugrója, Sverre Stallvik ugyanis csak a 9.(!) helyet szerezte meg.