A műkorcsolya nagy bajnoka aranyért tért vissza

Megosztja az embereket – vannak, akik rajonganak érte, s vannak, akik – bármit is csinál – sohasem fogják megszeretni, bár utóbbiak is elismerik, hogy fantasztikus dolgokat művel a jégen. Jevgenyij Pljuscsenko aranyérmet szerzett a torinói olimpián, s címét meg akarja védeni Vancouverben is. 

Miután Jevgenyij Pljuscsenko megnyerte a torinói téli olimpiát, visszavonult. Átmenetileg.

Pihenni akart, minél többet együtt lenni a kisfiával, de sohasem tagadta: Vancouverben megkísérli a címvédést. Gálákon továbbra is fellépett, a családja mellett továbbra is központi szerepet játszott életében a műkorcsolya, ám a vetélytársai megnyugodhattak: a jégkirály pihen – távollétében a világversenyek aranyérmei talán könnyebben megszerezhetők.

A sportág, amely végigkíséri életét

Pljuscsenko már négyévesen ott botorkál a jégen – édesanyja, akinek több műkorcsolyázó is van az ismeretségi körében, elviszi fiát a volgográdi jégcsarnokba, hadd sportoljon a sokat betegeskedő csöppség. Tehetsége egészen korán megmutatkozik, s bár eleinte utálja az edzéseket, fázik is a csarnokban, a sikerek hamar meghozzák a kedvét, s eldönti: olimpiai bajnok akar lenni.

Kitartását egy pillanatra sem töri meg, hogy tizenegy éves korában bezárja kapuit a volgográdi jégcsarnok. Szentpétervárra költözik, ahol Alekszej Nyikolajevics Misin lesz az edzője.

Fordulópont – sorsdöntő találkozás.

Merthogy ettől kezdve ők ketten elválaszthatatlanok. Hatalmas elszántsággal, nagy egyetértésben dolgoznak együtt, s meghódítják a világot.

A kamasz korcsolyázót még az sem veti vissza, hogy távol kell élnie családjától, szerettei hiányát némiképp enyhíti, hogy imádott édesanyja az év felét vele tölti Szentpéterváron (a másikat Volgográdban, a férje mellett). Edzőjében második édesapjára lel, s amikor egyedül van, akkor sincs egyedül, mert Misin befogadja otthonába.

A közös munka már három év múlva kamatozik, Pljuscsenko megnyeri a junior-világbajnokságot. Aztán a következő évben már a felnőttek között indul, s vb-bronzérmet szerez.

Megkezdődik a sikersorozat – a rövid program, vagyis a kötelező elemek

Pljuscsenko szédületes sebességgel fejlődik. És mindent alárendel a sportnak.

Azon kevés férfi korcsolyázók egyike, akik képesek megcsinálni a Biellmann-piruettet – jó ideig mindkét lábbal.

„Annyira tetszett, amikor a lányokat Biellmann-piruettezni láttam a jégen, hogy elhatároztam, én is megpróbálkozom vele. Édesanyám segített a nyújtásban, hogy minél lazább legyek, s a célomat elértem. Aztán egy idő után sérüléseim miatt már csak a jobb lábammal tudtam megcsinálni" – emlékezik a múltra az olimpiai bajnok.

Ő az első koris, aki 1999-ben versenyen megugorja a 4–3–2-es kombinációt, majd három évvel később az orosz Grand Prix-viadalon a 4–3–3-as is sikerül neki.

A szakma és persze a rajongói már az elsőtől el vannak ragadtatva.

„Én is – nyilatkozza később szerényen a sportoló. – Amikor először sikerült, hihetetlenül boldog voltam, hiszen soha korábban senki sem ugrott még ilyet. Akkor azt hittem, ezt már nem tudom túlszárnyalni, aztán mégis. És az maga volt a csoda! Felemelő érzés volt a tény, hogy megcsináltam, s a tudat, hogy én voltam rá képes."

A kombinációkat persze még tovább fejleszti Pljuscsenko, s ebben tehetsége, kitartása, akaratereje mellett még az is segíti, hogy szinte mindenütt győz, ahol elindul. Ugrik ő kombinációban négyet is (4–3–2–2, majd 3–3–3–2 megosztásban), de sikerül neki a hatos sorozat is. A hatos szám jó ideig egyébként is meghatározza pályafutását, hiszen a sportág új pontozási rendszere a torinói olimpián mutatkozik be, addig a bírók által adható legmagasabb pontszám a hatos.

Pljuscsenko mindössze 16 éves, amikor először megkapja...Aztán még 75 alkalommal élheti át az érzést: tökéletesen korcsolyáztam.

S még egy rekord!

Hogy Pljuscsenko mennyire komolyan gondolja visszatérését, elég csak az egy héttel ezelőtti tallinni Európa-bajnokságra visszatekinteni: az orosz 91.30 pontot kap a rövid programjára – soha előtte ilyen magas pontszámot nem értek el a kötelezők során.

A kűrben nagyobb a szabadság

Jevgenyij Pljuscsenko 2001-ben megismerkedik Edvin Martonnal, ettől kezdve a hegedűvirtuózzal egészül ki az addig Misinnel alkotott kettőse. Az orosz sportoló a magyar művész által komponált zenére futja programjait, a későbbiek során pedig sokszor előfordul, hogy Edvin Marton koncertjén lép fel a színpadon korcsolyázva.

„Zürichben találkoztunk egy versenyen, azóta dolgozunk együtt. De ez már több puszta együttműködésnél, mert közben barátok is lettünk. Öröm a közös munka, ami valóban közös, hiszen mindent együtt csinálunk" – mondja kettejük kapcsolatáról Pljuscsenko.

A sport mellett a magánélete is szerencsésen alakul – egy darabig.

2005 nyarán feleségül veszi Maria Ermakot, akitől egy évvel később fia születik. Hrisztiannak nevezik el a picit, de a lassacskán négyéves lurkót ma már Jegornak hívják. A házasság ugyanis hamar megromlik, a felek között ádáz vita dúl – a gyermekért, a házért, a vagyonért. Az asszony titokban megkeresztelteti a gyermeket, még a nevét is megváltoztatja, azt azonban nem tudja elérni, hogy Pljuscsenkót eltiltsák a fiától.

A sokáig tartó s meglehetősen durva huzavona sem veszi el a kedvét a házasságtól, és 2008-ban ismét az anyakönyvvezető előtt áll – ezúttal Jana Rudkovszkaja oldalán.

Aki nem más, mint Gyima Bilan producere.

S hogy ez miért érdekes?

Nos azért, mert Bilan nyerte meg 2008-ban az eurovíziós dalfesztivált – a zeneszerző Edvin Marton volt, míg Jevgenyij Pljuscsenko ezúttal is korcsolyázott a színpadon.

A torinói olimpia után három szezon futott le Jevgenyij Pljuscsenko nélkül, s még legádázabb ellenségei, legkeményebb kritikusai is érezhették, valami hiányzik a versenyekről.

Pontosabban valaki.

A tallinni Európa-bajnokságon tovatűnt a hiányérzet, hiszen Torinó olimpiai bajnoka ott volt a jégen. És magabiztosan győzött – hatodik Eb-címét szerezte meg az észt fővárosban.

Vancouverben pedig olimpiai duplázásra készül.