Zsebrádió helyett – Deák Zsigmond jegyzete

1988 szeptembere, Szombathely. A Garasin Rudolf laktanya éli mindennapjait, az alapkiképzős újoncok ismerkednek a sorkatonaság szépségeivel, az értelmetlen parancsok és kicsinyes szívatások mellett például az olasz haderő járműparkjával. Nekünk, magyaroknak ugyanis – ha a gonosz NATO megtámadja a kedves Varsói Szerződést – válaszcsapást kell mérnünk, az Alpok déli vonulatán áthatolva. A Pó folyó síkságára kell eljutni, végigverve magunk előtt az itáliai sereget. S jó, ha felismerjük, hogy az ellenség páncélozott szállító harcjárműve jön velünk szembe, nem a sajátunk.

Ám a mindennapok fogaskerekébe porszem kerül. Néhány honvéd előbb kel fel a hivatalos hat óránál (pedig az is korán van), zsebrádióján hallgatja az adást, sőt, néhány elvetemült a reggelihez menetelve a zubbonyába is elrejti a készüléket. „Hoppá, Darnyi megint megnyerte...” „Ki az az Egér?” „Komáromi kikapott a döntőben, de Sike győzött...” – hullámzik át a suttogás napról napra a század sorain. Bizony, a szöuli nyári olimpia részben átírta a szigorú katonai előírásokat, a sporttal beoltott „kopaszoknak” az este közösen megnézett tévéhíradó szerény sportblokkjában már késő lett volna megtudni, mi történt magyar idő szerint hajnalban és reggel az időben és térben tényleg Távol-Keleten.

Ám a mindennapok fogaskerekébe porszem kerül. Néhány honvéd előbb kel fel a hivatalos hat óránál (pedig az is korán van), zsebrádióján hallgatja az adást, sőt, néhány elvetemült a reggelihez menetelve a zubbonyába is elrejti a készüléket. „Hoppá, Darnyi megint megnyerte...” „Ki az az Egér?” „Komáromi kikapott a döntőben, de Sike győzött...” – hullámzik át a suttogás napról napra a század sorain. Bizony, a szöuli nyári olimpia részben átírta a szigorú katonai előírásokat, a sporttal beoltott „kopaszoknak” az este közösen megnézett tévéhíradó szerény sportblokkjában már késő lett volna megtudni, mi történt magyar idő szerint hajnalban és reggel az időben és térben tényleg Távol-Keleten.

Azóta eltelt majdnem három évtized, s az öt karika újra arrafelé gurul, a főváros helyett ezúttal az ország északi szegletébe, Pjongcsangba, s nyár (ősz) helyett télen. Zsebrádió helyett/mellett pedig adódik mindenféle modernebb eszköz, amellyel pillanatról pillanatra be lehet fogni a kinti eseményeket. A magyar sport újból történelmet írhat Dél-Koreában, mint ahogy a két, bojkott miatti csonka olimpia után 1988-ban is tette, az első téli aranyérmünk igézetét pedig, ha addig nem sikerül megszerezni, a február 25-i zárásig – pontosabban a rövid pályás gyorskorcsolyázók utolsó versenynapjáig, február 22-ig – megőrizzük magunkban.

Már rég nincs sorkatonaság, zsebrádió is egyre kevesebb, így jó szívvel ajánljuk mindenkinek a Nemzeti Sport különböző platformjait (honlap, nyomtatott újság, Facebook-oldal), ha helyszíni tudósítónk és itthoni kollégáink segítségével képben akar lenni a XXIII. téli olimpiai játékokkal kapcsolatban. Hosszú esztendők elteltével újra magyar érem a tét! Mint annak idején Szöulban.