Kísért a muskétások szelleme

Franciaország tizedszer vagy Oroszország először?
A pénteken Párizsban kezdődő Davis-kupa-döntő kapcsán ez a kérdés, választani mindazonáltal nem tudunk. Emitt négy csupaszív játékos, akik közül egy sincs a világranglista első 15 helyezettje között, összesített Grand Slam-győzelmük nem éri el az egyet, amott meg két szuperklasszis, egyikük a világranglista harmadik helyén áll, volt már világelső, amiként másikuk is vezette a rangsort. Kettejük Grand Slam-sikereinek száma pedig három. Előbbieknek több mint 15 ezer ember szurkol majd teli torokból, egyszersmind idegileg megpróbálja kikészíteni utóbbiakat, akik hajlamosak is arra, hogy néhány durvább bekiabálás letérítse őket a megkezdett útról.
Emitt Sébastien Grosjean, Paul-Henri Mathieu, Nicolas Escudé, Fabrice Santoro és a félelmetes Bercy-publikum, amott Marat Szafin és Jevgenyij Kafelnyikov.
A ránézésre egálnak tűnő párharc apróságokon múlhat, egy-egy pontosan beütött, avagy elrontott labdán, netán az idegi edzettségen. Itt van mindjárt a húszesztendős Mathieu. Először kap lehetőséget a DK-ban, rögtön a döntőben. "Most még remegek az izgalomtól, de holnapra elmúlik. Mindent kiadok magamból, amit csak bírok” – jelentette ki az ifjú gall, aki egyébként 13-as győzelmi sorozattal a tarsolyában lép salakra a nyitó meccsen Szafin ellen. Moszkvában, utána meg Lyonban triumfált, azóta nem játszott tétmeccset, a rutinosnak számító Arnaud Clément helyére mégis bekerült a csapatba.
"Lépnem kellett. Arnaud odajött hozzám, és közölte, apróbb csuklósérülése nem jött rendbe. Azt mondta: itt csak száz százalékig fitt ember játszhat. Én meg bólintottam – magyarázta Guy Forget kapitány, majd az esélyekről beszélt. – Nekik jobb teniszezőik vannak, papíron ők az esélyesek. De csak papíron. Nekem van ugyanis a legjobb csapatom. Hangsúlyozom: csapatom.”
Hogy minden porcikájukban a döntő hangulata, illetve az esetleges címvédés különleges érzése bizsereg a hazaiakban, abban biztosak lehetünk: a harci szellemet még inkább erősítendő, az 1927 és 1932 között zsinórban hat DK-győzelmet besöprő legendás "muskétások” (Lacoste, Borotra, Cochet, Brugnon) sziluettjei virítanak Grosjeanék mezén.
Ami az ellenoldalt illeti, az orosz válogatott számára csak 1994-ben és 1995-ben volt enynyire közel az ígéret földje, ám mindkét finálét elbukták Kafelnyikovék – ő ismét ott lesz a pályán, előjelnek tehát nem éppen a legjobb. Samil Tarpiscsev persze nem foglalkozik holmi babonákkal, amiként az is természetes, hogy vendéggyőzelmet vár. "Ha azt hiszik a franciák, hogy salakon sebezhető a válogatottunk, tévednek. A salak nekünk kedvez” – nyilatkozta a kapitány. A ma délután egy órakor kezdődő párviadalt 27 különböző televíziós állomás közvetíti a világ 158 országába, méltóképpen búcsúztatva a 2002-es teniszidényt.
Amelyben megcsodálhattuk Serena Williams három Grand Slam-győzelmét, Pete Sampras 14. megkoronázását, Lleyton Hewitt világbajnoki címvédését, egyszersmind a világelsőség kisajátítását. Egyet azonban még nem tudunk: Franciaroszág tizedszer vagy Oroszország először?