Hewitt fölülmúlhatatlan

Úgy ám, az egyesek szerint pökhendi, nagyképű fiatalember megszerezte idei 61. győzelmét (!), miután a sanghaji fináléban valami elképesztő csatában, csaknem négyórás "öldöklés” árán, öt szettben legyűrte az élete első fedett pályás döntőjében szereplő spanyol Juan Carlos Ferrerót, egy pazar átemeléssel megkoronázva a 2002-es évet. (Amely lehetett volna termékenyebb az adelaide-i srác számára, hiszen ne feledjük, az év elején bárányhimlős volt, nem is olyan régen meg vírusfertőzés gyengítette le a szervezetét.)
Mint már sokszor, Hewitt vasárnap is olyat alakított, ami után néhányukban nyilván felvetődik a kérdés: miből van ez az ember? A harmadik óra végén hogyan tud ugyanolyan sebességgel nyargalni a vonalak között, mint az első percekben? Hogy képes "színjózan” maradni, amikor szorul a hurok a nyaka körül?
Merthogy Ferrero rátekerte a kötelet. Csak megrántani nem tudta.
Nem, mert Hewitt kétszer is le tudta dolgozni a brékhátrányát a döntő szettben, ami csak azért érdekes, mert a negyedik végén már közelített a 60 ki nem kényszerített hiba felé. Ám a döntő pillanatokban oda ütötte a labdát, ahova kellett, és úgy, ahogy kellett.
Tudják, hány ötszettes mérkőzést vívott? Sokat. És tudják, hányat veszített el 2:0-ról? Egyet sem. Mindig képes újítani, akár két-, akár négyórányi tenisz után.
Vannak, akik nem képesek erre. Ferrero ilyen. Kitűnő teniszező, annál is több talán, az eredményei azonban megmagyarázzák, miért marad el messze például Hewitt mögött. Kétszer veszített el Roland Garros-elődöntőt; egyszer Roland Garros-döntőt. Hewitt két GS-fináléban szerepelt, mind a kettőt megnyerte, egyformán három szettben; két világbajnoki döntőt vívott eddig, az elsőt háromban hozta, igaz, a másodikat csak ötben, de úgy, hogy 2:0-ra vezetett, mindkétszer 7:5-re nyerve a játszmát.
És éppen ez az, ami miatt Ferrero egyelőre nem igazi világklasszis. A szettek végén beremeg a keze – amiként vasárnap az ötödikben 4:5-nél, ártalmatlan szituációkban.
"Most még keserűséget érzek, azt, hogy nagy lehetőséget szalasztottam el – talán ha öt három után jobban figyelek az első szettben… –, de idővel megszépülnek majd az emlékeim, hiszen csak a legjobbak játszhatnak Mesterek Kupája-döntőt. Úgy érzem, rászolgáltam a részvételre” – motyogta a döntő után Ferrero, az első spanyol úr Sergi Bruguera óta, aki egymás után kétszer tudott az első ötben végezni az év végi ranglistán.
"Az teszi még értékesebbé ezt a bajnoki címet, hogy hét nagyszerű teniszező elől tudtam megszerezni. Azt azért megjegyezném, összességében elégedett vagyok a játékommal, de a rázós pillanatokban inkább a szívósságom, az akaraterőm segített, semmint a tudásom” – magyarázta a világbajnok. Aki ezek szerint nem volt csúcsformában.

Mesterek Kupája, Sanghaj
(3.7 millió dollár, fedett, GreenSet)

Döntő: Hewitt (ausztrál)–Ferrero (spanyol) 7:5, 7:5, 2:6, 2:6, 6:4

Balázs a négyig jutott

LUXEMBURG. Az elődöntőben ért véget Balázs György számára a luxemburgi juniortorna. A második helyen kiemelt magyar fiú szettveszteség nélkül jutott el a legjobb négyig, ott azonban 7:6, 6:1-re kikapott a harmadikként jegyzett izraeli Selától, méghozzá úgy, hogy a rövidítést 16–14-re veszítette el. Legyőzője a döntőt is győztesen zárta.

ATP-challengertorna, Prága
(50 000 dollár, fedett, kemény pálya)

Selejtező, 2. forduló: Whitehouse (amerikai)–Bardóczky Kornél (magyar) 5:7, 7:6, 6:3
Bardóczky Kornél párosban főtáblás.