A színvonal olyan, amilyen, Bardóczky Kornél, Kiss Sebő és a címvédő Balázs György nélkül pláne, de azért így is akad olyan teniszező, akinek minden mozdulatát érdemes bámulni: Noszály Sándorét. Harminchárom évesen, néhány napos felkészüléssel a háta mögött, saját bevallása szerint túlsúlyosan vágott neki az ob-nak (két éve megnyerte), és bizony nem múlt sokon, hogy ismét a bajnoki címért indulhasson harcba. A negyeddöntőben mondjuk szerencséje volt, mert Tatár Zsolt 6:2, 2:0-ra vezetett ellene, amikor vállsérülés miatt kénytelen volt feladni a találkozót, a finálé kapujába "engedve" ezzel egykori klasszisunkat.
A látványosságra ezúttal is ügyelô Noszály Sándor három meccslabdát hárított – a negyediknél azonban hibázott (Fotó: Czagány Balázs)
A látványosságra ezúttal is ügyelô Noszály Sándor három meccslabdát hárított – a negyediknél azonban hibázott (Fotó: Czagány Balázs)
Habár nem biztos, hogy egykori, legalábbis idehaza. Az alapvonalról nem üt nyerőt, nincsenek félelmetes előkészítései, igazából sohasem ezekről volt híres, no de ahogyan variálja a szerváit, illetve ahogy a hálónál dolgozik, nos, az honi szinten egyedülálló, sőt, vannak olyan megoldásai, amelyeket talán az egész világon nem látni. Például amikor a fonák oldalra érkező labdáért kifordított csuklóval tenyeressel nyúl, és úgy üt olyat, hogy ellenfele, Krafcsik Tamás rá sem tud mozdulni. De volt, hogy brahiból a T-vonalra állt fogadni, és az övé lett a pont, elképesztő röptéit pedig kizárólag helyhiány miatt nem részletezzük.
Közben persze mondta a magáét, időnként a sportszerűség határát is átlépve, de hát ő ilyen, heves vérmérsékletű teniszező, igazi egyéniség. Krafcsik egész jól tűrte Sasa kommentárjait, mígnem idővel elszakadt nála a cérna - talán nem ok nélkül -, és bár lincshangulat nem uralkodott a pályán, érezni lehetett a feszültséget. Amúgy az egész mérkőzés feszült volt - és nem utolsósorban izgalmas. Noszály brékhátrányt ledolgozva "jött vissza" a mérkőzésbe a második szettben, sőt a rövidítést ő nyerte meg, nem mellékesen meccspontot hárítva, méghozzá egy döbbenetes, nyesett-ejtett tenyeres röptével, amelyet egyébként második adogatás mögül kivitelezett. A döntő játszmában már ő vezetett brékelőnnyel, úgy festett, révbe ér, ám rögvest elveszítette az adogatójátékát, 40:15-ről - ami meg is viselte, a meccs hátralévő részében jó néhányszor felemlegette, hogy miért fújtak be neki lábhibát ilyen kritikus pillanatban. Pedig egyszerű: a szabály, az szabály.
Végül a harmadik szett rövidítése döntött, amelyben Krafcsik volt a jobb: Noszály 3:6 után a saját adogatásánál hárított még két meccslabdát, a harmadiknál azonban rontott, majd azzal a lendülettel át is hajította az ütőjét a pálya túlsó végére. "Lehet, hogy ez volt az utolsó…" - sóhajtott Noszály. A magunk részéről őszintén bízunk abban, hogy talán mégsem. Szükség van rá, ha másért nem, hát azért, hogy jobb kedvre derítse az embereket.
A 19 éves Krafcsik tehát bejutott a magyar bajnokság döntőjébe, vasárnap Pákai Norbert vár rá, aki a legjobb négy között drámai csatában múlta felül Kellner Ádámot, a viadal első kiemeltjét. Utóbbi 4:1-re vezetett a döntő szettben, 5:4-nél a mérkőzésért adogatott, el is jutott a meccspontig, sőt, érzése szerint annál is tovább, ám a játékvezető némi késéssel jelezte: kint volt a mérkőzéslabdánál ütött szerva. Látványos fordulópont volt, elvégre Pákai sorozatban három gémet elrakva 4:5-ről 7:5-re fordított, és továbbjutott.
"Nem vagyok én akkora sztár, hogy ne lehessen megverni, de nem tűröm az igazságtalanságot. Szerintem ez az volt, hiszen le sem jött megnézni a nyomot. Komolyan mondom, életemben nem voltam ennyire dühös. Norbi nem tehet róla, szépen visszahozta a mérkőzést, gratulálok neki" - mondta utóbb Kellner. Lesz még lehetősége nyerni, ez biztos. ---- C ---- M