Téli sportok: a magyar műkorcsolyázó a sivatagban oktat

Arról, hogy hogyan jött a lehetőség, hogy a Közel-Keleten dolgozzon:

„Az edzőmnek, Száraz Andrásnak volt két török fiú tanítványa is, az egyiknek a szülei Isztambulban nyitottak egy jégpályát, és úgy nézett ki, hogy oda megyek dolgozni. Ám Téglássy Tamara, aki szintén volt az edzőm, és az emírségekben dolgozott, beajánlott Katarba. Sok időm nem volt töprengeni, mert tíz nap múlva már utaznom kellett, és 2013 őszén, huszonöt évesen belevágtam.”

Arról, hogy hogyan ragadt meg ebben a környezetben:

„Előtte azért megnéztem a térképen, hol is van Katar, van-e ott magyar nagykövetség, és úgy voltam vele, nagy baj nem történhet, de ha mégis, a legrosszabb esetben is hazajutok huszonnégy órán belül. Végül azonban öt és fél évet maradtam. Utána jöttem át az Egyesült Arab Emírségekbe, mert amikor egy Facebook-hirdetésben megláttam, hogy a Dubajba keresnek korcsolyaedzőt, nem volt kérdés, hogy jelentkezem. Katar túlságosan csendes hely, afféle nyugdíjas környezet, engem pedig mindig jobban vonzott a nyüzsgés, és ha valahol, akkor ez Dubajban megvan. Azt azért megjegyzem, hogy Katarban ugyanakkor szép számú és nagyon összetartó a magyar közösség. Március 15-én és október 23-án rendszeresen együtt ünnepeltünk a nagykövetségen, és jó visszaemlékezni a tengerparti bográcsozásokra is. Visszakanyarodva a sorsom alakulásához, a dubaji hirdetésről kiderült, hogy a munka valójában a szomszédos Abu-Dzabiban van, de így is elfogadtam. Az élet úgy hozta, főképp a Covid miatt, hogy itt most a második munkahelyemen vagyok. Előbb az emírségek első hivatalos műkorcsolya klubjánál, az Emirates Skating Clubnál voltam, október óta pedig az uralkodócsalád nevét viselő Zayed Sportakadémián dolgozom.”

Az ottani színvonalról:

„Az Emirates Skating Clubnál volt egy fiú tanítványom, Dhiyab al-Darmaki, akivel eljutottam oda, hogy ő tizenöt évesen három triplát ugrott, erre mindenképpen büszke vagyok. S együtt dolgoztam azzal a Zahra Larival is, aki miatt a Nemzetközi Korcsolyázó-szövetség, az ISU szabályt módosított. Ő volt az első arab lány, aki hidzsábban, a haját eltakaró fátyolban szerepelt ISU-versenyen, és emiatt először pontlevonással büntették. A nagyobb Zayed Sportakadémián is szeretnék a jelenleginél magasabb szintre juttatni a csapatukat, ezért vagyok itt. Katarban vagy az emírségekben azonban nem az a jellemző, hogy egy gyerek beleáll egy adott sportágba, és eljut egy bizonyos szintre. Akadnak nálunk helyi gyerekek is, de a többség olyan családból kerül ki, ahol a családfő dolgozni érkezett az országba, és jellemzően két-három év után továbbáll. Így nehéz hosszú távra tervezni, és az sem jön jól, hogy a járvány miatt egyelőre nincsenek versenyek, ami motiválná a gyerekeket. Így kétségkívül inkább a rekreációs vonal az erősebb.”

A teljes interjút ide kattintva olvashatja el!