Francesca Schiavone–Samantha Stosur döntő egy Grand Slam-tornán? Létezhet ez?
Igen, létezhet. Az eset nem egyedülálló. Az 1996-os wimbledoni torna férfi egyes döntőjének párosítása így nézett ki: Richard Krajicek–MaliVai Washington. Vagyis hiába az évtizedes sztárparádék a finálékban, egy-egy meglepő párosítás időről időre mindig feltűnik.
„A kupán kívül becsomagoltam egy marék salakot is, de fogalmam sincs, hová tettem a zacskót. Szerencsére a biztonság kedvéért néhányszor meg is csókoltam a földet Párizsban – meg kell mondjam, remek íze van, amikor győz az ember” – nyilakozta Francesca Schiavone a La Gazzetta dello Sportnak, majd elárulta azt is, hogy semmit sem aludt a tornagyőzelmét követően. „Szemhunyásnyit sem aludtam, de csodálatos álmatlanság volt. Hullafáradt voltam, alig vártam, hogy hazaérjek, de nem tudtam pihenni. Végiggondoltam az egész pályafutásomat attól kezdve, hogy először ütőt fogtam a kezembe.” Az olasz kiválóság elsősorban saját magának ajánlotta sikerét és annak a kemény munkának, amelynek eredményeként idáig eljutott. „Ez is azt a meggyőződésemet igazolta, hogy ha az embernek vannak álmai és vágyai, és mindent megtesz a valóra váltásukért, előbb-utóbb eléri, amit szeretne.” |
A június 23-án harmincadik életévét betöltő Francesca Schiavone saját bevallása szerint sohasem remélte, hogy valaha Grand Slam-tornát nyer, de mindig álmodott róla. Minden nap korán kelt, mindig lejárt az edzésekre, mert imádta a játékot.
Profi versenyző 1998-ban lett. Nem mondhatni, hogy szerencsés volt a döntőket illetően, mert pályafutása első nyolc fináléját mind elveszítette, és csak 2007-ben győzött először Bad Gasteinben. Vagyis jó sokat várt.
Pedig sokszor ott volt a tűz közelében, hiszen például 2003 végén a 20. helyen állt a világranglistán, és később is remek pozíciókat tudhatott magáénak. A nagy sikerek, a világraszóló diadalok egy ideig elkerülték, de mindenki tudta, hogy remek játékos, kiegyensúlyozott, játékerejét stabilan hozó személyiség.
Múltak az évek, a milánói lakosú Schiavone egyre bölcsebb, tapasztaltabb lett. Az a bizonyos szekér 2006-ban indult be igazán, amikor az olasz válogatott tagjaként megnyerte a Fed-kupát.
Közelítve a harminchoz az egyéni trófeákat is elkezdte gyűjtögetni. Jött a már említett 2007-es siker, amit a Roland Garros kezdetéig még egy moszkvai és egy barcelonai győzelemmel is megfejelt.
Az idén Párizsban egyáltalán nem emlegették az esélyesek között. Hogyan is tették volna, amikor olyanok indultak el, mint az amerikai Williams testvérek, a dán Wozniacki, az orosz Gyementyjeva, a belga Henin vagy a szerb Jankovics?
Ám Francesca Schiavone az esélytelenek nyugalmával sorra aratta győzelmeit, és általános meglepetésre a döntőig verekedte magát – első olasz nőként a Grand Slam-tornák történetében. S ha már ott volt, meg is nyerte Samantha Stosur ellen, akit egyébként szintén esélyesebbnek tartottak a találkozó előtt.
|
Sikerének köszönhetően Francesca egészen a hatodik helyre lépett előre a világranglistán. A döntő után adott számtalan nyilatkozatában egyre csak azt hajtogatta, hogy szeretne végre hazamenni a szüleihez, mert már nagyon hiányoznak neki.
Született: 1980. június 23. Magassága: 166 cm Testsúlya: 64 kg Összkeresete: 6 395 986 dollár Legjobb eredményei. Egyes: 4 WTA-torna-győzelem (Bad Gastein – 2007, Moszkva – 2009, Barcelona – 2010, Roland Garros – 2010) Páros: 8 WTA-torna-győzelem (Edinburgh – 1998, Sopot – 2001, Varsó – 2004, Doha – 2005, Dubaj – 2006, Luxemburg – 2006, Moszkva – 2006, Tokió – 2006. Csapat: 2x Fed-kupa-győzelem – 2006, 2009 |
Ha már otthon van, miért ne hódoljon hobbijainak? Francesca szeret zenét hallgatni, gyors autókat vezetni – a párizsi győzelméért járó 1 120 000 euróból futja egy-két sportkocsira –, ejtőzni egyet egy jó könyvvel, vagy éppen éttermekbe járni a barátaival.
Azonban ezekre most nincs túl sok ideje, következik Wimbledon június 21-én. A salakról fűre történő váltás nem mindenkinek esik jól, de Schiavone azon kevesek közé tartozik, akinek mindegy, milyen talajon mutatja meg tudását, mert az összes természetes vagy mesterséges felületen képes kihozni magából a maximumot.
|