Csempészek után olimpiai aranyat fogott

Az eddigi legdrágább téli olimpiai játékokat rendezte meg a francia Grenoble városa, hiszen a költségek kereken egymilliárd német márkára rúgtak. Először indulhatott külön csapattal az NSZK és az NDK.

Alpesi sí: francia aranyérmek a ködben

Az 1968-as olimpia alpesisí-versenyeinek egyértelműen Jean-Claude Killy volt a legnagyobb alakja, aki az 1956-ban diadalmaskodó Toni Sailerhez hasonlóan mind a három szakágban begyűjtötte az aranyat.

Pedig nem volt könnyű dolga a síelőknek, hiszen köd, majd szélvihar miatt halasztani kellett. Killy azonban remekelt, és bár a lesiklásban csak hajszálnyi különbséggel utasította maga mögé Guy Périllat-t, óriás-műlesiklásban már magabiztosan nyert.

Killy harmadik aranya kissé ködös: szó szerint és átvitt értelemben is. A műlesiklás során ugyanis nagyon rosszak voltak a látási viszonyok, ráadásul a nemzetközi szövetség által kidolgozott új, bonyolult értékelési rendszer miatt a versenyzők sztrájkkal fenyegetőztek. Killynek szerencséje volt, ugyanis a köd éppen akkor szállt fel, amikor az ő második futama következett, de csak harmadik lett a norvég Hakon Mjöen és az osztrák Karl Schranz mögött. Utóbbi már bajnoknak érezte magát, de ez csak két óráig tartott: a versenybírók ugyanis mindkettőjüket kizárták, mivel állítólag kihagytak egy kaput.

A hölgyeknél osztrák, kanadai és francia győzelem született: Az előző olimpián óriás-műlesiklásban diadalmaskodó, ebben a számban második Marielle Goitschel megnyerte a műlesiklást, igaz, sokat segített neki, hogy az amerikai versenyzők valamennyien buktak.

Sílövészet: néhány nap híján 31 éves újonc szerez örömet Norvégiának

Az előző olimpia óta a norvég csapat lett a Szovjetunió legnagyobb ellenfele. A skandinávok 1964-ben, 1965-ben és 1966-ban világbajnoki elsőséget szereztek egyéniben, ám a szovjetek Viktor Mamatov révén egy évvel később visszavették az elsőséget.

A norvég válogatott összeállítása hatalmas meglepetést okozott, ugyanis a vezetők a 31. születésnapjához közelítő, ám újoncnak mondható Magnar Solberget is jelölték a csapatba.

Mint később kiderült, ez nagyon jó döntés volt. Solberg az első lövészet után mindössze két másodperces hátrányban volt Vlagyimir Gundarcevvel szemben. A harmadik lövés volt a döntő, amikor a szovjet versenyző lövőhiba miatt egyperces büntetést kapott. A trondheimi rendőrnek, Solbergnek ez elég volt, hibátlan lövészettel nyerte a futamot, pedig még hazájában sem tudott korábban bajnoki címet nyerni. Erre 1972-ig kellett várni…

A szovjeteknek a váltóban jött el a visszavágási lehetőség, és éltek is vele. A Tyihonov, Puzanov, Mamatov, Gundarcev négyesben nem volt gyenge pont. Tyihonov, aki 20 kilométeren is a leggyorsabb volt, csak lövőhiba miatt szorult le az első helyről, nagyon erősen kezdett, és 45 másodperccel vezetett a svédek, 1:43-mal pedig a norvégok előtt.

A skandináv együttes később Solberg révén feljött a szovjetekre, ám a záró ember, Jon Instad két lövőhibája megpecsételte a sorsát: Gundarcevék kényelmes, csaknem 1:48-as előnnyel nyerték a futamot

Bob: Montit 40 éves korában kárpótolja az élet

Az olasz „bobprofesszor", Eugenio Monti a számára balul sikerült innsbrucki olimpia után vissza akart vonulni, mivel úgy érezte, sohasem nyer a játékokon. Az ő és az olasz szurkolók szerencséjére azonban 1968-ban, 40 évesen újra rajthoz állt, és nem egy, hanem két elsőséget szerzett.

A bobversenyeket éjszaka kellett rendezni, és a kettesek küzdelme hatalmas izgalmak között dőlt el. Montiék a nyugatnémet Floth, Bader kettőssel századmásodpercre azonos időt értek el, de nem osztottak ki két aranyat, mivel a számítógép a Monti, De Paolis párost hozta ki győztesnek. Ion Panturu és Nicola Neagoe megszerzi a román sport egyetlen téli olimpiai érmét.

A négyes bobban nem is kellett megrendezni mind a négy futamot, ugyanis Montiék a szám felénél akkora előnnyel vezettek, hogy már nem lehetett elvenni tőlük az aranyat.

Jégkorong: bár Csehszlovákiától kikapnak, a szovjetek a bajnokok

A Szovjetunió sorozatban három világbajnoki győzelem (1965, 1966, 1967) után első számú esélyesként várta a jégkorongtornát, de kis híján kiénekelték a sajtot a szovjetek szájából.

A szovjet együttes az első öt meccséből négyet simán megnyert, csak a svédek szorították meg őket. A csehszlovákok elleni csatában azonban északi szomszédaink – akik hét éve nyeretlenek voltak a szovjetekkel szemben – hatalmas küzdelemben legyőzték őket. Mivel a csehszlovákoknak egy vereségük már volt Kanadával szemben, csak a Svédország elleni győzelemmel biztosíthatták volna be elsőségüket.

A svédek azonban az ő dolgukat is megnehezítették, döntetlennel végződött a meccs. A Szovjetunió pedig élt a lehetőséggel, és Kanada 5:0-s legyőzésével megszerezte az aranyat.

Műkorcsolya: Peggy Fleming élete talán legjobb kűrjével nyer, Almássy Zsuzsa hatodik

Bár éremnek nem örülhettünk, a magyar műkorcsolyasport szép helyezéssel lett gazdagabb Grenoble-ben: Almássy Zsuzsa ugyanis a hatodik pozíciót szerezte meg remek kűrjével. Az amerikai Peggy Fleming lett az olimpiai bajnok, aki hibátlanul szerepelt, és kiemelkedően magas pontszámot kapott.

A férfiaknál botrányos volt a pontozás, s végül az osztrák Wolfgang Schwarz nyerte meg a versenyt. A többszörös világ- és Európa-bajnok osztrák Emmerich Danzer csak a negyedik helyen végzett.

A párosban megvédte címét a Belouszova, Protopopov kettős, sőt a dobogó második fokára is szovjet versenyzők állhattak fel.

Szánkó: a férfiaknál pozitív, a nőknél negatív hősök az NDK-sok

Rossz körülmények között rendezték meg a szánkóversenyeket, a pályát ugyanis szinte végig víz borította, emiatt csúsztak a futamok.

A viadalokon az NDK-sok játszották a főszerepet, mind pozitív, mind negatív értelemben. A hölgyek versenyében ugyanis kizárták a két keletnémet indulót, mivel Ortrud Enderlein, Angelika Knösel és Anna Maria Müller is melegítette a szántalpait, a nemzetközi szövetség tiltása ellenére.

A férfiaknál is megvádolják a Thomas Köhler, Klaus Bonsack kettőst, ám semmit sem tudnak rájuk bizonyítani, így a párosban ők szerzik meg az aranyérmet, az egyéniben pedig egy ezüst-, illetve egy bronzéremmel gazdagodnak.

Sífutás: egy olasz is az aranyérmesek között

Egy olasz történelmet írt a sífutásban: első közép-európaiként lett aranyérmes a szakágban.

A 30 km-es távon csaptak össze először a felek, és itt született a bombameglepetés: Franco Nones végzett az élen. Hiába nyert meg szinte mindent az utóbbi években Eero Mäntyranta, a finn klasszis sem bírt az olasz vámtiszttel, rosszul is mérte fel erejét: annyira kifulladt, hogy még Odd Martinsen is megelőzte. Nones a munkáját is felhasználta a felkészüléshez, elmondása szerint az olasz csempészek nagyon gyorsak, csak így éri őket utol.

A norvégok számára (is) nagy csalódás volt, hogy az 1966-os vb-n három aranyérmet szerző Gjermund Eggen csak a 34. helyen végzett.

15 km-en Harald Grönningen három ezüstérem után megszerezte első olimpiai aranyát is. A 33 éves, Hosszú Harald becenévre hallgató kiválóság végig nagy csatát vívott Mäntyrantával, akit végül 1.9 másodperccel utasít maga mögé. Nones 30 km-en mindent kiadott magából, itt csak 36. lett, de a szovjetek is várakozáson alul szerepeltek, a legjobb helyezésük a 9. pozíció volt.

50 kilométeren sem Nones, sem Grönningen nem vett részt, de úgy tűnt, utóbbi pótlását jól megoldották a norvégok: 15 km-en egy ideig a tartalék Reidar Hjermstad vezetett. Nem tudott azonban sokáig az élen maradni, Ole Ellefsaeter megelőzte, és 1924 után újra aranyérmet szerzett ezen a távon Norvégiának. A verseny meglepetésembere viszont Josef Haas volt, aki remek utolsó tíz kilométerével lett bronzérmes. Váltóban a norvégok először végeztek az első helyen, míg a finn Mäntyranta a célvonalon lehajrázta a szovjet Vegyenyint, így a finnek elhappolták a bronzérmet a szovjetek elől.

A hölgyeknél Toini Gustafsson volt az olimpia legjobbja, mindkét egyéni számot megnyerte, és a legkevésbé sem rajta múlott, hogy nem három olimpiai arannyal tért haza: a váltóban Svédország alulmaradt Norvégiával szemben, de ebben a szakágban is a 30 éves versenyzőnő futotta a legjobb időt.

Északi összetett: Keller élete legjobbját futja

Drámai csatában dőlt el az északi összetett első helye a nyugatnémet Fritz Keller és a svájci Alois Kälin között. Az előbbit jobb ugrónak, az utóbbit pedig jobb futónak tartották, de ezúttal Keller elmaradt legjobb ugrásaitól, Kälin viszont messzebbre szállt, mint szokott.

A német azonban így is három és fél másodperc előnyt szerzett magának, ám ez nem volt megnyugtató. Kälin három kilométerrel a cél előtt nagyon megközelíti Kellert, utóbbi azonban beleerősített, és élete legjobbját futva legyőzte riválisát.

Síugrás: az első szovjet siker

Björn Wirkola érkezett a legnagyobb esélyesként az olimpiára, ám az 1966-ban két vb-aranyat is nyerő norvég végül csalódottan távozhatott, ugyanis még érmet sem szerzett.

A középsáncon Wirkola csak a hatodik legjobbat ugrotta elsőre, és bár az utoljára nekiinduló Jirí Raska kisebbet teljesített, mint az osztrák Baldur Preiml, szebb stílusának köszönhetően az élre áll. A másodikban Reinhold Bachler hiába ugrott 76 métert, Raska 72.5 méteres ugrásával megszerezte az aranyat. Hatalmas meglepetésre a címvédő Veikko Kankkonen csak a 17. helyen végzett.

Nagysáncon először nyert szovjet versenyző Vlagyimir Belouszov személyében. A 23 éves fiatalember legyőzte a nagy esélyesnek tartott Jirí Raskát, igaz, ehhez az is kellett, hogy az első ugrás után a második helyen álló Fudzsiszava Takasi a második sorozatban borzalmasat produkáljon, és csak a 18. helyen végezzen. Kankkonen folytatta mélyrepülését, csak a 24. helyet szerezte meg.

Gyorskorcsolya: három holland arany

A holland gyorskorcsolyázók remekeltek az olimpián, hiszen a nyolcból három aranyat is megszereztek, s összesen kilenc éremmel zártak. 500 méteren a nem sokkal korábban világrekordot futó NSZK-s Erhard Keller magabiztos versenyzéssel érvényesítette a papírformát. A címvédő amerikai Terry McDermott 1964 óta először versenyzett hazája határain kívül, de így is megszerezte a második helyet.

1500 méteren a holland Schenk és Verkerk nagy küzdelmére lehetett számítani, utóbbi meg is nyerte a futamot, ám Schenk elé befurakodott még a norvég Ivar Eriksen is. Ötezren Verkerk már lemaradt az elsőségről, igaz, ebben a számban a világcsúcstartó norvég Fred Anton Maier verte meg. Tízezren viszont a svéd meglepetésember, Johnny Höglin lett az első, aki pályafutása során korábban még nem állt dobogón, és később is csak egyszer: az 1974-es Eb-n.

A hölgyeknél az előző (két) olimpia sztárja, Lidija Szkoblikova már csak a két hosszabb távot vállalta, ám 500-on így is szovjet versenyző diadalmaskodott Ljudmila Tyitova személyében, 1000 méteren pedig a holland Carry Geijssen nyert.

A hosszabb távokon Szkoblikova már nem tudott beleszólni az érmekért folyó harcba, egy tizenegyedik és egy hatodik hellyel távozott utolsó olimpiájáról.