Juan Carlos Ferrero bazukaszerű, vállról indítható tenyeresei, illetve Carlos Moyá csodálatos küzdelme a fáradtsággal és a fájós hátával utólag jószerével eltörpültek amellett, amit a második elődöntőben Lleyton Hewitt és Roger Federer mívelt a sanghaji pályán.
Hewitt földöntúli tenisszel vészelte át az elôdöntô kritikus pillanatait – ezért ô a legjobb
Hewitt földöntúli tenisszel vészelte át az elôdöntô kritikus pillanatait – ezért ô a legjobb
Pedig a két spanyol maratonija sem volt akármi, akik látták, tanúsíthatják. E hosszúra nyúlt, rettenetesen fárasztó szombati nap végén Ferrero és Hewitt dőlhetett hátra elégedetten, ők jutottak be a Mesterek Kupája döntőjébe – avagy ennyit ért Moyá és Federer hibátlan mérlege a csoportmeccsek során. Amikor Ferreróék belebonyolódtak az első szett rövidítésébe, végig hörgött a hálás publikum, nem számítva arra, hogy a két salakmenő igazi fesztivált rendez a gyors borításon. Az első menet Moyáé lett, miután hárított egy szettlabdát (amihez kellett a vonalbíró jóindulata; és ha már itt tartunk, egész nap bizonytalanok voltak a bírák), a folytatásban viszont fáradni látszott, a kőkeményen ütő spanyol ifjonc pedig módszeresen megfuttatta őt. Hogy Moyá leeresztett, azt az ütései mutatták meg igazán: a máskor a vonalon innen lepattanó labdái a csíkon túlon értek földet, nyerő helyzetben gyakran rossz megoldást választott, de még így is megfordíthatta volna e pazar meccset, igaz, ehhez friss lábakra lett volna szüksége. Ám azok csak nem akartak engedelmeskedni neki – talán ha pénteken nem játszik háromszettest Albert Costával… "Egész héten fájt a hátam, de nem ezen múlt a meccs. Ferreróval szemben minden lehetőséget ki kell használni, ez márpedig nem sikerült nekem. Pedig volt belőlük bőven” – mondta Moyá. Az az ember (Hewitt), akit Costa legyőzésével továbbjuttatott a csoportból, ugyanakkor bemasírozott a fináléba, mint a bevezetőnkben említettük, csodálatos mérkőzésen. Minthogy hely hiányában képtelenek vagyunk felsorolni a csúcsderbi összes fordulatát, összegzésként legyen elég ennyi: Hewitt 2:5-ről nyerte meg az első szettet úgy, hogy a végén egy vagon bréklabdát vert vissza, a többségét extraklasszis megoldással, majd Federer alkotott maradandót, hihetetlen mélységből feltörve 4:5-ről húzta be 7:5-re a másodikat, útközben meccslabdát is hárított. A harmadik óra közepén ő tűnt befutónak, (brék)labdái voltak az 5:3-hoz, ehhez képest Hewitt 7:5-re megnyerte a játszmát, miután harmadik nekifutásra – ronda kifejezéssel élve – már ki tudta szerválni a mérkőzést. Hogy min múlott? Federer képességein semmiképpen. Minden ütés ott pihen az arzenáljában (azok a fonáknyesések…), nagyszerűen variálja a játékát, gyors, mint a nyúl. Viszont döntésképtelennek tűnik a kritikus szituációkban, ha úgy tetszik: nem jó versenyő. De az lesz. Éppenséggel a címvédő Hewitt-tól is tanulhatott egyet s mást. "Nincs semmiféle titkom. Szeretem a kihívásokat, és utálok veszíteni” – mondotta utóbb az ausztrálok világelsője. Nagy erény. Huszonegy évesen tekintélyt parancsolt magának e kíméletlen sportágban, és a legapróbb megmozdulásaival is tudatja ellenfelével: öreg, neked le kell lőni a pályáról, ha meg akarsz verni. Máshogy tudniillik lehetetlen. Nincs olyan labda, amelyikért ne indulna el (Federer egyik ejtésére a világ végéről is rástartolt, holott egy pillanattal azelőtt a "világ végén ” farolt egyet), odaér oda, ahová más nem, vissza is kanalazza a labdát, így aztán a mezőny pontosan tudja, ellene legalább plusz egy ütés kell a biztos ponthoz. Úgy meg iszonyatosan nehéz teniszezni. Egyszerre figyelni a labdára, az ütés kivitelezésére, no meg arra, hogy az adott pillanatban a pálya mely szegletében tartózkodik az ausztrál gladiátor. Aki egyébként lesz még ennél jobb is.
Mesterek Kupája, Sanghaj (3.7 millió dollár, fedett, GreenSet) Elődöntő: Ferrero (spanyol)–Moyá (spanyol) 6:7, 6:4, 6:4; Hewitt (ausztrál)–Federer (svájci) 7:5, 5:7, 7:5. A három megnyert szettig tartó vasárnapi döntőben: Hewitt–Ferrero Tv: Eurosport 8.00 (élő) Internet: www.masters-cup.com
MOSZKVA. Jevgenyij Kafelnyikov bevallotta: még maga sem tudja biztosan, hogy az év végén befejezi-e a pályafutását. "Többször is kijelentettem már, hogy ha befejeződik a szezon, visszavonulok – nyilatkozta a 28 éves orosz játékos – Teljesen őszintén azonban annyit mondhatok: ez csak akkor következik be, ha sikerül megnyernünk a Davis-kupa-döntőt. Ellenkező esetben valószínűleg folytatom.” Kafelnyikov 1994-ben és egy évvel később is tagja volt annak a csapatnak, amely a fináléban szenvedett vereséget a DK-ban. A november 29-én kezdődő idei döntőben Oroszország ellenfele a címvédő francia válogatott lesz Párizsban.
Srichaphan nem vonul be
BANGKOK. Nem lesz katona Paradorn Srichaphan – jelentette be Thammarak Iszarangura thaiföldi védelmi miniszter. A remek játékos édesapja csütörtökön még arról panaszkodott, hogy a törvény szerint fia előbb-utóbb két évre bevonul, és emiatt megszakadhat szépen ívelő karrierje, de már akkor jelezte: reméli, az illetékesek kivételt tesznek vele.