Pjongcsang 2018: elindultak rövid pályás gyorskorisaink – képek

Noha lehetetlen eltéveszteni a narancssárga felső, zöld nadrág kombinációban feszítő magyar rövid pályás gyorskorcsolyázókat, kétszer is körül kell nézni, hogy észrevegyük a családtagok, szeretteik, a sajtómunkatársak és csomaghalmok között elszórva álldogáló fiatalokat. A magyar olimpiai csapatból elsőként a tíz short trackes, a stáb és a Magyar Olimpiai Bizottság csapatirodájának néhány tagja indult el, hogy dubai átszállással magyar idő szerint vasárnap délelőtt megérkezzen Szöulba. A sportolók egyelőre nem is utaznak tovább, hanem ott készülnek addig, amíg február 1-jén beköltözhetnek az olimpiai faluba.

A két Liu testvér, Shaolin Sándor és Shaoang a többieknél kicsit később, lazán, mosolygósan érkezik nagy családi körben. Az össznépi csődületet látva néhány külföldi kíváncsian érdeklődik angolul, majd a választ hallva – a február 9-én kezdődő olimpiára utazó short trackeseket látják – ők is sok sikert kívánnak nekik.

„A hetvenes és hetvenegyes kapu a miénk” – kiált fel Dósa Viktória, a csapatiroda egyik munkatársa, miközben kiosztja a repülőjegyeket és a szükséges papírokat, a sportolók pedig lassan-lassan kibontakoznak a családtagok ölelő karjai közül. Bár még nem végleg kell elválni, hiszen a csomagok feladása után jut még nekik néhány perc, érezhető, nehezen válnak el szeretteiktől.

Miközben a Liu testvérek a pulthoz sétálnak, néhány pillanatra félrevonjuk a nagypapát, Szabó Sándort.
„Négy éve Shaolin versenyzett Szocsiban, most viszont Shaoanggal együtt lehet ott az olimpián, ez egészen különleges helyzet. Nem is tudom szavakba önteni, miért, de nagyon jó érzésekkel várom a versenyt – mondta különleges mosollyal a büszke nagypapa. – Egyébként a srácok sokkal nyugodtabbak, mint én, nagyon izgulok. Mindenesetre alaposan felkészültünk: behangoltuk a tévéket, mindenki szabadságot vett ki. Nemrég elköltöztünk a panelből, csak az egyik oldalon vannak szomszédaim, így most aztán nyugodtan kiereszthetem a hangomat.”

Mielőtt folytathatta volna, „Micsoda szakállt növesztettél!” megjegyzéssel lép hozzá Burján Csaba, mire Szabó papa tréfásan replikázik: sál helyett tökéletesen megteszi a szakáll. Szabó Sándor sok versenyre kísérte el a korcsolyázókat, ezúttal azonban itthon szorít értük.

Közben visszaszállingóznak a sportolók, immár „megkönnyebbülve”, a nagyobb táskák nélkül, s persze elkészül az ilyenkor elmaradhatatlan csapatkép. A fotósok kérésére először a tíz sportoló mosolyog a masinákba, majd odaáll a fotóra Bánhidi Ákos csapatmenedzser és a többi tréner, stábtag – hiába, így teljes a csapat.

S persze még korábban megérkezett Orendi Mihály, a korcsolyaszövetség ügyvezető igazgatója, akinek mindenkihez van egy kedves szava, érdeklődő kérdése, mosolya, jókívánsága.

„Kicsit olyan, mintha mindannyian a gyermekeim lennének – mondja a jóságos nagypapa megtestesítője. – Gyakran mondjuk ezt, de a hétköznapi ember tényleg nem tudja elképzelni, micsoda emberfeletti munkát végeznek mindennap a fiúk, lányok, s most beteljesíthetik nagy álmukat. Optimista vagyok, hiszen a legutóbbi három világbajnokságon sorrendben tizenkét, tizenhat és tizenkilenc pontot értek el. Magyar szempontból minden idők legeredményesebb téli olimpiája lehet a mostani.”

A sportolókkal szemben éppen az elmúlt évek eredményei nyomán óriási az elvárás.

„Shaolin csibészes tekintete és mozgása, vagy éppen Ádó pókerarca mögött sem látok szorongást, ahogyan a többieken sem – folytatta Orendi. – Csak egy történet: Shaolin tavaly az egyik szponzorunk jóvoltából autót kapott, de neki a márkán belül van egy kedvence. Mondtam neki, ahhoz érem kell olimpiáról, mire ő teljes természetességgel felelt: de hiszen azért utazom Pjongcsangba! Nekik is a minél jobb szereplés a céljuk.”

Mire végigmondja, az utazóknak már végleg búcsúzniuk kell. Shaolin Sándor családi szelfit készít, itt-ott elcsattannak az utolsó csókok, mások elmorzsolnak néhány könnycseppet. A társaság Kanadától Kínáig bejárta a világot, ám ilyen nagy útra még sosem indult, s ilyen nehezen talán még sosem engedték el őket.

Kívánjuk, néhány hét múlva, a hazatértükkor már örömkönnyek szökjenek a szemekbe.