Nadal ezzel a sikerével 24 évesen csinálta meg a karrier Grand Slamet (hetedik férfiteniszezőként), és összességében már 9 címnél jár – amihez 26 nagy tornán kellett elindulnia. Amióta Rod Laver 1969-ben megnyerte mind a négy nagy tornát, a spanyol az első, aki egy évben sorozatban hármat húzott be.
Australian Open: 2009 |
Roland Garros: 2005, 2006, 2007, 2008, 2010 |
Wimbledon: 2008, 2010 |
US Open: 2010 |
Csak összehasonlításképpen: Björn Borgnak 22, Roger Federernek 30, míg Pete Samprasnek 31 részvétel kellett hozzá. Ha a GS-címekben csúcstartó Federert nézzük, akkor Nadal öt évvel fiatalabb nála, és már feleannyi elsőségnél jár (persze a svájci még nem fejezte be pályafutását, így neki is megvan rá az esélye, hogy tovább gyarapítsa kollekcióját). A világelső azonban továbbra is elzárkózik az ilyesfajta összevetésektől:
„Szerintem teljesen értelmetlenek az olyan összehasonlítások, hogy jobb vagyok-e Rogernél vagy rosszabb, mert a címek azt mondják, hogy még jóval előttem jár, és ha engem kérdeznek, ez így is marad egész életemben" – nyilatkozta Nadal a győzelmét követően.
„Fantasztikus érzés. A legfontosabb meccsen hoztam a legjobbamat a US Openen, így nagyon boldog vagyok. Ez a legnehezebb verseny számomra, alkalmazkodnom kell a borításhoz, a labdákhoz és az egész játékomat át kell kicsit alakítanom" – tette hozzá a spanyol teniszező, akinek a tavalyi térdsérülése után szinte újra fel kellett építenie magát.
„Az élet változik, nemde? Tíz hónappal ezelőtt még úgy tűnt, soha nem leszek már a régi. Most pedig az egyik legjobbként emlegetnek. A legfontosabb, hogy úgy tudjak szerválni a jövőben is, mint ezen a tornán. Ha ezt meg tudom valósítani, az az egész további karrieremre pozitív hatással lehet. Még agresszívebben játszhatok, és még nyugodtabb lehetek, amikor az ellenfél adogat. Nem vagyok tökéletes, mint mindenkinek, még nekem is van miben fejlődnöm. Meglátjuk mit hoz a jövő" – zárta gondolatait Nadal, aki mindössze egy szettet vesztett a verseny során, azt is a döntőben. A tornagyőzelemmel egyébként megerősítette az első helyét a világranglistán is, előnye további 800 ponttal nőtt.
„Minden idők legjobbjai nálam Federer, Borg és Laver. Rafa is jó játékos, de nem gondolom, hogy jelenleg egy lapon említhető velük" – mondta Toni Nadal, a győztes nagybátyja és egyben edzője. Arra a kérdésre, hogy a jövőben ez megváltozhat-e, csak annyit felelt, kérdezzék meg öt vagy hat év múlva.
Djokovics számára keserűen ért véget a torna, hiszen azok után, hogy legyőzte Federert az elődöntőben, a fináléban meg kellett elégednie a második hellyel.
„Nem tudom leplezni a csalódottságomat. Nem fogok sírni vagy panaszkodni, csak egyszerűen így érzek. Nagyon akartam a trófeát, és a maximumomat nyújtottam. Most alszom egyet a történtekre, és holnap már megújulva ébredek majd. Folytatni fogom a kemény munkát, és várok a következő esélyre" – nyilatkozta a szerb teniszező, aki 2008-as Australian Open-sikere óta nem tudott nagy tornán döntőbe kerülni.
„Fizikai szempontból jól éreztem magam a pályán, sok labdát sikerült befutnom, pedig érzelmileg egy kicsit kimerült voltam az elődöntő után. Talán az egész évet tekintve is ezen a tornán játszottam a legjobban. A döntő viszont olyan meccs volt, amelyet követően nem lehet mást tenni, mint elismerni, hogy az ellenfél jobb volt, és gratulálni neki" – tette hozzá Djokovics.
|
FÉRFI EGYES, DÖNTŐ |
Nadal (spanyol, 1.)–Djokovics (szerb, 3.) 6:4, 5:7, 6:4, 6:2 |
2001 | Hewitt (ausztrál)–Sampras (amerikai) 7:6, 6:1, 6:1 |
2002 | Sampras–Agassi (amerikai) 6:3, 6:4, 5:7, 6:4 |
2003 | Roddick (amerikai)–Ferrero (spanyol) 6:3, 7:6, 6:3 |
2004 | Federer (svájci)–Hewitt 6:0, 7:6 (7–3), 6:0 |
2005 | Federer–Agassi 6:3, 2:6, 7:6, (7–1), 6:1 |
2006 | Federer–Roddick 6:2, 4:6, 7:5, 6:1 |
2007 | Federer–Djokovics (szerb) 7:6 (7–4), 7:6 (7–2), 6:4 |
2008 | Federer–Murray (brit) 6:2, 7:5, 6:2 |
2009 | Del Potro (argentin)–Federer 3:6, 7:6 (7–5), 4:6, 7:6 (7–4), 6:2 |
2010 | Rafael Nadal (spanyol)–Djokovics 6:4, 5:7, 6:4, 6:2 |