Akik „hanyatló szlovák jégkorongról” beszélnek, azoknak bátorkodunk szíves figyelmükbe ajánlani Juraj Slafkovskyt – egyúttal javasoljuk, jól jegyezzék meg ezt a nevet, mert jó eséllyel nagyon sokat fogjuk még hallani.
Északi szomszédunk hokijának legnagyobb ígérete még az életkora miatt kötelező teljes arcot takaró rácsban játszik, de csak ez alapján lehet megmondani, hogy felháborítóan fiatal, játéka ugyanis korát sok-sok évvel meghazudtoló.
A kassai nevelésű fiatalember 17 éves korára a következőket pipálta ki, eddig: nyár óta a finn élvonal, a Liiga topcsapatánál, a hatszoros bajnok, legutóbb ezüstérmes, Bajnokok Ligája-szereplő TPS Turkuban játszik, tavaly hat meccsen lépett jégre a felnőtt elit-világbajnokságon, a jégkorongos szaklapok és -portálok közül pedig konkrétan egy sem akad, amely ne a top tízbe jósolná a soron következő NHL-drafton.
Ja, a pekingi olimpián egyébként hét meccsen hat gólt lőtt, ebből az egyikkel az Egyesült Államok negyeddöntőbeli bravúrkiejtéséhez járult hozzá, egy másikkal pedig a kis ország első ötkarikás érméhez szombat este.
A 2004-es születésű balszélsőt eleve ritka adottságokkal áldották meg. Ordas hokiközhely, hogy a méretet nem lehet tanítani, Slafkovsky márpedig 17 évesen 192 centi és 99 kiló – és akkor még ehhez jön hozzá őstehetsége, ösztönös zsenije, hogy úgy lát a pályán, olyan dolgokat csinál, s olyan keze van, hogy tényleg minden edző ilyen „gyerekről” álmodik. És ezzel alighanem tisztában is van: bátran, magától értetődő természetességgel meri meghúzni a váratlant, látványosabbnál látványosabb cselek, passzok, lövések – no meg gólok formájában.
A szombati, svédek elleni bronzmeccs 24. percében például gondolt egyet, a saját kékjéről indulva sebességet váltott és megiramodott a pakkal, a támadóharmadban hátráló védője takarásából félelmetes csuklómozdulattal, éles szögből, ütemtelenül ellőtte – Johansson kapus talán nem gondolta, hogy onnan el lehet úgy lőni, hogy abból gól legyen, mert jóformán rá sem mozdult. Hát, el lehetett, még ha meg is pattant: a korong fizikai törvényszerűségeket áthágó ívben vágódott be végül a hosszú sarokba, úgy, hogy az egész pillanatok műve volt csupán.
Nem lennénk meglepve, ha a svédeket sokkolta volna a találat, mert válaszul csupán két gyors kiállításra futotta tőlük, és bár először Hudácek még a kapu elé bekanyarodva melléhúzta fórban, utána jött Samuel Takác, akinek tenyeresére hiába ért át a rövidre Johansson, a pakk csak befért a botos kesztyű és a mamut közötti egykorongnyi helyen. Ahogy mondani szokták: az a korong ott be akart menni...
A „háromkoronások” ezt követően sem tudtak érdemben megújulni, végig a szlovákok akarata érvényesült, ráadásul hátul Rybár mind a 28 lövést fogta. A svédeken a korai kapuslehozatal sem segített, mi több, előbb Slafkovsky meglőtte hetedik meccsén hetedik gólját, csak hogy végképp kerek legyen a történet, majd húsz másodperccel később Regenda is betalált az üres kapuba, Szlovákia így fényes, 4–0-s győzelemmel és története első ötkarikás érmével koronázta meg nagyszerű pekingi olimpiáját.
A svédek pedig azok után, hogy egy nappal korábban csupán hajszállal maradtak le az olimpiai fináléról – az oroszok elleni elődöntő szétlövésében még vezettek is –, végül nemhogy aranyat, de még érmet sem visznek haza...
TÉLI OLIMPIA, PEKING 2022
FÉRFI JÉGKORONG
Bronzmérkőzés
Svédország–Szlovákia 0–4 (0–0, 0–2, 0–2)
A Nemzeti Sportot tudósítja a helyszínről: Kohán Gergely, Kovács Erika (szöveg), Árvai Károly (fotó)