A megnyitón a magyar zászlót vivő kedvenc a kűr után elérzékenyülve, sírva formálta szavait: „Nagyon örülök, hogy itt lehettem… – potyogtak a könnyei, majd némi szünet után folytatta – Amikor kilencvennyolcban első olimpiámon vettem részt, nem gondoltam, hogy tizenkét év múlva újra ötkarikás játékokon szerepelhetek. Arról pedig végképp nem, hogy a magyar csapat zászlaját vihetem. Boldog vagyok!"
„Az elmúlt időszakban voltam fent, nyertem Európa-bajnokságot, szereztem bronzérmet, olimpián nyolcadik lettem, mint ahogyan voltak kevésbé jó időszakok is. De végig a legjobbak között lehettem, és erre nagyon büszke vagyok. A tavalyi sérülésem után sikeresen küzdöttem fel magam újra, sokat köszönhetek a családomnak, az edzőmnek, a szurkolóimnak, Tiszaújvárosnak, Borsod-Abaúj-Zemplén megyének, egész Magyarországnak, nagyon sok embernek, akiket most nem tudok felsorolni. Köszönöm mindenkinek!"
A roppant kedves Sebestyén Júlia végül az NSO-nak elárulta: utoljára még részt vesz a márciusi torinói világbajnokságon, amelyen felszabadultan versenyez. Egy biztos: ezután hiányozni fog a jégről!