A kvalifikációs világkupa-sorozat négy állomásából kettőn már túl vagyunk. A pekingi és a nagojai viadalon egyéniben nyújtott teljesítményével elégedett?
Jól versenyeztem, elértem azokat az eredményeket, amelyeket vártam magamtól – a nagojai kizárásomat ezerötszázon nagyon fájlalom, és továbbra sem tartom igazságosnak, de kár ezen merengeni.
Úgy vágott neki a vk-sorozatnak, hogy meg kell lennie mindhárom távon a kvótának?
Igen, másként nem is állhattam hozzá, bár ezúttal ilyen célokat megfogalmazni jóval nehezebb volt, hiszen a koronavírus-járvány miatt az ázsiai vetélytársainkat majdnem két éve láttuk legutóbb versenyezni.
Ha már az elmúlt két évet említette: hogy látja, volt átrendeződés a mezőnyben?
Mindenképpen. Volt, akinek az előretörése meglepetésként hatott, és látható az is, hogy a japánok egyéniben kicsit visszaestek. Dél-Korea és Kína viszont továbbra is tartja vezető pozícióját.
Jászapáti Petra mennyit változott ebben a két évben?
Sokkal nyugodtabban versenyzek, mint korábban, szerencsére gyorsabb is vagyok, hiszen például Pekingben ezer méteren egyéni rekordot futottam, de erre szükség is volt, mert a mezőny is gyorsult.
Az első és a második vk-viadalon is szembetűnő volt, hogy mind többet próbálnak meg kívülről előzni a magyar korisok, s rendre eredményesen teszik. Ez az egyik új fegyverük?
Sokat gyakoroltuk az edzéseken, mindig jó, ha van a tarsolyunkban valami váratlan. Nem mondom, hogy könnyű így előzni, ám ha jókor, jó időben indulsz meg, messzire juthatsz.
Nem túl fárasztó? Vagy nagyobb ilyenkor a sikerélmény?
Kétségkívül fárasztó, viszont ha sikerül, akkora lökést, olyan önbizalmat ad, hogy szinte szárnyalok a jégen.
Csütörtöktől vasárnapig hazai pályán bizonyíthat, hiszen a harmadik vk-versenynek Debrecen ad otthont.
A hazai és az egy héttel későbbi dordrechti vk-viadalon az a célom, hogy kizárás nélkül hozzam a futamokat. Továbbra is jó lenne mindhárom távon a legjobb húszban végezni.
Az, hogy ezúttal hazai környezetben kell bizonyítania, feldobja?
Nem szoktam ezzel foglalkozni, általában képes vagyok csak magamra és a pályámra koncentrálni. Bánhidi Ákos edző szokta mondogatni nekünk, hogy ugyanaz a két korcsolya van a lábunkon, a jég ugyanúgy csúszik alattunk, és van egy tető felettünk, ráadásul ugyanazok a versenyzők futnak mellettünk, körülöttünk – a palánkokat, a molinókat leszámítva tényleg minden a megszokott.
A tét azért nagy, különösen a női váltónak, hiszen jelenleg kilencedik a kvalifikációs rangsorban, az olimpián pedig csak nyolc együttes szerepelhet.
Nagyot kell dobni Debrecenben, ez kétségtelen. Ahhoz, hogy egyáltalán beszélhessünk a nyolcadik, még kvótát érő helyről, minimum B-döntőt kell futnunk.
A pjongcsangi olimpián még Heidum Bernadett és Keszler Andrea volt a rangidős, mára egyértelműen ön a legrutinosabb a csapatban. Vezérként mit mond a társainak?
Igyekszem őket nyugtatni, és sokadjára is elmondani, hogy mindenki csinálja meg azt téthelyzetben, amit tud, amit begyakoroltunk az edzéseken, ne aggodalmaskodjon feleslegesen, ne gondolkozzon azon, vajon mi lesz – figyeljen mindenki saját magára, adja tudása legjavát, s meglátjuk, az mire elegendő.
Vegyes váltóban jól állunk, s akadnak, akik már érem-, sőt, aranyesélyről beszélnek ennek kapcsán.
Én viszont nem szeretek sohasem arról beszélni és azon gondolkozni, ami még nem is biztos. Majd ha hivatalossá válik, hogy a magyar vegyes váltó indulhat Pekingben, elkezdhetünk célokat kitűzni.
Egyébként szereti a számot?
Most már igen. Bevallom őszintén, az elején nemigen lelkesedtem azért, hogy fiúk és lányok egyszerre vannak a jégen. Veszélyesnek tartottam, azt meg pláne, amikor a fiú löki meg a lányt a váltásnál. Viszont nagyon sokat gyakoroltuk edzéseken, így kialakult a bizalom, már nem félek a lökéstől, kifejezetten élvezem ezt a számot. De Debrecenben nem csupán a vegyes váltó, minden egyes futásunk fontos lesz. A kvalifikációs vk-viadalok nehezek, mentálisan és fizikailag egyaránt. Emocionálisan nagy hullámvasút egy ilyen négynapos verseny, hiszen például egy kizárás után nem sokkal oda kell állni egy újabb rajthoz – nem lehet szomorkodni, de örömködni sem. Egyetlen mottó létezik: oldd meg a feladatot minél jobban!