Hogy a férfi-, illetve a női tenisz két különálló sportág-e, azt ki-ki döntse el meggyőződése szerint, mindenesetre tény: a hölgyeknél általában az volt a jellemző, hogy a különböző időszakokban nem volt versenyhelyzet, mert egyvalaki mindig kiemelkedett a mezőnyből.
Gyementyijeva volt már elôdöntôs a US Openen, van egy ezüstérme a sydneyi olimpiáról, most pedig megszerezheti élete elsô Grand Slam-trófeáját
Gyementyijeva volt már elôdöntôs a US Openen, van egy ezüstérme a sydneyi olimpiáról, most pedig megszerezheti élete elsô Grand Slam-trófeáját
De volt, hogy ketten, és ők vívtak ádáz csatákat éveken keresztül, mint például Chris Evert és Martina Navratilova, később Steffi Graf és Szeles Mónika, majd Martina Hingis és Lindsay Davenport. Ketten, nem többen. Hanem a sportág rohamos fejlődése és nem utolsósorban növekedő népszerűsége nyomán egyre több és több üstökös jelent meg a női tenisz horizontján, igaz, néhány éve, amikor Serena és Venus Williams jószerével motorizálta a játékot, ismét kétszemélyessé "degradálódott" a versengés. Szerencsére csatlakozott hozzájuk a két belga élharcos, a már háromszoros Grand Slam-bajnok, nem mellékesen világelső Justine Henin-Hardenne, illetve a nála talán jobb képességekkel megáldott, de egyelőre nagy tornagyőzelem nélkül álló Kim Clijsters, továbbá Amélie Mauresmo, valamint a pokoli mélységből visszakapaszkodó Jennifer Capriati, aminek következtében egyre sűrűbb lett az élmezőny. És a sűrűsödésnek koránt sincs vége. Itt vannak ugyanis az oroszok. Egyre több képviselőjük bontakozik ki a profik táborában, kivétel nélkül ügyes, elszánt, magabiztos harcosok. Jelenleg hat orosz tanyázik a világranglista első 20 helyezettje között, ami eleve óriási szó, és látványos fejlődésük láttán valószínűsíthető: hamarosan az első tízben is ennyien lesznek. "Odahaza rendkívül népszerű a sportág, ami elsősorban Andrej Csesznokov, illetve Jevgenyij Kafelnyikov eredményeinek köszönhető. Annak idején óriási lökést adtak a gyerekeknek, mert olyan sikeresek akartak lenni, mint a nagy elődök. Nem is beszélve politikusainkról – főleg a teniszfanatikus Borisz Jelcinről –, akik rengeteg pénzt fektettek a sportágba" – magyarázta Olga Morozova, a szovjetek egykori klasszis teniszezője, aki 1974-ben döntős volt a Roland Garroson, de csúnyán kikapott Everttől. Se előtte, se utána nem tudott szovjet, illetve orosz hölgy Grand Slam-tornát nyerni (1988-ban az akkor még szovjet színekben versenyző, de fehérorosz Natasa Zvereva döntős volt Párizsban, 6:0, 6:0-ra kapott ki Steffi Graftól…), értelemszerűen a Roland Garros 107 éves történetében sem volt erre példa – egészen 2004-ig. A szinte megszámolhatatlan orosz tehetség közül ugyanis kettő, az egyformán 22 esztendős Jelena Gyementyijeva és Anasztaszija Miskina meghódította a párizsi tornát, ők csapnak majd össze a szombat délutáni fináléban, méltó befejezést kreálva a számos meglepetéssel szolgáló, ám kétségkívül emlékezetes 2004-es bajnokságnak. "Több mint tíz éve ismerjük egymást, úgyhogy nem tudunk meglepetést okozni a másiknak. Ô is nagyszerű formában van és én is, ő is nyerni akar és én is. De remélem, szombat este is barátok leszünk még…" – örvendezett a mindig jókedvű Miskina, miután négy gémet veszítve tulajdonképpen simán legyőzte Capriatit az elődöntőben. Az amerikai klasszis rengeteget hibázott, második adogatása ezúttal egyet jelentett az "öngyilkossággal", bár egyáltalán nem biztos, hogy csak saját maga miatt kapott ki. Hiszen sohasem tudhatta, milyen sebességgel üti vissza neki a labdát a nagy stratégának készülő Miskina, akit viszont nem lehetett zavarba hozni semmilyen ütéssel sem, profi módon kontrollálta a mérkőzést az első perctől kezdve az utolsóig. Gyementyijeva más utat választott, igaz, nem biztos, hogy választotta. Lehet, hogy egyszerűen így sikerült. Miután az első szettben kiegyensúlyozott játékkal lenullázta Paola Suárezt, az argentin játékos szintjére sülylyedt, és mivel Suárez ekkor feljavult, borzasztó labdacsépelésbe csapott át a mérkőzés, sőt kis híján a harmadik szettbe torkollott – ám 4:5-nél Gyementyijeva öszszekapta magát, és a következő három gémet megnyerve csak legyűrte az elődöntőig szettveszteség nélkül álló, de ezúttal meglepően bizonytalan argentint. Arra ugyanakkor mérget vehetünk, hogy a fináléban sokkal jobban fog játszani Gyementyijeva, elvégre van valami, ami az orosz lányok körében a barátságnál is erősebb összetartó erő. A rivalizálás. ---- Amikor 1982-ben Guillermo Vilas és Jose-Luis Clerc révén két argentin is bejutott a legjobb négy közé férfi egyesben, aligha gondolta volna bárki is, hogy több mint két évtized múlva megdől ez a "nemzeti rekord" a párizsi Roland Garroson. Nos, Guillermo Coriának, David Nalbandiannak és Gaston Gaudiónak köszönhetően megdőlt, és ennek fényében bátran megkockáztathatjuk: újabb Grand Slam-bajnok úriembert ünnepelhet a dél-amerikai ország. Vilas 1979-es Australian Open-diadala óta az elsőt – de hogy kit, az csak vasárnap dől el. Addig még hátravan az elődöntő, a három argentinnal, no meg Tim Henmannal, aki természetesen nem fogja önként és dalolva feladni a következő meccsét, elvégre itt már tényleg bármi megtörténhet. John McEnroe bevallottan szorít a brit játékosért, bár mint mondta, ennyi argentinnal senki sem tudna megbirkózni. Biztatásképp mindenesetre kijelentette, "Tim nincs olyan nehéz helyzetben, mintha Wimbledonban kellene megvernie Pete Samprast", jóllehet azt is megjegyezte, hogy "ha Henman megnyeri a Roland Garrost, esküszöm, fejen állva fogom leközvetíteni az első szettet Wimbledonban". No, az szép lenne. Egyébként ez csak Henmanon múlik, abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy McEnroe állná a szavát.
Navratilova már elődöntős
Párizs. Ha már egyesben és vegyes párosban nem alkotott maradandót, legalább női párosban vitézkedik Martina Navratilova. A 47 esztendős amerikai legenda – Lisa Raymond társaként – bejutott az elődöntőbe, amelyben egykori páros partnere, Szvetlana Kuznyecova, illetve Jelena Lihovceva ellen lép pályára. Navratilova eddig 31 Grand Slam-torna-győzelmet aratott pályafutása során párosban – ki tudja, néhány nap múlva talán meglesz a 32. is.
Henman esélyei
Párizs. Határozottan javultak Tim Henman esélyei, legalábbis a William Hill-fogadóirodánál: az elegáns angol teniszező tornagyőzelme momentán nyolcszoros pénzt érne. Hogy mennyire bíztak benne a rajtkor, azt jól példázza, hogy akkor még százszoros nyereménynyel kecsegtetett volna a végső diadala – bár ha azt vesszük, hogy az Open Era 1968-as bevezetése óta ő az első brit, aki négy közé tudott kerülni Párizsban, annyira nem is kell ezen csodálkozni.
---- Francia Nemzetközi Bajnokság, Roland Garros, Párizs (15 883 980 dollár, salak)> Férfi egyes Az elődöntő párosítása: Nalbandian (argentin, 8. kiemelt)–Gaudio (argentin); Coria (argentin, 3.)–Henman (brit, 9.)
Női egyes Elődöntő: Miskina (orosz, 6.)–Capriati (amerikai, 7.) 6:2, 6:2; Gyementyijeva (orosz, 9.)–Suárez (argentin, 14.) 6:0, 7:5. A döntőben: Gyementyijeva–Miskina
Férfi páros Elődöntő: Llodra, Santoro (francia, 6.)–B. Bryan, M. Bryan (amerikai, 1.) 7:5, 6:7, 6:3; Malisse, O. Rochus (belga)–Bhupathi, Mirnij (indiai, fehérorosz, 3.) 7:6, 4:6, 6:2. A döntőben: Llodra, Santoro–Malisse, O. Rochus
Női páros Az elődöntő párosítása: Ruano-Pascual, Suárez (spanyol, argentin, 1.)–Testud, Vinci (francia, olasz); Navratilova, Raymond (amerikai, 5.)–Kuznyecova, Lihovceva (orosz, 2.)
Vegyes páros Elődöntő: C. Black, W. Black (zimbabwei, 4.)–Hantuchová, Woodbridge (szlovák, ausztrál) 6:2, 6:0; Golovin, Gasquet (francia)–Bovina, Zimonjics (orosz, szerb-montenegrói) 7:5, 3:6, 6:1. A döntőben: C. Black, W. Black–Golovin, Gasquet