Téli sportok: „Nehéz volt előteremteni a pénzt, sokat küzdöttünk”

„Viktor nagyon küzdő gyerek volt. Négyévesen megkérdezték tőle, mi szeretne lenni, ha felnő, és már akkor azt mondta, hogy gyorskorcsolyázó" – árulta el a pecsma.hu-nak Knochné Kaiser Ildikó, Knoch Viktor édesanyja.

„Hosszú évekbe telt nekünk, szülőknek, hogy visszatartsuk a gyereket, mert azt gondoltuk, hogy ha túl korán kezdi, akkor idő előtt meg fogja utálni a sportágat. Viktor gimnáziumba járt hatosztályos képzésre, ahol dönteni kellett a tanulás és a sport között. Akkor azt mondtuk neki, hogy tanulni élete végéig tud, de a sportolásra most van lehetősége, és ezt ki kell használni. Mindig is maximalista volt, soha nem utazott a többiek hátán, mindent magától ért el. Nekünk nem volt más dolgunk, mint támogatni őt. Sokan nem gondolták volna, hogy ez a váltó idáig el fog jutni, erre tessék, olimpiát nyert. Mondtam is a férjemnek, kóstolgassa, hogy a fiunk olimpiai bajnok, mert szinte hihetetlen.”

Mátyás Csilla, Burján Csaba édesanyja arról beszélt, rengeteget kellett küzdeniük, sokszor nehéz volt előteremteni a pénzt a pengékre – a büszke édesanya továbbá elárulta, fiának műteni kellett a bokáját, ami miatt egy évet ki is kellett hagynia.

„Csabi kilencévesen kezdett el korcsolyázni, először csak tanfolyamon vett részt, majd felfigyeltek rá, és csatlakozott a jégkorongozókhoz. Telegdi Csaba vette észre a fiam küzdeni tudását egy diákolimpián, majd rábeszélte, hogy csatlakozzon a short trackes csapathoz, hiszen akkor évente több versenyre tudna járni.”

„Az első évben rögtön bronzérmes lett az egyik versenyen, az nagy lökést adott a karrierjének. Tizenhat éves korában nőtte ki a pécsi jeget, akkor költözött fel Budapestre, ahol először kollégiumban lakott, a nevelőjével napi kapcsolatban voltam, aggódtam a fiamért, így szinte minden lépéséről tudtam. Már akkor az olimpia volt az életcélja, ezért küzdött minden egyes nap.”

„Még mielőtt a válogatottba került, a pengéket nekünk kellett megvennünk, így sokszor nehéz volt előteremteni rá a pénzt, sokat kellett küzdenünk. Sokan nem tudják, de Csabinak műteni is kellett a bokáját, a belső növekedési porccal voltak gondjai, emiatt kötött is a bokája a mai napig. Három évig volt csavar a lábában, egy évet ki is kellett hagynia, de felállt és újrakezdte, sokszor kellett felhoznia magát a nehéz helyzetekből.”

Lakatos Tamás, Burján és Knoch nevelőedzője (aki egyben a válogatott trénere is)

„Hihetetlen eredményt értek el a srácok, szinte felfoghatatlan, hogy felértek sportágukban a világ csúcsára. Gyerekkoruk óta ismerem őket, nálam tanulták meg a gyorskorcsolya alapjait, és a válogatottnál is dolgoztunk együtt. Csabi és Viktor két teljesen különböző háttérrel rendelkezik, személyiségükben is mások. Viktor testvére, Balázs Salt Lake Cityben állt rajthoz a téli olimpián, így öccse már ebbe a világba született bele, minden adott volt számára.”

„Nagy tehetség volt már kisebb korában is, látszott, hogy szép karrier állhat előtte, ami most be is bizonyosodott az aranyéremmel. Egész életében tudatosan készült a sportolói karrierjére, ez volt az élete, és biztos vagyok benne, hogy az is marad, hiszen sportvezetőként is a gyorskorcsolyában szeretne maradni a sportolói karrierje befejezése után.”

„Burján Csaba is nagyon szorgalmas volt gyerekként, minden erejével azon dolgozott, hogy az olimpián is rajthoz állhasson, az aranyéremmel pedig minden várakozáson felül teljesített. Úgy mondanám, hogy brusztolós gyerek volt, egyetlen edzést sem hagyott volna ki. Azt gondolom, hogy a tavaly előtti év hozott áttörést a karrierjében, amikor látványosan elkezdett fejlődni, s ennek olimpiai aranyérem lett az eredménye.”

TÉLI OLIMPIA, PJONGCSANG
RÖVID PÁLYÁS GYORSKORCSOLYA, FÉRFI VÁLTÓ (5000 méter)
1. Magyarország (Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor, Burján Csaba, tartalék: Oláh Bence) 6:31.971 – olimpiai csúcs
2. Kína
3. Kanada
4. Dél-Korea
5. Egyesült Államok
6. Kazahsztán