Megszületett az idei US Open eddigi legnagyobb meglepetése: rögtön az első fordulóban kiesett Andy Roddick, a verseny 2003-as bajnoka! Az amerikai teniszező legutóbb a 2003-as Roland Garroson könyvelt el ilyen korai Grand Slam-vereséget, hazája legrangosabb versenyén pedig csupán egyszer, 2000-es bemutatkozásakor intett búcsút a mezőnynek a nyitó körben. No meg az idén, éppen a 23. születésnapján.
Andy Roddick alighanem örök idôkre megjegyezte az ôt legyôzô luxemburgi Gilles Müller nevét
Andy Roddick alighanem örök idôkre megjegyezte az ôt legyôzô luxemburgi Gilles Müller nevét
Gilles Müllernek hívják a tettest. Luxemburg legjobb teniszezője ragyogó karriert futott be a junioroknál (többek között US Opent is nyert), és amikor a magyar Davis-kupa-válogatott idegenben lépett fel, bizony borsot tört a mieink orra alá, Sávolt Attila és a Kisgyörgy, Sávolt kettős ellen is pontot szerzett csapatának. Azóta eltelt három év, Müllert időközben felkarolták (két évig Bob Brett edzőközpontjában "nevelkedett" Párizsban), és úgy fest, szép lassan kezd kibontakozni a felnőttek között, az idei wimbledoni bajnokságon például az ő nevéhez fűződött a Roland Garros-győztes Rafael Nadal kiejtése.
Balkezes, 196 centiméteres magassága ellenére kitűnően mozog a pályán, mindkét oldalról gyorsan és biztosan játszik, van érzéke az ejtéshez, a röptéhez, szóval kifejezetten komplett teniszező. A szervája pedig félelmetes, mert bár nem lórúgás jellegű, mint Roddické, balkezes lévén kellemetlen az összes jobbkezes számára - ellenfele nem is tudta "olvasni" a mozdulatait. Holott úgy indult, hogy az amerikaiak sztárja kontrollálja az esti főmérkőzést, hiszen első bréklabdáját értékesítve előnybe került, és már 5:2-re vezetett - hanem ekkor Müller átvette az irányítást, egyszersmind védekezésre kényszerítette világhírű ellenfelét, aki a folytatásban nemhogy nem tudta elnyerni a 22 éves luxemburgi adogatójátékát, de még bréklabdáig sem jutott el.
Három rövidítést játszottak, és mind a háromban Müller volt a jobb, vagy talán úgy pontosabb a megfogalmazás, hogy rendre ő lépett először, hol tenyeressel, hol fonákkal kiszorítva az idő előrehaladtával egyre motiválatlanabb Roddickot. Az első tie-breakben 5:4-nél Müller pimasz ejtést engedett meg magának (pontot ért), hogy aztán csodálatosan felépített labdamenet végén mattolja riválisát; a második rövidítésben szettlabdát hárított - ásszal -, a harmadik játszmában pedig a szerencse is rámosolygott, amidőn a saját adogatójátékában, 5:6, 30:30-nél Roddick megcsúszott, és ezáltal nem tudta a megfelelő helyre küldeni a labdát fonákkal.
Az az oldala egyébként is sebezhető Roddicknak - és akkor finoman fogalmaztunk… -, sőt, nem vállalunk nagy kockázatot azzal, ha kijelentjük: a világranglistán egyelőre a 68. helyen állomásozó Müller nem csupán a fonákütésben jobb nála. Idő kérdése csupán, mikor hiszi el magáról, hogy a legjobbak között a helye - bár a látottak alapján ezt már most múlt időbe tehetjük. Hallunk még róla, meglehet, az idei US Open második hetében is. Az ajtó nyitva áll előtte.
---- Miután Andy Murray az idei wimbledoni bajnokságon ötszettes vereséggel búcsúzott, felvetődött a kérdés: bírja-e majd a felnőttek iramát a junioroktól elköszönő skót srác? Jelentjük, bírja. A szupertehetséges brit fiú ötszettes diadallal mutatkozott be élete első felnőtt US Openén (tavaly ő nyert a junioroknál), látványos győzelmet aratva a minden hájjal megkent Andrei Pavel felett. Tényleg látványos volt, mert a mindent eldöntő ötödik játszma elején Murrayt hirtelen furcsa érzés kerítette hatalmába, félrevonult a pályán - és elhányta magát.
Azt mondja, azért, mert nem az általa használt energiaitalt kortyolta, meg aztán a levegő rendkívül magas, 72 százalékos páratartalma sem tett jót fiatal szervezetének. "Azt hittem, hogy csak büfögni fogok… Bevallom, kellemetlenül éreztem magam, de hát nem volt mit tennem. Egyébként nincs semmi bajom, köszönöm szépen, jól vagyok" - magyarázta utóbb a skótok büszkesége. A takarítóbrigád 21 perces munkáját követően folytatódott a csata, amelyet Murray brékhátrányból nyert meg, a nap egyik legelképesztőbb győzelmét aratva.
Mindenesetre aggasztó, hogy nem ő volt az első, aki rosszul lett mérkőzés közben: a japán Morigami Akikót kerekes székben kellett levinni a pályáról, miután az egész testét "megtámadó" görcs miatt kénytelen volt feladni a meccsét, a román Victor Hanescu sem tudta elviselni a borzasztó párát, a francia Michael Llodra pedig egyszerűen elájult, miután idő előtt kezet nyújtott Carlos Moyának. Annak idején egyébként Pete Samprasnak is volt "hányós" győzelme az Openen: 1996-ban minden idők egyik legdrámaibb mérkőzésén úgy győzött Álex Corretja ellen, hogy az ötödik szett rövidítésében minden kijött belőle - néhány nappal később aztán megnyerte a versenyt. ---- "Ki tudja, mi történik, ha hat háromra hozom az első szettet… Bevallom, életemben nem voltam még ennyire csalódott, huszonnégy órával a mérkőzés előtt ugyanis komolyan úgy gondoltam, hogy meg tudom nyerni a tornát. Tele voltam önbizalommal, bizonyítási vággyal - de kész, mindennek vége. Ô nyerte meg a pontokat, és nem én, ez itt a lényeg. Gilles nagyszerűen teniszezett" - búslakodott egy sort a sokkoló vereséget szenvedő Andy Roddick.
"Biztos nagy sztár, bár számomra ugyanolyan teniszező, mint bárki más. Ellenfél, akit le lehet győzni. Hogy szuperül játszottam volna? Ugyan! Maradjunk annyiban, hogy jól ment a tenisz, ráadásul szinte az összes kockázatos ütésem célba talált" - hangzott Gilles Müller kissé visszafogott értékelése.
"Pompásan indítottam a versenyt, de ennél többet nem vagyok hajlandó mondani, mert jó néhány Grand Slamem volt már, amelyen így kezdtem…" - utalt arra az élete első Grand Slam-trófeáját "üldöző" Amélie Mauresmo, hogy nem az első héten kell brillírozni.
"Azt hittem, szívinfarktust kapok, amikor bemondta a műsorközlő. Bizonyos szempontból nem túl felemelő ezt hallani…" - érintette meg Lindsay Davenport hiúságát, hogy immár 15. alkalommal szerepel az US Openen - egyébként megszakítás nélkül. ----
FÉRFITORNA ITF-FUTURETORNA, A RAIFFEISEN GP 5. ÁLLOMÁSA, SZOLNOK (10 000 dollár, salak). A magyarok eredményei. Nyolcaddöntő: Bardóczky Kornél (2.)-Kellner Ádám 6:2, 6:0; Kiss Sebő (3.)-Katics (szerb-montenegrói) 6:4, 6:2; Balázs György (6.)-Grubin (szerb-montenegrói) 2:6, 7:6, 6:1