Bradbury hihetetlen mázlival nyer aranyat

Alpesi sí: Maier és Cavagnoud balesete után meglepetések

A férfiaknál az előző években az osztrák Hermann Maier érte el a legjobb eredményeket, ám nem vehetett részt az olimpián, mert 2001 augusztusában motorbalesetet szenvedett, ami után még az is felvetődött, hogy amputálni kell a lábát.

Maier távollétében is szereztek két aranyat az osztrákok, lesiklásban Fritz Strobl, óriás-műlesiklásban pedig Stephan Eberharter, aki csaknem 33 évesen a legidősebb versenyző lett, aki alpesi síben olimpiai bajnokságot nyert. A norvég Kjetil André Aamodt viszont duplázott, a szuperóriás-műlesiklás mellett a kombinációban is első lett, míg műlesiklásban a francia Jean-Pierre Vidal győzött.

A férfiaknál is jócskán volt meglepetés, ám a hölgyeknél még több. Lesiklásban hiába várták az élre Isolde Kostnert, Renate Götschlt vagy Hilde Gerget, a győztes Carole Montillet lett, aki korábban sohasem nyert vk-versenyt, ráadásul felkészülését jelentősen megzavarta közeli barátnője, Régine Cavagnoud tragikus edzésbalesete.

A világbajnok Cavagnoud halála után a szuperóriás-műlesiklásban nem lehetett igazi esélyest megnevezni, de így is meglepetés volt Daniela Ceccarelli győzelme, aki korábban csak egy vk-futamon állhatott dobogóra. A maradék három versenyszámot Janica Kostelic nyerte meg, s mivel ezek mellett a szuperóriás-műlesiklásban másodikként végzett, a horvát klasszis lett az első olyan női alpesi síelő, aki egy téli olimpián négy érmet nyert.

Sílövészet: Björndalen négy aranyat nyer

Ole Einar Björndalen tarolt a férfi sílövőversenyeken, a norvég klasszis mind a négy számban aranyérmet nyert.

Björndalen a 12.5 km-es üldözéses versenyben nyerte meg a harmadik aranyát a játékokon, ezzel beérte Alekszandr Tyihonovot a biatlonisták örökranglistáján, de még Salt Lake Cityben le is hagyta, miután a norvég váltóval is az élen végzett.

A hölgyeknél német fölény mutatkozott, négyből három arany az övék lett. A 7.5 km-es sprintversenyben Kati Wilhelm Uschi Dischlt előtt nyert, 15 km-en pedig Andrea Henkel használta ki azt, hogy az esélyes Magdalena Forsberg a végén két lövést is hibázott. A váltóban a lövőhiba nélküli norvégokat megverve védték meg címüket a németek, a csapatból Katrin Apel és Uschi Disl  négy évvel korábban is tagja volt a győztes csapatnak.

Az egyetlen nem német arany az orosz Olga Piljova nevéhez fűződik, aki azután nyert, hogy a vezető helyen álló Poirée és Forsberg is hibázott az utolsó résznél. Érdekesség, hogy Kati Wilhelm négy rontott lövéssel lett második.

Bob: német fölény a férfiaknál

A férfi bobosok versenyeiben a németek domináltak, a kettest és a négyest is ők nyerték meg.

A Christoph Langen, Markus Zimmermann kettős sikerével egyaránt négyszeres olimpiai érmes lett. Négyesben azonban a harmadik futam előtt kénytelenek voltak feladni a címvédő egység tagjai a versenyt, mivel Langen megsérült. A német siker azonban így sem maradt el, ugyanis az André Lange által vezetett kettes számú német egység szerezte meg az aranyérmet.

A hölgyeknek első ízben rendeztek versenyt, és ebből az amerikaiak jöttek ki győztesen, megelőzve a két német egységet. Vonetta Flowers az első színes bőrű versenyző lett, aki téli olimpiai bajnoki címet szerzett.

Sífutás: a dopping megváltoztatja a végkimenetelt

A sífutóversenyekben a végső sorrend csak 2004-ben alakult ki, ugyanis három versenyző, aki derekasan termelt Salt Lake Cityben, lebukott a doppingvizsgálaton, ezért megfosztották őket érmeiktől.

Az egyik kizárt versenyző Johann Mühlegg volt. A német születésű, de már spanyol színekben versenyző sífutó nyerte meg a 20, a 30 és az 50 kilométeres távot is, ám miután darbepoetint találtak a szervezetében, az érmeit vissza kellett adnia.

A hölgyeknél Olga Danyilova és Larisza Lazutyina járt hasonlóan, mindketten ugyanezzel a szerrel buktak le. Danyilova a 10 km-es üldözéses versenyen aranyat, a 10 km-es hagyományos futamon ezüstöt, Lazutyina az üldözéses versenyen és 15 km-en ezüstöt, míg 30 km-en aranyat nyert eredetileg.

Curling: Kanada lemarad az aranyakról

A férfiaknál a kanadai és a svéd egység nagy csatáját várták az aranyért. Az észak-amerikai együttes kikapott a svédektől, ám a többi meccsét megnyerte, a skandinávok viszont csak a negyedik helyet szerezték meg a csoportban.

Az elődöntőben így összekerült a két fő esélyesnek tartott csapat, a kanadaiak visszavágtak a vereségért, bejutottak a döntőbe, amelyben Norvégiával csaptak össze. Az európaiak jobban kezdtek, három ponttal is elmentek, de ezt még ki tudta egyenlíteni Kanada. Az utolsó pár döntött, és hiába volt Kevin Martin kezében a győzelem, túl erőset csúsztatott, így meglepetésre Norvégia diadalmaskodott.

Kanada a hölgyeknél sem tudta esélyeit aranyéremre váltani, itt Nagy-Britannia végzett az élen.

Műkorcsolya: Pljuscsenko ront, Sebestyén 8.

A szakértők azon jóslata, hogy a férfiak versenyszáma Alekszej Jagugyin és Jevgenyij Pljuscsenko között dől el, valóra vált. Végül előbbi nyert, mivel riválisa sokat hibázott. A rövidprogramban Jagugyin volt a legjobb, Pljuscsenko esése miatt csak negyedik lett. Jagugyin ezután a szabadprogramot is megnyerte, Pljuscsenkónak az ezüst jutott.

A hölgyeknél hiába tartották a földkerekség legjobbjának Michelle Kwant, az amerikai klasszis csak bronzérmet szerzett honfitársa, Sarah Hughes és az orosz Irina Szluckaja mögött. Kwan a rövidprogramban győzött, ám a szabadprogramban hibázott, mindkét kezét letette, hogy talpon tudjon maradni. A mindössze 16 éves Sarah Hughes viszont olyan parádés kűrt mutatott be, hogy kiérdemelte az első helyet, igaz, rendkívül szoros versenyben, ami után az oroszok sikertelenül óvtak. Sebestyén Júlia a 8. lett.

A párosoknál két első helyezést osztottak ki, míg a jégtáncban ezúttal Franciaország végzett az élen.

Síakrobatika: Cooper hiánya ellenére is nyernek az ausztrálok

Nem tudta megvédeni olimpiai bajnoki címét ugrásban Eric Bergoust, pedig az első sorozat után még vezetett. Az amerikai a második próbálkozásánál esett, így csak a 12. helyet szerezte meg. A győztes a cseh Ales Valenta lett, aki az első ugrás után még csak a hatodik helyen állt, de utána sikerrel oldott meg egy nagyon nehéz ugrásfajtát. Mogulban is elmaradt a címvédés, ott Jonny Moseley csak a negyedik lett, Janne Lahtela nyakába került az arany.

A hölgyeknél hiába sérült meg az ugrás első számú esélyese, Jacqui Cooper az olimpia előtt, így is ausztrál győzelem született. Az egykori tornásznő, Alisa Camplin szerezte meg az aranyat két kanadai versenyző előtt. Mogulban 1998 bronzérmese, Kari Traa lett az első.

Jégkorong: Kanada győz a férfiak és a nők versenyében is

A torna lebonyolítása olyan volt, mint a négy évvel korábbié: a hat legerősebb ország, Kanada, az Egyesült Államok, Oroszország, Finnország, Csehország és Svédország automatikusan bekerült a legjobb nyolc közé.

A legnagyobb NHL-sztárokat ezúttal nem engedték el csapataik, ez főleg az európai válogatottakat sújtotta. Salt Lake Cityben végül a két észak-amerikai ország végzett az első két helyen, Kanada könnyen, az Egyesült Államok nehezebben jutott tovább az elődöntőből.

A fináléban hiába vezetett az USA, a két-két gólt szerző Joe Sakic és Jarome Iginla tett arról, hogy 1952 után újra Kanada legyen az olimpiai bajnok. Ráadásul a juharlevelesek duplán örülhettek, hiszen női csapatuk is az élen végzett.

Szánkó: Georg Hackl nem nyer, de sporttörténelmet ír

Letaszították a trónjáról a sportág koronázatlan királyát, Georg Hacklt, aki nem tudta megnyerni sorozatban negyedik aranyérmét a szánkó egyéni versenyekben. A német versenyző második helyével azonban így is sporttörténelmet írt, hiszen ő az első versenyző az olimpiák történetében, aki ugyanabban a versenyszámban öt érmet nyert.

A németek a párosban vigasztalódhattak, hiszen ott két egységük is a legjobb négyben végzett, a Leitner, Resch duó pedig meg is nyerte a futamot. A hölgyeknél taroltak a németek, a dobogó mindhárom fokára az ő versenyzőjük állhatott fel.

Északi összetett: három arany jut Lajunennek

A címvédő Bjarte Engen Vik visszavonult, így sokan úgy voltak vele, Samppa Lajunen az egyéni szám esélyese. Ennek ellenére ugrásban egy másik finn, Jaakko Tallus érte el a legjobb eredményt, és 53 másodperces előnnyel vágott neki a sífutásnak. Lajunen azonban beérte, és végül 24.7 másodperces előnnyel végzett az élen. A harmadik az osztrák Felix Gottwald lett, aki hiába futotta a legjobb időt, már az ugrásnál elszálltak az esélyei.

Lajunen a sprintversenyt is megnyerte, az ugrás után megszerzett 15 másodpercből kilencet megtartott Gottwalddal szemben. A csapatversenyben is a finnek domináltak, akik 44 másodperces előnyükből ugyan sokat leadtak, de a németek nem veszélyeztették az elsőségüket.

Rövid pályás gyorskorcsolya: az első ausztrál aranyérem

A rövid pályás gyorskorcsolya 1000 méteres versenyszámában hihetetlen szerencsével nyert Steven Bradbury, aki azért nem volt ismeretlen a sportág berkein belül, hiszen a harmadik olimpiáján vett részt, és Lillehammerben a váltóval már szerzett egy bronzérmet.

Itt azonban sokáig a döntőnek sem járt a közelében, nemhogy az aranynak. A negyeddöntőben a harmadik helyet szerezte meg a futamában, ez kevés lett volna a továbbjutáshoz. Ekkor azonban kizárták az 500-as futam aranyérmesét, Marc Gagnont, Bradburyt pedig a második helyre léptették elő. Az elődöntőben az ötödik helyen állt az utolsó körben, ám a vezető négyesből hárman összeütköztek, buktak, ő pedig élt a lehetőséggel, és bejött másodiknak.

Ezzel azonban még nem ért véget Bradbury szerencsesorozata. A döntőben messze korcsolyázott a vezető négyestől, amikor az utolsó kanyarban azok is összeütköztek. Az ausztrál valószínűleg maga sem hitte el, hogy megszerzi az aranyat, az addig vezető amerikai Apolo Anton Ohno – csúnya vágással a combján – végül befutott másodiknak. Ohno nem maradt arany nélkül, ő az 1500 métert nyerte meg úgy, hogy a dél-koreai Kimet kizárták előle. Visszatérve Bradburyre: az ausztrál az olimpia után befejezte pályafutását.

A hölgyeknél távol-keleti fölény mutatkozott, két kínai és két koreai aranyérem született, Európa a 12 éremből mindössze kettőt szerzett meg a bolgár Radanova révén. Az 500 és 1000 méteren induló Lajtos Szandra volt az olimpia legfiatalabb rövid pályás gyorskorcsolyázója.

Szkeleton: győzelem a nagypapa emlékére

1948 után szerepelt a szkeleton ismét az olimpiai programban. Az amerikaiaktól várták a győzelmet, és ennek megfelelően Jim Shea jr. nyert. Shea igazi sportcsaládból származott, hiszen nagyapja és édesapja is szerepelt a téli olimpián. Az ifjabb Jim azonban súlyos családi tragédiát élt át, miután nagyapját, az 1932-ben két olimpiai bajnokságot nyerő gyorskorcsolyázót az olimpia előtt egy hónappal egy részeg autós halálra gázolta.

A hölgyeknél is amerikai siker született, de ott senki sem jósolta meg előre Tristan Gale győzelmét. Gale ugyanis csak az első szezonját töltötte a szkeletonosok között, mióta abbahagyta a bobozást, és hiába nem volt a vk-ban nyolcadik helynél jobb eredménye, most minden sikerült neki: a remek első futam után biztonsági másodikkal is megszerezte az aranyat.

Síugrás: az ifjú Simon Ammann két aranyérmet nyer Hannawaldék előtt

Bár korábban egyszer sem nyert rangos versenyt Simon Ammann, a svájci síugró közép- és nagysáncon is olimpiai bajnokságot nyert.

Ammann első győzelme is meglepte a szakértőket, hiszen úgy vélték, hogy Malisz és Hannawald között dől el az elsőség. Hannawald nagysáncon visszavághatott volna a svájcinak, ám a döntő ugrás előtt hiába álltak holtversenyben az élen, a német bukott, és végül csak negyedik lett. Minimális különbség döntött a csapatversenyben, a németek egy  tizeddel verték meg Finnországot.

Snowboard: 1956 óta először „színamerikai" dobogó

Két amerikai aranyérem született a négy számban, a hazaiak félcsőben bizonyultak verhetetlennek. Sőt a férfiaknál a dobogó mindhárom fokán egyesült államokbeli versenyző állt, ilyen az 1956-os férfi műkorcsolyaversenyek óta nem fordult elő az olimpián.

A hölgyeknél a legfiatalabb résztvevő, a mindössze 18 éves Kelly Clark diadalmaskodott, a címvédő Nicola Thost csak a 11. lett. Óriás-műlesiklásban a férfiaknál a svájci Philipp Schoch, a hölgyeknél a francia Isabelle Blanc diadalmaskodott.

Gyorskorcsolya: néha a világcsúcs sem elég

A férfi versenyeken a hollandok bizonyultak a legjobbnak, hiszen az ötből három aranyérmet is begyűjtöttek. A maradék két versenyszám az amerikaiak sikerével végződött.

Az amerikaiak 500 méteren Casey FitzRandolph révén gyűjtötték be az elsőséget, ez volt az első aranyuk ezen a távon a legendás Eric Heiden 1980-as sikere óta. 1500-on Derek Parra győzött a holland Jochem Uytdehaage előtt, akinek beválogatását sokan megkérdőjelezték az olimpia előtt. Uytdehaage azonban elhallgattatta a kritikusokat, három számban is világcsúcsot ért el, ám Parra még jobb 1500-as ideje miatt ez „csak” két aranyérmet hozott a számára.

A hölgyeknél a németek tripláztak, a két leghosszabb szám ráadásul Claudia Pechsteiné lett. Az 500 méteres futam kivételével valamennyin megdöntötték a világcsúcsot.