Megfosztották koronájától a wimbledoni királyt, Nadal az új uralkodó

Az eső miatt háromnegyed órás késéssel kezdődött a wimbledoni teniszbajnokság férfi egyesének fináléja. Rafael Nadal hamar megadta a döntő alaphangját: már a harmadik játékban elvette Roger Federer adogatását, így már az első szettben küzdelmes és látványos teniszt láthatott a nagyérdemű.

5:4-ig sorra hozták az adogatásokat a felek, ekkor Federer visszajöhetett volna, azonban a svájci két bréklehetőséget is elhibázott, Nadal pedig harmadik szettlabdáját értékesítette.

Úgy gondolhattuk, Federer a második játszmában apait-anyait belead, és ez így is volt. 4:1-re elhúzott, azonban az örökmozgó spanyol sokadszor bizonyította, hogy nem ismer lehetetlent: sorban négy gémet nyert. És nem is akárhogy! A színvonalról mindent elmond, hogy 4:3-nál a szakértő londoni közönség már állva ünnepelt…

Federer csodálatos nyesett ütéssel hárította Nadal szettlabdáját 5:4-nél, majd a spanyol hihetetlenül kiszorított helyzetből visszajőve tette ugyanezt a világelső bréklabdájánál. A második játszmalabdát a svájci a hálóba ütötte, így a hispán 2–0-s előnyre tett szert. Óriási szó ez, hiszen Federer hatodik sikerére készült, azonban Wimbledonban 0–2-s állásról 81 éve nem fordított senki!

A harmadik játszmában 3:2-nél Federer négy(!) bréklabdából sem tudta megnyerni a gémet. Nadal „vérszemet kapott”, és a következő játékban megpróbálta bevinni a döntő ütést, azonban – bár Federer érezhetően „megrendült” – 0:40-ről is képes volt visszajönni.

Ezt követően, Federer 5:4-es vezetésénél, több mint egyórás esőszünet következett. Az edző nélküli svájci azonban nem tudta rögtön a maga javára fordítani a lélektani lehetőséget: a „kihívó” egyenlített.

A rövidítés óriási játékot hozott, Federer talán először mert igazán kockáztatni. A sólyomszem is az ötszörös bajnokot segítette, két döntő pillanatban is neki adott igazat, így Federer szépített (1–2).

A negyedik szettben mindkét játékos nagyon koncentrált az adogatásoknál, nem meglepetés, hogy a játszma rövidítésbe torkolt. Nadal ugyan 5:4-nél két pontra volt a wimbledoni címtől, ám ekkor Federer esélyt sem adva játszott.

A rövidítés elején a párizsi győztes két „mini-breaket” is csinált (4–1), ám Federer fordított. A játszmalabdát hárította a spanyol, majd óriási labdameneteket követően két „bajnoki labdája” is volt. Federer azonban kétszer is visszajött (a wimbledon.com angol közvetítője így „kiáltott fel” a második után: „ez volt a két legjobb pont, amit valaha láttam!”), 10–8-ra megnyerte a rövidítést, és kiegyenlített!

A döntő játszmában – félórás esőszünettel tarkítva – lassan, de biztosan haladtak a felek a végjáték felé. Federer 4:3-nál kihasználatlanul hagyott egy brékpontot, ezenkívül nem volt megingás az adogatójátékokban – a harmadik játszma óta egyszer sem!

Amikor 7:7-nél Nadal egyenlített, talán még a svájci hívek is megtapsolták a spanyol elképesztő pontszerzését. A feszültséget a pálya minden egyes fűszála átérezhette: a decibel-számláló szinte mindegyik poén után kiakadt. Hát még a követező játék végén, amikor Rafael Nadal megcsinálta a bréket!

Majd 40:30, és ismét bajnoki labda… De Federer nem adja – fonákja utolérhetetlen! Aztán ismét meccslabda, negyedszer! És Federer a hálóba üti!

Federer elbukta a döntőt, nincs meg a hatodik siker! Nadal füvön is megverte a világelsőt, és wimbledoni bajnok! És minden idők egyik legnagyszerűbb teniszmeccse…