Pjongcsangtól már kezdődhetne a téli olimpia – helyszíni beszámoló

Ízlelgessük, és kezdjük el gyakorolni a 2018-as téli olimpia helyszínének kiejtését, hiszen nekünk is napokra volt szükségünk ahhoz, hogy koreai vendéglátóink fülének is elfogadható módon formáljuk meg a hangokat. De már most mondom, a koreai nyelvlecke ezzel még korántsem ér véget. Türelem, mindjárt indul a nyelvtörő.

Szöllősi Györggyel, a Magyar Sportújságírók Szövetsége elnökével először a dél-koreai fővárosban, Szöulban töltöttünk erős kampánynapot, és szerencsére sikerrel, hiszen már tudható, hogy beválasztották a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) európai szekciójának végrehajtó bizottságába. Én szívesen ringattam volna magam még itt – juj, de nehéz leírni is – a 29 évvel ezelőtti szöuli olimpia kedvesen édeskés emlékeit idézgetve, hiszen akkor a női tornászválogatott tagjaként a nyolcadik helyen végeztem. És ne felejtsük, megvehettem a bolhapiacon életem első bőrdzsekijét. Ez a személyes kötődés láthatóan nem hatotta meg a helyi szervezőket, mert a kontinentális szekcióülések és választások után az egész kongresszus teljes tagságát átbuszoztatták Pjongcsangba, a 2018. február 9. és 25. között rendezendő téli olimpia helyszínére. A szándék nem is lehetett más, mint hogy a jövőre ide visszatérő nagyszámú sportújságírónak már most bemutassák a versenyhelyszínek jelenleg is lenyűgöző készültségi fokát, nem mellesleg a 80. kongresszus tisztújítását is itt vezényeljék le az AIPS következő négyéves ciklusára.

Amíg a küldöttek és a választók a c-k, s-ek és z-k összefésülésével bajlódtak egy új magyar női kandidáló önéletrajzát olvasgatva, mi a Kangnung és Csongszon helyszín kissé nazális kiejtését zengettük, nem sok eredményre jutva velük, úgyhogy ne kérje most tőlem senki, hogy írjam le fonetikusan, hogyan is hangzik ez koreaiul, mert úgy érzem, néhány nap után ez túl nagy vállalás volna. A játékok kezdetéig biztosan mi is megleszünk ezzel, mint ahogy a koreaiak már most szinte készen állnak minden olimpiai helyszín előkészületeivel.

A harmincezres kis üdülőváros, Pjongcsang – amely a kongresszus idején inkább egy kísértetvárosra hasonlított – persze központi szerepet játszik majd a két fentebb említett helyszín mellett. A síugrás, az északi összetett, a sílövészet, a sífutás, a bob, a szkeleton, a szánkó, az alpesi sí bizonyos versenyszámai, a síakrobatika és a hódeszka legjobbjai veszik majd birtokukba a bájos városka versenyhelyszíneit, most még kihalt szállodáit és közösségi tereit, csakúgy, mint az egyelőre kongó sportkocsmáit.

Az alpesi számok javát Csongszonban rendezik, ahol egy 6500 férőhelyes (3600 ülő- és 2900 állóhely) versenyhelyszínt építettek ki a szervezők a várhatóan telt házas versenynapokra készülve.

A központi helyszínnek tekinthető Pjongcsangtól nagyjából harminc kilométerre fekvő Kangnung pedig a műkorcsolya és jégtánc, a gyorskorcsolya, a rövid pályás gyorskorcsolya, a jégkorong és a curling rajongóit várja lelkesen.

A nekünk bemutatott sportlétesítmények egy része láthatóan holnap készen állna a nyitányra, a tereprendezésben és a helyszínekre jutásban azonban akad még tennivalójuk a helyieknek.

Jelenleg is zajlanak a hatalmas tempójú, a magyar közutakon „dolgozó" munkások munkatempójához szokott szemnek szinte felfoghatatlanul hatékony építkezések, hogy az idejutás feltételeit megkönnyítsék a Szöulban landolóknak. A tavaly novemberben elkészült gyorsvasútpálya ma már lehetővé teszi, hogy az eredetileg három óra két perces vonatút a szöuli Incshon repülőtér és Pjongcsang között mostanra két óra negyvenhárom percre rövidüljön. Nem negyvennégyre, negyvenháromra. Remélem, átjön ebből azért valami a koreai előkészületek precizitásából. Épül közben a Vondzsu–Kangnung dupla pályás gyorsvasútvonal is, amelynek ez év végére kell elkészülnie, és amely a többi versenyhelyszínre jutás felgyorsítását van hivatva szolgálni. Az olimpia ideje alatt garantálják, hogy a szöuli Incshon reptérről egy óra ötven perc alatt juthat el az utas Kangnung állomásra.

A Koreai Köztársaság – csakúgy, mint 1988-ban – most is örökre emlékezetes olimpiával szeretne kirukkolni, és ehhez a NOB törekvéseivel is összhangba hozott okos, környezetbarát, fenntartható szemléletű, barátságos játékokat tervez. Hogy mennyire okosat, azt az is kiválóan jelzi, már most bemutatták a kongresszus közönségének, hogy a technológiai újításokban élen járó ország nem csupán 4K-ban közvetít majd a ma már természetes HD-felbontás mellett – adatátvitelben az olimpiák történetében először 5G gyorsaságú kiszolgálást kínál a mobilhálózatban, sosem látott sebességet garantálva ezzel a nagy felbontású képek és más adatok továbbításához. Ezzel például olyan szolgáltatás is elérhető lesz az okostelefonokon, amely jelzi, hogy az adott csarnokból vagy arénából melyik kijárat felé haladva talál az ember kisebb sort, ha éppen a cikkét, riportját készül sietve leadni, vagy csupán nézőként száguldana tovább egy másik eseményre.

Dél-Korea izgatott készültséggel – reméljük, a legkevésbé katonaival – várja a hátralévő hónapokat, hogy február 9-től vendégül láthassa azt a körülbelül 50 ezres tömeget, amely a 95 országból érkező nagyjából 6300 sportolóból, valamint edzőből, kísérőből, a nagy olimpiai család nemzeti olimpiai bizottságaiból és az újságírókból olvad majd össze.

Egy hónappal később, március 9. és 18. között a jóval kisebb téli paralimpia házigazdái lesznek a vendéglátók, nagyjából 1500 versenyzőt és edzőt, továbbá 1600 tagú kiszolgálócsapatot és újságírót terelgetve a már most számos helyen akadálymentesített létesítmények között.

Az itt várható kontinentális tél, a nagyon ritkán mínusz húszfokos hideg kellő mennyiségű havat és igazi fehér olimpiát ígér, amelynek során, valljuk meg, nem bánnánk, ha számos versenyhelyszínen, de legnagyobb eséllyel a rövid pályás gyorskorcsolyaversenyek alkalmával forrósodna fel körülöttünk a levegő annyira, hogy történelmi aranyat érlelhessen. Jó lenne Dél-Koreát a sport- és sportújságírás-történeti rekordok országaként emlegetni a jövőben is: hiszen ahogyan a 80. AIPS-kongresszuson Szöllősi György európai végrehajtó bizottsági tagsága mellett sikerült elnyernem az AIPS végrehajtó bizottsági tagságát és ezzel a magyar képviselők számát eddig példátlan módon kettőre emelni, miért ne sikerülhetne azt az egyet, azt a régóta vágyott téli olimpiai aranyat hazavinni.