Utoljára huszonnyolc esztendővel ezelőtt fordult elő, hogy egy turbékoló jegyespár nyerte meg ugyanazt a nagy tornát: 1974-ben Jimmy Connors és Chris Evert fényképezkedett úgy a wimbledoni trófeákkal, hogy hovatovább összebújtak a blendék előtt. Az idén annyival módosul a kép, hogy az évadzáró Mestertornák győztesei csak telefonon gratuláltak egymásnak, miközben tudható, ha Kim Clijsters ott lehetett volna Lleyton Hewitt mellett a vasárnapi díjátadót követően, a vakuk fényében gyaníthatóan szerelmes csókot váltott volna a WTA- és az ATP-világbajnokság nyertese.
Hewitt Wimbledonban megölelte Clijsterst – Sanghajban is szívesen megtette volna
Hewitt Wimbledonban megölelte Clijsterst – Sanghajban is szívesen megtette volna
Nehéz megmondani, melyikük sikere az értékesebb: a hölgyeknél győzni egy olyan tornán, amelyen mindkét Williams nővér ott van, szemenszedett szenzáció. A férfiaknál megvédeni a Mester-címet – szintén. Elég, ha csupán arra utalunk: korábban csak Björn Borg, John McEnroe és Pete Sampras tudott duplázni az esztendő végén az idény legjobbjait felvonultató, s épp ezért mindennap kőkemény meccseket tartogató szupertornán, triplázni pedig mindössze Ilie Nastase és Ivan Lendl. És ők sem az utolsó másfél évtizedben… Hewittról azt mondják, semmiben sem a legjobb, de mindent jól csinál. A tenisz "konkrét eszköztárát” tekintve ez igaz – egy faktorban viszont mindenkinél jobb az ausztrál. A győzelem tudományában jelenleg övé a legmagasabb fokozat. Nála jobban senki sem képes összpontosítani huzamosabb ideig, egyetlen vetélytárs sem tud olyan hatásfokkal játszani az igazán fontos pillanatokban, mint ő. Akár neki, akár ellenfelének van bréklabdája, Hewitt metamorfózison megy keresztül, amúgy sem gyenge lábai még sebesebben kaparnak, miáltal a terem bármelyik sarkából képes visszatenni a labdát úgy, hogy az ne legyen könnyen megölhető. Az utolsó két meccs során így tudott győzni Federer ellen, s így kerekedett felül Ferrerón, holott mindkétszer elveszett embernek látszott (különösen a fináléban, a döntő szettben 1:3-nál tűnt úgy, hogy kifogyott a tankból az üzemanyag). "Az embernek most is gyorsabban ver a szíve, ha arra gondol, hogy megnyerte a Mestertornát, viszont igazán büszke csak akkor lesz rá, ha befejezte a pályafutását, és visszagondol a szebb pillanatokra – mondta a finálét követően Hewitt. – Ismerve a feszültséget, amelyben élünk, a nyomást, amely ránk nehezedik, a maximális elvárásokat, amelyeket velünk szemben támasztanak, ezek tudatában bátran állíthatom: ennek a címnek a megvédése egészen különleges teljesítmény.” Ezzel aligha lehet vitatkozni. Így amikor azt mondta Lleyton, hogy most nincs más hátra, mint "elmenni nyaralni és süttetni a hasamat”, bízvást kijelenthetjük: nem igazán van olyan élsportoló momentán az univerzumban, aki ezt jobban megérdemli nála.