A selejtezôbôl felkerült Magnus Larsson több mint három órán keresztül hatalmas csatát vívott a világelsô Lleyton Hewitt-tal (Fotó: Reuters/David Gray)
A selejtezôbôl felkerült Magnus Larsson több mint három órán keresztül hatalmas csatát vívott a világelsô Lleyton Hewitt-tal (Fotó: Reuters/David Gray)
Kevés híja volt annak, hogy Marlene Weingärtner bravúrja egy nap után feledésbe merüljön, és mások követeljék maguknak az Australian Open idei legnagyobb meglepetését. Mert bizony az "überolta” volna a címvédő Jennifer Capriatit kiejtő német produkcióját, ha, mondjuk, Magnus Larsson elbúcsúztatja a férfi világelsőt, Lleyton Hewittot, vagy ha Emilie Loit törli a tábláról a bevallottan a Grand Slamre hajtó, mellesleg a világranglistát fölényesen vezető Serena Williamst. Merthogy mindkettőre volt esély, méghozzá nem is kevés. Larsson és Hewitt például egy 193 perces ütésváltásba bonyolódott bele a Rod Laver-arénában, ahol felvonultatták a sportág szinte összes szépségét. A svéd, akit hajdan a világranglista tizedik helyén jegyeztek, és egy ízben megnyerte a Compaq Grand Slam-kupát is, mára enyhe pocakot eresztett, de a tudása semmit sem kopott. A tenyerese továbbra is félelmetes fegyver – a negyedik játszma utolsó pontját is ezzel az ütésével érte el –, szerválni nem felejtett el, csak az erőnléte (nem mellesleg: éveket hagyott ki sérülések miatt), no meg a lábában lévő három selejtezős ütközete akadályozta meg a nagyobb bravúrban. Az ötödik, döntő szettben a tavaly ugyanitt, ugyanekkor elköszönő ausztrál összekapta magát, a negyedik gémben elvette Larsson szerváját, majd az előnyét szisztematikusan növelve túlélte a nyitó fordulót. Loit még a skandinávnál is reménytelenebb helyzetből vágott neki a keddi meccsének, hiszen neki Serena Williamsszel kellett farkasszemet néznie. Az amerikai hölgy sokkal inkább a mezőny előtt jár, mint Hewitt a férfiaknál (ráadásul az erősebb nemnél sokszor csak nüanszok döntenek), nem is volt rossz formában, aztán olyan rossz játékkal rukkolt elő, mint az elmúlt időszakban egyszer sem. Ütött egy tornára elég ki nem kényszerített hibát (ötvenötöt), alig ötven százalékban bombázta be az első adogatásait, így összehozott magának egy röpke kétórás délutáni elfoglaltságot.
Egyesben csak Mandula Petra maradt
Egyesben négy magyar vágott neki az Australian Open fôtáblájának, de közülük csak egy érte meg a második fordulót. Sávolt Attila vereségét követôen kedden Czink Melinda és Kapros Anikó is búcsúzott, Mandula Petra azonban idônként remek játékkal megverte a horvát Silvija Talaját, és készülhet Kim Clijsters ellen a 2001-es Roland Garros negyeddöntôjének visszavágójára. Mandula az elsô szettben 5:5-ig együtt haladt a horváttal, utána azonban emelt a fordulatszámon, és a hátralévô kilenc játékból nyolcat begyűjtve megérdemelten lépett tovább. A statisztikai mutatói közül érdemes kiemelni a harminc nyerô ütését (Talajának csak tizenöt jött össze), a hálónál bemutatott 79 százalékos hatékonyságát, illetve, hogy a horvátnak csak kétszer volt bréklabdája (ebbôl egyet csinált meg), miközben ô hétszer jutott hasonló lehetôséghez, és ebbôl öttel élt is. A selejtezôbôl felkerült Czink Melinda is megérdemli a dicséretet, hiszen derekasan tartotta magát a tizedik kiemelt Chanda Rubin ellen. Rubin mindkét szettben csak minimális különbséggel diadalmaskodott, ráadásul a másodikban egyszer (5:4-nél) már a meccsért adogatott, amikor a magyar lány újra erôre kapott, és visszavette a szerváját. Igaz, utána gyorsan elbukta a következô két gémet és ezzel együtt a meccset is. Kapros Anikó viszont érthetetlen és szinte értékelhetetlen teljesítménnyel búcsúzott Melbourne-tôl. A világranglista 109. helyezettje mindössze egy játékot „fogott” az olasz Rita Grande (48.) ellen, azt is 0:6, 0:5-nél, és 45 perc alatt befejezôdött számára az Australian Open. A szerzett pontok tekintetében 53:28-ra, a nyerô ütésekében 16:9-re maradt alul, eközben Grande kilencével szemben ô tizenháromszor követett el ki nem kényszerített hibát. Elkészítették a nôi páros fôtáblájának sorsolását is, ezek szerint a Gubacsi Zsófia, Martínez-Granados (spanyol) kettôs az amerikai Ashley, Spears duóval, a Gagliardi (svájci), Mandula tandem a spanyol M. J. Martínez, Medina-Garrigues párossal, míg a Marosi Katalin, Reeves (amerikai) egység a Grant, Pullin (dél-afrikai, brit) kettôssel vehette, illetve veheti fel a harcot.
Persze, igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnánk Loit érdemeit: a rangsor 56. helyezettje okosan váltogatta a nyesett fonákokat és a pörgetett tenyereseket, ráadásul kiválóan mozgatta a tengerentúlit. Ha a döntő pillanatokban nem remegett volna meg a keze, akkor a nyílt éra bevezetése óta ő lehetett volna a második olyan nő, aki Ausztráliában az első körben kiejti az első kiemeltet (1979-ben Mary Sawyer verte meg Virginia Ruzicit), de mivel megremegett, Serena elkönyvelhette az egymást követő huszonkettedik győzelmét egy GS-tornán. Ugyanakkor abba bele kellett törődnie, hogy a Roland Garros tavalyi elődöntőjét (Capriatit verte meg) követően ismét elherdált egy játszmát a négy nagy viadal valamelyikén. A szenzációk végül elmaradtak, kisebb meglepetések akadtak ugyan (két kiemelt, Corretja és Koubek eltűnt, a múlt héten döntőt játszó Hrbaty szintúgy, a nőknél Gyementyijeva és Majoli búcsúja érdemel egy szónál többet), de eddig szokatlanul kevés ász olvadt el a forró melbourne-i napon. A csillaghullás helyett így a parádézó nagyok kerültek reflektorfénybe. A világbajnok Kim Clijsters például lenyűgöző volt, a nyerő ütések tekintetében 22:2-re, a gémekében pedig 6:2, 6:1-re múlta felül Samantha Reevest. Szeles Mónika még ennyit sem vacakolt Lubomira Kurhajcovával, háromnegyed óra alatt egy játékot engedett át a szlovák hölgynek, és az ágát, valamint a formáját elnézve, a negyeddöntőig gondtalan napok várnak rá. Mint ahogyan egyelőre Guga Kuertennek sem kell aggódnia, a Roland Garros többszörösen megkoronázott királya a marokkói Hisam Arazit oktatta három szettben, és ha minden jól megy, a legjobb harminckettő között minimum erős fejfájást okozhat majd Hewittnak. Kuertenhez hasonlóan Federer is három szettben nyert (ugyanakkor többször bizonytalankodott a "semmiből jövő” Saretta ellen), a tavalyi döntős Szafin egy játszmát adott a holland Sluiternek (az orosz szerint a közelmúltban rakoncátlankodó válla rendben van, ráadásul fekszik neki a szupergyors Rebound Ace-borítás is), el-Ajnaui Gimelstob sérüléséből profitálva ment tovább, míg Roddick a kelleténél talán jobban megszenvedett a horvát Krajannal. De egyelőre szokatlanul nagy a csend…
Csillagpor
"Nem tudom, hol jártam ma. Nem azt a teljesítményt nyújtottam, amire képes vagyok. Nem támadtam, és nem arra figyeltem, amit csináltam” – magyarázkodott Serena Williams az Emilie Loit elleni szoros győzelmét követően. "Ez a meccs olyan volt, mint amikor csörög a vekker az ember füle mellett. Felébresztett. Nem a legjobbamat nyújtottam, de az mindenképpen bizakodással tölt el, hogy a három megnyert játszmámban három, egy, illetve két gémet veszítettem el. De csak akkor hittem el, hogy megvan a meccs, amikor beütöttem az utolsó poént” – nyilatkozta a Magnus Larsson elleni sikere után Lleyton Hewitt. "Ez egy új év, a 2002-es már történelem. Az idő megy tovább. Ez már egy másik év, másik lehetőség, másik torna. Csak én akarom ugyanazt csinálni. De ez átkozottul nehéz. Mert nem lehet ugyanúgy teniszezni, ráadásul mások sem ugyanúgy teniszeznek. De itt vagyok, versenyben vagyok, tetszik a sorsolásom, rengeteg tartalékom van, majd meglátjuk, ez mire lesz elég. Mindenki ellen kiadok magamból mindent, de az csak a pályán dől el, hogy ebből győzelem vagy vereség sül ki” – hangzott a tavalyi finalista Marat Szafin válasza arra a kérdésre, hogy mit akar elérni az idén Melbourne-ben. "Ez egy Grand Slam-torna, itt mindenre fel kell készülnie az embernek. Minden pont számít, egy rosszul megjátszott labdameneten elmehet egy egész mérkőzés. A következő meccseimen sem akarok kivételt tenni” – indokolta meg a Kurhajcová ellen mutatott "könyörtelenségét” Szeles Mónika.
Ausztrál nemzetközi bajnokság, Australian Open, Melbourne (10 230 000 dollár, kemény borítás)